Tuesday, 30 August 2011

Kémia vagy valami más?

Többedszerre figyelem meg, ha van egy pörgős nap, amikor sok elintéznivaló van, és az ember megy, csinálja, intézi...akkor kevesebbet eszik, és be is éri annyival. Ez kicsit ellentmond a rohanó világ-gyorsétterem-elhízás sztereotip kombónak, de én ezt tapasztalom.



Tegnapelőtt a feleségemet és a kisfamat vittem ki a reptérre. Délelőtt tizenegykor indultunk. A gép délután fél négykor szállt fel, aztán még volt egy kis vendégeskedés, majd irány haza. Este nyolc körül már itthon voltam. Az étkezésem a következőképp alakult: reggel indulás előtt egy diet joghurt, aztán kávéhegyek, zérókóla, és cukormentes rágógumi...majd este alma és light túrókrém. Hatszáz kalória alatt fogyasztottam egész nap...és nem voltam éhes. Úgy értem, nem tört rám, hogy úristen, éhes vagyok, ennék valamit. Pedig ehettem volna, egyrészt mert adódott volna rá alkalom, másrészt mert tudományos alapon kerülni szoktam az ezer kalória alatti napi bevitelt, az anyagcsere miatt. Állítólag az nem tesz jót, ha valaki ennyit visz be csak egy nap.



Szóval azon gondolkodtam, most akkor ennek mi lehet az oka. Állítólag az embernek a jóllakottság érzésekor megemelkedik dopamin szintje, és ezért lép fel a fogyasztás utáni vágy. Azt mondják a hippocampus-ban érezzük a jóságot, ami a kábítószerfüggők esetében is felel a függésért, illetve az anyag utáni sóvárgásért. tehát akkor most ez a csikóhal formájú cafat az agyunkban lenne a felelős?



Vagy inkább a társadalmi elvárások, a fogyasztásra ösztönzés? Vagy a jólét? Az unalom? Ha nem érünk rá az evéssel foglalkozni, akkor nem vagyunk éhesek. Ha semmi tennivalónk nincs, akkor többet eszünk. Gondoljunk az ünnepekre....húsvét, karácsony. Ugye mindenki hízik kicsit? Miért is...hát nem dolgozunk, otthon vagyunk, ünnepelünk....eszünk. Valóban ilyen egyszerű lenne az egész?



No comments:

Post a Comment