Friday, 7 February 2014

Ezer kérdés

....Merül fel bennem, újra és újra. Amióta elkezdtem ez az egész lefogyás-életmódváltás dolgot, elképesztő mennyiségű információt szívtam magamba. És hát ugye, az ember ahogy egyre többet tanul meg egy bizonyos témakörben, úgy látja egyre jobban, mennyi minden van még, amit nem tud. Az élet véges...és nem is túl hosszú. nem lehet mindent megtanulni, mindent megérteni. De törekedni lehet a több, a jobb felé.

Megdöbbentő módon az alaptétel körül támadtak kételyeim. Hogy is van az a BMR? Alapanyagcsere....korra, nemre, magasságra be lehet lőni, hogy kinek mennyi. Ugye utána pedig megnézzük, kinek mennyi a napi kalóriaszükséglete. És vajon mennyire hitelesek ezek az információk? Vajon ki és mikor és mi alapján döntötte el, hogy egy embernek hány kalóriát kell megennie egy nap?

Elkezdtem kapargatni ezt a dolgot, és még az elején tartok nagyon....de őrület, amit eddig találtam. 1996-ig nyúlik vissza a történet, ennyi. Tehát ez az egész nem is olyan régi, mint amilyennek gondoltam volna. 1998-ban döntöttek arról, hogy a termékeken feltüntetik ezeket a napi ajánlott mennyiségeket. Ami azonban még ennél és furcsább nekem, hogy nagyon úgy tűnik, ezek a számok sokkal inkább demográfia és fogyasztói szokások által, nem pedig tudmányosan lettek megalkotva.

Mire gondolok? Nos, valamiért én meg voltam győződve arról, hogy az emberi szervezet működését vizsgálva jutottak el arra a pontra, hogy képesek voltak meghatározni egy ember kalóriaszükségletét. Ellenben sejtésem szerint, ez nagyjából úgy lett kiszámolva, hogy kérem az emberek vásárlási szokásaiból kiindulva az egy főre jutó kalóriafogyasztás ennyi és ennyi. A túlsúlyosak aránya pedig ennyi és ennyi százalék. Akkor máris megvan, hogy mennyit kell enni ahhoz, hogy ne legyünk kövérek. Összevetik az egyes országok kalóriafogyasztását és a demográfiai felmérésekből kiderült egészségi állapotból vonnak le következtetéseket, és határoznak meg irányadó értékszámokat.

Tényleg így van? Nem tudom. Egyenlőre kevés vagyok hozzá, pontosabban kevés az időm és a szabad kapacitásom, az információtenger pedig óriási. De van bennem pár dolog, ami ezt támasztja alá. Kételyek....kérdések. Például:

  • Miért van, hogy minden ember máshogy reagál a kalóriákra? Minden embernél más és más történik? Az anyagcsere lehet egyéni, persze...de alapvetően mindannyian ugyanolyan felépítésű emberek vagyunk. Akkor miért reagálunk másként ugyanolyan kalóriabevitelnél?
  • Miért nincs specifikálva ez? Miért pont ez nincs meghatározva....úgy értem, nyilván nem gondolja senki, hogy egy kiló alma által hordozott 300 kalória pontosan ugyanolyan működést okoz az anyagcserében, mint mondjuk egy fél tábla tejcsokoládéban lévő 300 kalória? Ha a koleszterinnél kiderült, hogy va jó, meg rossz (LDL meg HDL)....akkor nem lehet, hogy kalóriából is minimum kétféle van??
  • Vajon van-e bármi köze a modernkori fogyasztó társadalmi trendekhez ezeknek az értékeknek?
Utolsó kérdésemet kifejtve: Nem is kétséges, hogy az életet ezen a sártekén két dolog irányítja: a pénz és a szex. Közvetve mindig, minden visszavezethető ide. De a gazdasági trendeket egyértelműen a pénz, azaz a profit határozza meg. Azok a nagyhatalmak, akiknél összefutnak a világ érdekei....ipari konszernek, kereskedelmi óriáscégek, stb.....ezek azok a kulcsfigurák, akik irányítják a világot. Annak idején amikor a cukor az arab kereskedőknek köszönhetően elkezdett elterjedni Európában, micsoda óriási harc alakult ki a nyomában! Az emberek rákaptak a cukorra, és azok, akik a tűz közelében voltak, felismerték az ebben rejlő hatalmas piacot. Akkora piacról beszélünk, ami háborúkat indított el, és térképeket rajzolt át világszerte. Nem is vitás, hogy a fő hajtóerő a profit megszerzése, növelése és megtartása volt.
Az ezernyolcszázas évek végétől folyamatosan fedeztek fel olyan kémiai anyagokat, amik képesek voltak a cukor kellemes hatásait (édes íz) úgy megvalósítani, hogy mellette a szervezetnek nem közvetítettek energiát, azaz távoznak a szervezetből a kiválasztás útján. Szacharin, ciklamát, aszpartám, szukralóz, és tsai. Mindről elterjedt, hogy mennyire rákkeltő, tudományos kísérletek egész hada bizonyította, hogy azok. Ja, vagy hogy nem azok. Vajon milyen érdekek húzódnak meg a háttérben? A cukoripar világszerte kiterjedt és komoly profitot termelő ágazat. Nyilván ennek az iparágazatnak a legfőbb haszonlesői kedvezményezettjei nem nézhetik jó szemmel, ha olyan anyagok kerülnek kereskedelmi forgalomba, amiknek az előállításuk lényegesen könnyebb, gyorsabb és olcsóbb, mint a cukoré, ugyanakkor képesek mindarra, amire a cukor. Nem véletlen, hogy hidegfúziós motorok sincsenek....még. Amíg van olaj, ami méregdrágán eladható, addig nem engedik előre ezt az új technológiát. Majd ha eljön az ideje, akkor viszont nyilván valamelyik nagyúr az energiaszektorból fogja rátenni a kezét, ahogy végül is a kokakóla tette rá a kezét a sztívia-névre...igaz, végső soron alig van köze a terméküknek a stevia-hoz, hiszen az általuk forgalmazott és horror-áron mért Truvía szinte 100%-osan eritritből áll LOL. És akkor el lehet gondolkodni azon, miért nem lehet kapni eritritolt miden sarkon....és ha mégis, miért kerül annyiba, amennyibe.

Én a mai napig nem látom be, hogy hogyan lehet a kalóriákat egy kalap alá venni. Az én fejemben valahogy úgy van ez, hogy van a jó kalória, meg a rossz. A jóból többet is lehet enni, hízási következmények nélkül, a rosszból meg kevesebb is okozhat súlygyarapodást. Ez azonban csak ún. STelmélet (= Sötétben Tapogatózó)...Mert mint említettem már, az élet rövid. Túl rövid....és sűrű is. Sajnos-hálistennek nem érek rá egész nap a netet böngészni meg kutatni, pedig baromira érdekelne, mi húzódik meg a színfalak mögött.

Az, hogy melyik édesítőszer milyen rákkeltő, azzal szerény vélemyényem szerint nem érdemes behatóan foglalkozni. Ugyanis én azt gondolom, hogy ez hit kérdése. Mert tényekből van annyi, mint a pelyva. Az egyik oldalon, és a másikon is. Ki-ki eldöntheti, hova áll....(én asszem a belgákkal vagyok LOL) Hivatkozások, kutatások, eljárások, érdekkapcsolatok....most mit mondjak? Hogy az USA elnöke, Theodore Roosvelt volt az, aki a szacharin kapcsán azt mondta, hogy ugyan már, miért lenne káros, hát eszem minden nap? - És szó nélkül újraengedélyeztette az anyagot, élelmiszeripari adalékkén felhasználandó. Tehát a világ legnagyobb hatalmú embere, aki elméletileg okos kell, hogy legyen, az képtelen az orránál tovább látni? Megérteni, hogy abból, hogy ő mindennap használ valamit, abból nem lehet hosszú távú követekeztetéseket levonni? Ha ez megtörténhet, akkor ki hiteles, és miért?

Tudom, ebben a postomban hol a cukorpótlók mellett, hol ellen érvelek. Tisztában vagyok vele. Asszem lemondtam arról, hogy megtaláljam az igazságot bármelyik kapcsán. Ha odajutok, hogy a stevia leveléből származó őrlemény miért nem zöld, akkor kiderül, hogy a növény ólmot meg arzént is tartalmaz, amit ki kell vonni előbb belőle....és kiderül, hogy mittudomén, butanollal, meg metanollal higítják, főzik, párolják, anyámkínja.....ami ugyanolyan kémiai eljárások sorozata, ami minimum kétséges, hogy mennyire jó, vagy mennyire természetes.

Ugyanígy érthetetlen, hogy bizonyos cukorpótlókat engedélyeznek, de csak korlátozott bevitel mellett. Mert túl sokat fogyasztva nem jó. Nahát....és mi a helyzet a cukorral? Vagy a zsírral, a szénhidráttal? A csokoládéval, a pálinkával....?? Túl sokat fogyasztva semmi sem egészséges....végül is.

Szokásosan nincs végkövetkeztetés...csak a sok kérdés van, és talán néha egy-egy bizonytalan válasz.
 



1 comment:

  1. This comment has been removed by a blog administrator.

    ReplyDelete