Indul az év

Hát elindult a 2019-es év. Idén 7-éig tartott a lazítás, mert ki kellett pihennünk Stockholm-ot :)...viccet félretéve az 5 nap alatt 48 km-t gyalogoltunk a mínuszokban, szóval tényleg elég fárasztó volt. Fárasztó, és csodálatos. Hetedike óta viszont -harmonizálva a hétköznapokkal- újra diéta van, meg edzés. A ketót próbálom megint, ezúttal igyekszem legalább 1-2 hónapig csinálni. Három nap telt el, még nem vagyok ketózisban, az elmúlt napokban 24 gramm volt az átlagos napi CH bevitel. Ez vagy túl sok volt, vagy a három nap a túl kevés idő...vagy a gagyi kínai filléres tesztcsík megbízhatatlan :) Majd kiderül, pár nap múlva megismétlem a tesztet. 

Egyenlőre csak kardiózom, de tervezem hamarosan a súlyzós edzéseket is. Közben kint tombol a tavasz-érzés...11 fok, madárcsicsergés hajnalban. Komolyan néha még a bringa is eszembe jut. Kíváncsi vagyok, ha igazán jó idő lesz, képes leszek-e újra felülni rá....ez a jövő zenéje.

A szokásos koreográfiát tolom, napi 3 liter víz minimum, vitaminok, és CH mindenképpen 50 alatt legyen. Próbálom elkerülni a  múltkori rossz végkimenetelt, szóval nem 10 gramm alatti CH a cél, hanem mondjuk a 20-30 gramm naponta. Remélem ez elég lesz a ketózishoz, és a rosszullét kikerüléséhez is. Majd meglátjuk.

Nagy újévi fogadalmaim nem voltak magammal kapcsolatban, nagyjából évek óta ugyanaz van, a súlyom szépen sinus görbeszerűen hullámzik. Amikor lazítok (nyaralás- karácsony-telelés), akkor nő, a többi időszakban ha nem is mindig lineárisan, de csökken. Tudomásul veszek néhány dolgot, ami segít józanul élni....úgymint:

• Nyilván nem lehet büntetlenül valaki úgy és annyi ideig elhízva, ahogy én voltam: ergo a hátam szar, a derekam is. 1-2 óránál többet nem kényelmes függőlegesen lennem. Ez van.
• Mivel nem operáltattam le a felesleget magamról, és nem is tervezem, ezért együtt kell élnem jópár kiló olyan plusszal, amit sosem fogok tudni eltüntetni magamról. Extrém koplalással láthatatlanná tehetem, de ilyenkor egészségtelenül soványnak kell lennem, ami nem jó.
• Nem célom, hogy egy tízéves kisfiú kinézetű ember legyek, és az sem, hogy "kigyúrt állat"...valahogy úgy érzem, ahhoz, hogy tipikus "kipattintott csóka" legyek, ahhoz vagy el kéne dobnom magamtól minden mást - családot, szabadidőt, mindent-, vagy be kéne avatkoznom a testi folyamatokba olyan anyagokkal, amikkel nem kéne. Egyik sem alternatíva, tehát a célom továbbra is az marad, hogy egészséges, fitt, koromhoz képest jó karban lévő férfi kinézetem legyen.

A konstans igazságok mentén próbálok haladni, és tisztában vagyok azzal, hogy nincsenek csodák, hogy a testi kinézetünk alapvetően attól függ, amit a szánkba veszünk és lenyelünk, és végső soron ez a mindig az egyén saját döntése (vagy majdnem mindig)...szóval mese nincs, elsősorban önmagunk tehetünk a kudarcainkról és a sikereinkről is.

Beni mesélte, hogy az iskolában az elhízás volt a téma...beszéltek Jamie Oliverről, meg mutattak be családokat, ahol mindenki kövér...volt valami 16 éves lány is, aki mennyire el van hízva. Mondtam a gyereknek, hogy ha egy kiskorú kövér, ott bennem mindig az merül fel, hogy de van valaki, aki megveszi és odaadja neki a kaját...hiszen egy gyereknek nincs önálló keresete, nem főz, nem vásárol, stb. Szóval a szülők felelőssége megkerülhetetlen. Egyszerre két irányból kell "támadni", azaz a gyerek fejében is "dolgozni" kell, és kívülről is hatással kell lenni rá. A fejben dolgozást úgy értem, hogy a gyerek szintjén el kell magyarázni a folyamatokat....hogy mi az az anyagcsere, mik a zsírok, szénhidrátok, fehérjék, nagyjából az anyagcsere mi, mi dolga van a hasnyálmirigynek, mi az az inzulin, a glukagon, hogyan működik az emberi test. Hogy megértse: ő maga is sokat tehet a változásért. A külső kényszerítés pedig egyszerű: a körülményekkel kell operálni. Például a vasárnapi ebéd nem pizza és süti, hanem hús meg saláta. Ha a gyerek nem akar enni, akkor keres magának mást...ehet szendvicset (ja, csak barna kenyér van itthon)....ha az sem oké, előbb utóbb rámegy a gyümölcsre, a zöldségre, a sonkára, a tojásra....stb. Szóval ez egy olyan meccs, ahol csapatjátékra van szükség a győzelemhez. Mert nyilván a szülő nem tud mindig a gyerek mellett őrködni, és ha van zsebpénze, akkor megveheti magának a junk-ot valahol...ha elvenném a pénzét, akkor esetleg a cukorfüggősége miatt másoktól próbálna pénzt szerezni, stb...szóval nyilván nem ez a jó, de pont ezért kell, hoyg belülről is legyen motiváció. A gyerekek nagyon okosak, és ha megfelelő irányba vannak állítva, akkor nagyon gyorsan tudnak fejlődni.

Szóval az a terv, hogy tovább ezen az úton :) Influencer-i próbálkozásaim nem értek véget, szélmalomharcnak tűnik, de nem adom fel. Jutyúbcsatornát indítottam, rövid, viccesnek szánt videókkal, amikkel arra próbálok rámutatni, hogy nem bonyolult a fogyás, nincsenek trükkös receptek, nincsenek pirulák, nincs mágikus teakeverék, nem kell személyi edző meg terembérlet..egyszerűen csak nemet kell mondani az evésre....túl sok nézettségem nincs, de nem baj, elszórakozok vele :)