Vírus, karantén, szükségállapot

A Covid-19 megállíthatatlanul gyűrűzik tovább. Kínában már lassan túl vannak rajta, Európa tocsog benne, az USA nagyja még hátravan szerintem, de tulajdonképpen az egész világ szarban van, ez az igazság. Most nem megyek bele abba, hogy ez a vírus mennyire lehet előre megtervezett/mesterségesen kreált...stb...meghogy mit csinál, hogyan rendezi át a társadalmi szerkezetet...hagyjuk, ez a blog végképp nem erről szól. Hanem az életmódról, a fogyásról, a súlytartásról.

Márpedig mivel a legtöbb országban már - ahol meg még nem ott majd - karantént rendeltek el, így nagyon sokan otthon kell hogy maradjanak, ami együtt a felvásárlási lázzal, ami tapasztalható volt az elmúlt hetekben, elég veszélyes kombó. Mert félve az esetleges készlethiánytól az emberek felvásárolták a lisztet, a cukrot, az olajat, a tojást, a száraztésztát, a babkonzervet, a sűrített paradicsomokat, és így tovább. Érthető, pláne aki látott már az életben egy-két dolgot, az szeret biztosra menni. 

Viszont a felhalmozott kaja, és a megnövekedett szabadidő nem a legszerencsésebb összeállítás azoknak, akik a túlsúly ellen harcban élik az életüket. Mert amikor vészhelyzet van, akkor előtör az emberből az elemi ösztön, hogy nehogy kipusztuljak, és enni kell....minél több energia, minél gazdaságosabban...ugyebár. A Föld népesedése hozta el a gabonák korát, a gabonakészítményekkel lehet olcsón jó sok energiát (azaz ételt) adni a testnek, szóval a szükség idején mindenki kenyeret süt, és tésztát eszik....világos, mint a vakablak.

Persze mondhatnám, hogy de ha van idő, akkor lehet edzeni, sportolni, lehet bíbelődni a sok macerás, de egészséges/nem hizlaló ételek elkészítésével. Mondhatnám, és igazam is lenne. De ugye nincs mindenkinek otthon felszerelt tornaterme, kondigépekkel, kardió-gépekkel, súlyzókkal, mindezekhez hellyel....és hát nyilván nem az eritritet, meg a konjac-lisztet és a shiratake-tésztát halmozták fel az emberek.

De akkor lehetne mondani, de ott van a fegyenc-edzés, ott van a helybenfutás, a fekvőtámasz, a guggolás, ott van a sok interneten megmutatott ötletes kreatív torna, amit akár babával/kisgyerekkel/nagyobb gyerekkel lehet együtt csinálni....hogy el lehet menni futni, sétálni, biciklizni.....és hogy lehet enni kevesebbet, meg hát ott vannak azért a gyümölcsök, a zöldségek, a búzakorba, az olcsó ciklamát....

De.

Ez az egész dolog, az egész helyzet nem arról szól (megint nem....sosem) hogy kinek mik a körülményei, mik a lehetőségei, és mire van pénze, helye, alkalma....nem.

Az attitűdről fog ez szólni megint. A hozzáállásról, az akarásról, (vagy a nem-akarásról) Mert ha valakiben ott van a "bugi"...a "csí"...akkor megtalálja a módját, hogy hogy oldja meg. Hogy ne kifogásokat keressen, és ebben a nehéz helyzetben is képes legyen ne azzal levezetni a stresszt, hogy mittudomén pogácsát süt, de mindjárt 4 tepsivel, másodmagára például.

Nem könnyű. Sosem könnyű. De ugye vannak azok a kevesek, akik sikeresek, és akik azért azok, mert megteszik azokat a lépéseket, amit mások nem. Akik a nehéz helyzetben sem vesztik el a fejüket, és előrébb is néznek a közvetlen, orrunk előtt lévő helyzetnél. Egy pillanatig sem állítom azt, hogy ez gyerekjáték. Vagy hogy fáklyásmenet. Vagy hogy leányálom. De aki ebbe benne van, pontosan tudja, hogy sosem volt az.