Monday, 8 August 2011

Mimikri

A mimikri az állatvilágból vett kifejezés, és azt jelenti, hogy az állatok megváltoztatják magukat, és hasonulni próbálnak a környezethez. Fajtáját tekintve lehet rejtőzködő, amikor a környezethez hasonul, lehet elrettentő, amikor egy másik, veszélyes egyed képét mutatja, hogy elrettentse az ellenségét, és lehet agresszív, amikor az áldozatához hasonló külsőt vesz fel, hogy könnyebben elejtse a zsákmányát.



Az állatvilág mindig is lenyűgözött. A sokszínűsége, a mélysége, és hát, valljuk be, az eredetünk, ugye, amit nem lehet eltagadni. Hiszem, hogy az emberi viselkedés, lett légyen az bármennyire modern, és társadalom-determinált, akkor is gyökereiben magában hordozza az állatvilágból hozott mintát.



Azt hiszem, általánosságban elmondhatjuk, hogy az emberi természet sajátja, hogy másnak, vagy többnek akarja mutatni magát annál, mint ami. Talán itt is el lehet csípni kis motivációt az elhízásra, de most nem erre gondolok. Hanem a társadalomban betöltött szerepünkre. Hol mindenhol mutatjuk többnek magunkat? Vagy ha kevesebbnek...relatíve a kevesebb is lehet több, mint tudjuk. A lényeg, hogy más képet mutatunk magunkról.



Ez vajon bűn...? Vagy hazugság? Vagy csak az emberi természet velejárója? Az életért vívott harc része. Tele van a nyelvünk olyanokkal, mint kegyes hazugság, vagy szépítés, színezés....ami mind valami hazugságot fest le pozitív szavakkal, hiszen egy csúnya képet széppé tenni jó. Egy színtelen történetet kiszínezni jó. Hazudni valami felsőbb, magasztosabb cél érdekében- jó. Akkor most mi van? Mi a jó? És mi számít rossznak?



Azt hiszem, ez a kérdés erősen szubjektív. Én a magam részéről azt hiszem, hogy mindaddig oké a dolog, amíg nem keveredünk meg. A baj ott kezdődik, amikor a saját mimikrinkről elhisszük, hogy az a valóság. És hogy jön ez ide, erre a blogra? Én abban a hiszemben vezetem ezt a blogot, hogy a legőszintébben adom ki magamból a gondolataimat. Úgy vélem, nem sokan olvassák, így a nyomás nem sok, de attól függetlenül nagy. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem fűződik semmilyen direkt érdekem ahhoz, hogy ne a saját, őszinte érzéseimet dobjam az éterbe. Nem keresek vele pénzt, nem reklámozok vele semmit, és nem építek vele kapcsolatokat. Egyszerűen "csak" kiírom magamból a gondolataimat.

1 comment:

  1. Ez az, "kiírom magamból a gondolataimat". Nekem ez a legnagyobb mankó. Minden sikeres fogyókúőrámban nagyon fontos helyet foglalt el az írás.

    ReplyDelete