Újra itt...

Közel hat hónapja zártam be a blogot, azóta nem is írtam semmit. Ide. Azért írom, hogy “ide”, mert közben azért írogattam egysmást. A gondolataimat összeszedtem egy könyvbe formázva. Csináltam hozzá egy receptes mellékletet, egy étrendtáblázatot, és persze képekkel is illusztrálva van. MIndezt azért, mert szeretném kiadatni. Elsősorban nem Magyarországon, hanem Anglia, Amerika, Írország…területén szeretnék kiadót találni, akit érdekelhet a dolog.

Hosszabb távon szintén van egy üzleti elgondolásom, amit elég részletesen kidolgoztam. A lényege, hogy embereket szeretnék egyfajta programba bevonni. Pár hétig tartó, minden részletbe belemenő, sok elméleti és gyakorlati kérdést boncolgató, egyben rekreációs célzatú programot képzeltem el, alacsony létszámú csoportokkal, gazdag programokkal, és színvonalas, mindenre kiterjedő szolgáltatással. A cél az, hogy a szükséges életmódváltás gyakorlati megvalósításában letegyük az alapokat, amikre aztán a programban résztvevők alapozhatnak. "Mindössze" befektető(ke)t kell találnom, hogy elindítsam a projektet.

Ezek voltak tehát a legfőbb indokok, amiért nem volt időm igazán a bloggal foglalkozni. Lassan azonban kész vagyok ezzel a munkával, így azt hiszem semmi akadálya a visszatérésemnek.

Sokat agyaltam rajta, hogy hogyan kezdjem újra el. Legyen-e zárt a blog, vagy legyen publikus megint? Amikor bezártam, érdekes reakciók jöttek innen onnan. Volt, aki némi éllel megkérdezte, hogy na mi van, megint épp bezártad a blogot? Mások sajnálkoztak, de hónapokig nem vették észre, vagy legalábbis nem jelezték emailben. Többen azt gondolták, csak meghívós lett. Alapvetően azonban tisztában vagyok azzal, hogy én nem vagyok (soha nem is voltam) az a nyomulós, reklámozós, “pushy” fajta. Nem szórtam tele a közösségi portálokat minden egyes postom linkjeivel, nem reklámoztam sehol a blogot.

Valahogy úgy voltam vele, hogy így kevesebb, de minőségi olvasóim lesznek. Bátorkodtam reménykedni abban is, hogy esetleg kialakulnak személyes kapcsolatok is hasonló helyzetben lévő, avagy hasonló gondolkodásmódú emberek/olvasók személyében. Ez részben meg is történt, aminek rendkívül örülök.

Először arra gondoltam, hogy meghívásosan nyitom meg a blogot újra, azaz aki annak idején kért meghívót, mikor publikusból zárttá lett, azoknak küldök ismét. Csakhogy nem mindenkit tudtam beazonosítani, mert a blogger nem tárol minden információt, az emaileimet meg már archiváltam a “szokásos” módon, azaz a visszatelepítés rendkívül munkás lenne, ha egyáltalán sikerülne….a Windows levelezőrendszereit nem kell bemutatni, azért nem a legegyszerűbbek ezek a funkciók.

Azért az oroszlánrésze az emaileknek megvan, de mindenképpen lenne, akit kihagynék, és az inkorrekt lenne velük szemben. Igenám, de ha megint publikus lesz teljes mértékben, akkor nem tudom szabályozni a látogatókat, pedig…..pedig kéne?

Jó kérdés. Ez mindig egy őszinte blog volt, talán túlságosan is. Azért nem elmebeteg módon, tehát minden szükségtelenül intim részletet például nem osztottam meg itt….de a gondolataimról, érzéseimről, véleményemről  mindig nyíltan, őszintén írtam, mintha csak egy baráttal beszélgetnék. Ez pedig sokszor lehet veszélyes….de mi a rosszabb: kockáztatni, hogy valaki visszaél a bizalommal, vagy egy őszintétlen blogot vezetni?

Pár szó az elmúlt hat hónapról:

Sokkal okosabb vagy szebb nem lettem….de csúnyább, ill. hülyébb sem LOL. A súlyomat tartom, de nagy munka. Fizikailag és szellemileg egyaránt. Nincs doktrínám továbbra sem. A dokumentáció nélküliség nem megy. A számokban viszont még mindig meg lehet bízni, ami jó. Alapvetően kontrollált étrendem van, számolom az összetevőket. Ebben már ugyebár komoly rutinom van. Igyekszem a fehérjék arányát növelni a CH rovására. De kezdem megtanulni, hogy a súlytartás a mindennapok viadala. Pontosabban a hétköznapoké. Ünnepnapokon koplaljon az, aki kövér….ugyebár : D….mivel azonban én már nem vagyok kövér, ezért megtehetem, hogy időnként eleresztem magam, és kilépek az ösvényemről.

 Ez szükséges is, hiszen alapvetően elég beteg dolog lenne, hogy egy normál testalkatú fazon úgy csinálna, mintha súlyos elhízás miatti fogyókúrán lenne. Továbbá persze az egész tudatos, irányított étrendnek pont az lenne az értelme, hogy engedjen egy járható úton lépkedni, …a járható út alatt egy nem túl széles ösvényt értek, ami pár lépésnyi szélességű, nem pedig egy felfestett csíkot a szakadék fölött.

Az aerob mozgás továbbra is hangsúlyos az életemben, minimálisan 2 óra biciklizés, lehetőleg éhgyomorra, (hogy ne kelljen a glikogént kiüríteni) és azért súlyzózom is minden nap. Vagy majdnem minden nap.

A kérdéseim száma inkább csökkent, mint nőtt. Vannak dolgok, amiben nem jutottam eredményre, maximum konszenzusra önmagammal. Például a “dolce-vita” probléma…A cukor egyértelműen nem jó…az édesítőknek már nekimentem párszor. Jelenleg vegyesen használom a kereskedelemben kapható, többé-kevésbé biztonságos anyagokat, figyelek az ADI értékekre…ennyi. Ez amolyan kompromisszumos megoldás, de működik.

Volt egy komolyabb túró-korszakom, szerintem minden létező módon kipróbáltam a túró édes verzióit….meg nem utáltam azért mostanra, de ritkábban eszem. Mondjuk az is igaz, hogy elég drága mulatság. A bekerülési költségeket is illik racionalizálni, ugyebár…

Szóval üdv mindenkinek, mostantól jövök ide megint rendszeresen LOL