Thursday, 10 July 2014

Újra itt...


Közel hat hónapja zártam be a blogot, azóta nem is írtam semmit. Ide. Azért írom, hogy “ide”, mert közben azért írogattam egysmást. A gondolataimat összeszedtem egy könyvbe formázva. Csináltam hozzá egy receptes mellékletet, egy étrendtáblázatot, és persze képekkel is illusztrálva van. MIndezt azért, mert szeretném kiadatni. Elsősorban nem Magyarországon, hanem Anglia, Amerika, Írország…területén szeretnék kiadót találni, akit érdekelhet a dolog.

Hosszabb távon szintén van egy üzleti elgondolásom, amit elég részletesen kidolgoztam. A lényege, hogy embereket szeretnék egyfajta programba bevonni. Pár hétig tartó, minden részletbe belemenő, sok elméleti és gyakorlati kérdést boncolgató, egyben rekreációs célzatú programot képzeltem el, alacsony létszámú csoportokkal, gazdag programokkal, és színvonalas, mindenre kiterjedő szolgáltatással. A cél az, hogy a szükséges életmódváltás gyakorlati megvalósításában letegyük az alapokat, amikre aztán a programban résztvevők alapozhatnak. "Mindössze" befektető(ke)t kell találnom, hogy elindítsam a projektet.

Ezek voltak tehát a legfőbb indokok, amiért nem volt időm igazán a bloggal foglalkozni. Lassan azonban kész vagyok ezzel a munkával, így azt hiszem semmi akadálya a visszatérésemnek.

Sokat agyaltam rajta, hogy hogyan kezdjem újra el. Legyen-e zárt a blog, vagy legyen publikus megint? Amikor bezártam, érdekes reakciók jöttek innen onnan. Volt, aki némi éllel megkérdezte, hogy na mi van, megint épp bezártad a blogot? Mások sajnálkoztak, de hónapokig nem vették észre, vagy legalábbis nem jelezték emailben. Többen azt gondolták, csak meghívós lett. Alapvetően azonban tisztában vagyok azzal, hogy én nem vagyok (soha nem is voltam) az a nyomulós, reklámozós, “pushy” fajta. Nem szórtam tele a közösségi portálokat minden egyes postom linkjeivel, nem reklámoztam sehol a blogot.

Valahogy úgy voltam vele, hogy így kevesebb, de minőségi olvasóim lesznek. Bátorkodtam reménykedni abban is, hogy esetleg kialakulnak személyes kapcsolatok is hasonló helyzetben lévő, avagy hasonló gondolkodásmódú emberek/olvasók személyében. Ez részben meg is történt, aminek rendkívül örülök.

Először arra gondoltam, hogy meghívásosan nyitom meg a blogot újra, azaz aki annak idején kért meghívót, mikor publikusból zárttá lett, azoknak küldök ismét. Csakhogy nem mindenkit tudtam beazonosítani, mert a blogger nem tárol minden információt, az emaileimet meg már archiváltam a “szokásos” módon, azaz a visszatelepítés rendkívül munkás lenne, ha egyáltalán sikerülne….a Windows levelezőrendszereit nem kell bemutatni, azért nem a legegyszerűbbek ezek a funkciók.

Azért az oroszlánrésze az emaileknek megvan, de mindenképpen lenne, akit kihagynék, és az inkorrekt lenne velük szemben. Igenám, de ha megint publikus lesz teljes mértékben, akkor nem tudom szabályozni a látogatókat, pedig…..pedig kéne?

Jó kérdés. Ez mindig egy őszinte blog volt, talán túlságosan is. Azért nem elmebeteg módon, tehát minden szükségtelenül intim részletet például nem osztottam meg itt….de a gondolataimról, érzéseimről, véleményemről  mindig nyíltan, őszintén írtam, mintha csak egy baráttal beszélgetnék. Ez pedig sokszor lehet veszélyes….de mi a rosszabb: kockáztatni, hogy valaki visszaél a bizalommal, vagy egy őszintétlen blogot vezetni?

Pár szó az elmúlt hat hónapról:

Sokkal okosabb vagy szebb nem lettem….de csúnyább, ill. hülyébb sem LOL. A súlyomat tartom, de nagy munka. Fizikailag és szellemileg egyaránt. Nincs doktrínám továbbra sem. A dokumentáció nélküliség nem megy. A számokban viszont még mindig meg lehet bízni, ami jó. Alapvetően kontrollált étrendem van, számolom az összetevőket. Ebben már ugyebár komoly rutinom van. Igyekszem a fehérjék arányát növelni a CH rovására. De kezdem megtanulni, hogy a súlytartás a mindennapok viadala. Pontosabban a hétköznapoké. Ünnepnapokon koplaljon az, aki kövér….ugyebár : D….mivel azonban én már nem vagyok kövér, ezért megtehetem, hogy időnként eleresztem magam, és kilépek az ösvényemről.

 Ez szükséges is, hiszen alapvetően elég beteg dolog lenne, hogy egy normál testalkatú fazon úgy csinálna, mintha súlyos elhízás miatti fogyókúrán lenne. Továbbá persze az egész tudatos, irányított étrendnek pont az lenne az értelme, hogy engedjen egy járható úton lépkedni, …a járható út alatt egy nem túl széles ösvényt értek, ami pár lépésnyi szélességű, nem pedig egy felfestett csíkot a szakadék fölött.
Az aerob mozgás továbbra is hangsúlyos az életemben, minimálisan 2 óra biciklizés, lehetőleg éhgyomorra, (hogy ne kelljen a glikogént kiüríteni) és azért súlyzózom is minden nap. Vagy majdnem minden nap.

A kérdéseim száma inkább csökkent, mint nőtt. Vannak dolgok, amiben nem jutottam eredményre, maximum konszenzusra önmagammal. Például a “dolce-vita” probléma…A cukor egyértelműen nem jó…az édesítőknek már nekimentem párszor. Jelenleg vegyesen használom a kereskedelemben kapható, többé-kevésbé biztonságos anyagokat, figyelek az ADI értékekre…ennyi. Ez amolyan kompromisszumos megoldás, de működik.

Volt egy komolyabb túró-korszakom, szerintem minden létező módon kipróbáltam a túró édes verzióit….meg nem utáltam azért mostanra, de ritkábban eszem. Mondjuk az is igaz, hogy elég drága mulatság. A bekerülési költségeket is illik racionalizálni, ugyebár…


Szóval üdv mindenkinek, mostantól jövök ide megint rendszeresen LOL

11 comments:

  1. Személy szerint én nagyon örülök, hogy újra olvashattalak! :-) Sok sikert a tervekhez, kitartást a súlytartáshoz :-)
    Üdv. papanick

    ReplyDelete
  2. Jó újra olvasni a gondolataidat! Hiányoltam már!
    Üdv: Silverke

    ReplyDelete
  3. WWWWAAAAAAAOOOO
    Azt hiszem, hiányoztál, most , hogy olvaslak, már nem csak hiszem, hanem tudom is. Lehet, ha lesz bátorságom, privátban megkereslek :)
    Üdv:
    Anonymo

    ReplyDelete
  4. Szia Alan! Nagyon-nagyon örülök, hogy ismét olvashatlak :))
    Volt már egy nagyobb fogyásom, de Te tudod a legjobban, hogy a súlytartás még ennél is nehezebb feladat. Sajnos azóta szedtem vissza kilókat. A lényeg, hogy most újult erővel futok neki a már nem kúraszerű fogyásnak, hanem a teljes életmódváltásnak. Köszönöm, hogy gondolataidból, posztjaidból erőt meríthetek az utam során, a mindennapok küzdelmeiben.
    Neked is kitartást, erőt, és sok sikert kívánok minden tervedhez!
    Üdvözlettel: Aliz, Budapestről

    ReplyDelete
  5. Kedves Aliz, köszönöm, és én is hagy kívánjak sok sikert a tervekhez!

    ReplyDelete
  6. Kedved Alan, mi van a konyveddel? Sikerult valami utat talalni a megvalositashoz? Par napja olvasom a blogodat... kicsit ossze-vissza. Sokat segit a motivacioban, tudatossagban, onvizsglatban. Nem konnyu beemelni, hogy a sulykontroll nem par hetes, honapos kitero a normal kerekvagasbol, hanem tobb honap, ev, mire elerjuk a celt, es akkor ra kell jonni, hogy ha nemi folytonos korrekcioval ugyan, de ez marad a normal kerekvagas. Ugyanakkor az etelhez, elethez valo hozzaallas megvaltoztatasa, uj perspektivat ad mindenhez, ami fontos. Robotpilota helyett muszaly kezivezerlesre valtani. Faraszto ugyan, elmenytelibb is. Szoval... konyvet ugye nem adtad fel? Era

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kedves Era, köszönöm a kommentet. A könyvet megírtam már...idejét sem tudom, mikor fejeztem be...itt van valahol a laptopomon :)...de saját pénzből biztosan nem fogom kiadni, a kiadók meg nemigen foglalkoznak vele...eleve nincs topon a könyves biznisz, másrészt meg Dunát lehet rekeszteni a hasonló könyvekkel, szóval a projekt szépen elenyészett....

      Delete