Saturday, 12 November 2016

Nincs holnap

Mostanában sokszor eszembe jut, hogyan is kezdtem az egészet. Nagyon fontos, amikor az ember eljut ahhoz az általam sokszor emlegetett belső motivációs ponthoz, amikor valami bekattan, és igazán neki indul. Nemcsak nyavalyog, meg kifogásokat keres, meg hárít, hanem félresöpri az összes maszlagot, és egyszercsak meglátja a lényeget.

A lényeget, miszerint nincs más, csak ő maga, aki változást hozhat. Pedig sokan, sok helyen mondják/írják/hangoztatják ezerféleképpen, hogy mi újság. Mondjuk tény, hogy minimum ugyanennyien, ha nem még sokkal többen hangoztatnak olyat, ami viszont egyáltalán nem jó - szerintem. Ha jól számolom, én minimum 20 éven át voltam súlyosan elhízott. 7 kiló híján 200 kilót nyomott a mérleg, ami tulajdonképpen egy lejtő legalja volt.

Azon a lejtőn egyszer én elindultam lefelé, és nem tudtam, hogy hova vezet az út. Csak húzott magával lefelé, mint egy örvény, és a végén ott találtam magam 193 kilósan, reménytelennek tűnő helyzetben. Lehet, hogy ahhoz, hogy elinduljak visszafelé ezen a meredek emelkedőn, kellett az is, hogy ilyen mértékben elszaladjanak velem a lovak, nem tudom. Lehet, hogyha csak 120 kilós vagyok, akkor soha nem kezdem el az életmódváltást.

Az alatt a húsz év alatt sok mindent megtettem, hogy ne úgy legyen. Próbálkoztam sokmindennel. Kiiktattam a cukros üdítőket, a csokoládét, elkezdtem a súlyom megléte mellett mozogni. Értelemszerűen nem ritmikus sportgimnasztika vagy vizibalett volt ez, hanem inkább szobabringa, súlyzózás, túrázás, amit lehet lassan, de sokáig csinálni...de semmi ilyesmi nem segített. Szerintem azért nem, mert ezek csak felszíni dolgok. Hiába nem eszem csokit, ha eszek helyette mást, ami nem csoki, de a kalória ugyanúgy meg van benne. Hiába tekerem a szobabringát addig, amíg elzsibbad a hátsóm, ha nem számolom ki/értékelem az így elégetett kalóriákat. Hiába akarok lefogyni, ha nem megyek utána, hogy hogyan is működik a testem. Hiába kapaszkodok szalmaszálként a génekbe, a pajzsmirigybe, az ACTH hormonra, a vastag csontokra. Nem lényeg. A lényeg ott van, hogy be kell kattanni. Igazán komolyan kell gondolni, és mélyére ásni mindennek.

És felfogni, hogy nem szabad halogatni, mert nincs holnap. Ma van, most van.

No comments:

Post a Comment