Csumi

Jó néhány évvel ezelőtt dolgoztam egy étteremben. Több beosztásban is, hol szakácsként, hol pultosként. Felkapott, nagyforgalmú helyen volt a kis étterem, tizenhat asztallal összesen. Mint nagyforgalmú hely, közlekedési csomópontban, nemcsak a'la carte menü volt, hanem ún. "csumi" is, vagyis menzajelleggel, minden nap "A" vagy "B" menüből választhattak a kedves vendégek, ugyanazért a potom összegért. A menüt úgy állítottuk össze, hogy kiegyensúlyozottan szerepeljenek benne a tápértékek. És persze gazdaságilag is oké legyen. Például A menü: gulyásleves, túrós tészta, B menü: erőleves, marhapörkölt galuskával.



Sok helyen csinálják így. Namost mindennapos dolog volt, mikor az emberek azzal a kérdéssel álltak elő, hogy lehet-e keverni a menü összetevőket. Ugye nem kell részleteznem, hogy senki sem az erőleves-túróstészta párosítást preferálta, hanem a gulyásleves-marhapörkölt variációt. Mi volt ennek az üzenete nekem?



Gyarló az ember, mint tudjuk. De ami nekem kristálytisztán lejön ebből az az, hogy ne akarjunk jogtalan előnyre szert tenni. Vegyük tudomásul, hogy az életben mindennek megvan a maga ára. Nem kerülhetjük ki. Nem helyes elbújni a számok, vagy az objektív, de buta tények mögé. Sokkal igazságosabb az, ha megértjük, hogy az erőleveshez jár a marhapörkölt, és nem a gulyásleveshez.



Szerintem az eredményes változáshoz elengedhetetlen annak a megértése, hogy nincsenek sem csodaszerek, sem trükkök, illetve az akadályok kikerülésével nem leszünk többek. Lehet, hogy rövidtávon úgy tűnik, okosak vagyunk, de hosszú távon, és mélyen magunkba nézve csak kiszúrás önmagunkkal.