Egyre több helyen, egyre több módon jön velünk szembe a mindenmentesség. Nem sokkal ezelőtt az emberek azt sem tudták, mi az a glutén, ma meg már minden magára valamennyit is adó tudatos fogyasztó minimum gluténmentes. Valójában azoknak lehet ez nagyon dühítő, akik tényleg cöliákiában szenvednek, mert őket manapság pont e miatt a trend miatt nem, vagy nem annyira veszik komolyan.
Divat lett a mentesség. Talán könnyebb úgy elhitetni magunkkal, hogy igenis sokat teszünk az egészségünkért, ha beállunk az egyik sorba, és hithű alattvalóként, szent áhítattal választjuk az X mentes ételeket. Szeretem magamról azt gondolni, hogy toleráns vagyok, és nem ítélkezem könnyen mások felett. Nem azzal van bajom, ha valaki úgy dönt, hogy gluténmentesen, vagy húsmentesen, vagy cukormentesen, vagy tejmentesen étkezik. Lelke rajta, ha jól esik neki, hajrá...de ha igazán komolyan csinálja, akkor nem kifelé kommunikálja le, hanem befelé.
Annak idején, mikor nyomtam a kemény fogyókúrámat, és úgy hozta a helyzet, hogy egy nagyobb társaságban voltam, és megkínáltak valami akármivel, amit esetleg nem akartam megenni, akkor választanom kellett, hogy vagy visszautasítom, és akkor rögtön téma lesz, hogy naaa, hogyhogy, miért, és mióta, és hogyan, stb stb. Namost akkor ez rendben is van, ha én erről akarok beszélni, akarom, hogy ezzel foglalkozzunk, hogy ez legyen a téma....de ha éppen ez az, amit nem akarok, mert csak rám tartozik, mert az én harcom-ügyem, amit nem akarok kiteregetni, akkor elfogadom amivel kínálnak, esetleg eszek belőle egy falatot, és a többit ott hagyom vagy leteszem, vagy valami. Így nem mondhatta senki, hogy de meg sem kóstoltam, és nem kellett tocsogni a témában, hogy akkor én most fogyózok. Hasonlóképpen azt gondolom, ha valaki meggyőződésből mondjuk vegetariánus, akkor egyszerűen e szerint étkezik, és nem arról szól az étkezéssel kapcsolatos minden tevékenysége, hogy világgá kürtölje, hogy kérem szépen ő nem eszik húst.
Tipikus példa, hogy a nagylányom két barátnőjével túrázni ment, és csomagolt szendvicseket, amivel a hegyen megkínálta a barátnőit. Egyszerű sonkás-sajtos szendvicsek voltak. Egyik lány sem evett belőlük, mert az egyik húst nem eszik, a másik meg glutént. Mindkét lány túlsúlyos....és egyiknek sincs semmilyen emésztőrendszeri betegsége. Egyszerűen arról van szó, hogy szembenézni a táplálkozási és a mozgási életformánk hibáival nem könnyű. Sokkal könnyebb kitalálni valamilyen "intoleranciát", sokkal könnyebb beállni egy eszme mögé, és akkor máris megvan, hogy mit okolhatok önmagam helyett, és mitől várhatom a megoldást önmagam helyett.
Nem feltétlenül kell mentesen élni. Hit kérdése. Természetesen nem fogok egyik ideológia mellett/ellen sem állást foglalni, mert úgy érzem, az mindenkinek a magánügye. Én amellett foglalok állást, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal. Hogy ha én úgy döntök, hogy laktózmentesen étkezek, akkor következetesen így egyek, ne pedig úgy, hogy csak az étteremben, fennhangon tudom kérni a spéci ételt, hogy mindenki lássa, hallja, hogy igen, én más vagyok, tessék rám külön odafigyelni, otthon, mikor egyedül vagyok, akkor meg simán betolom a vastag zsíros joghurtot meg a tejszínhabot.
Engem szigorúan a fogyás mentén kapott el a címkenézegetés...mert kíváncsi voltam, miben mennyi kalória van, hogy meg tudjam számolni, amikor dolgozok vele. És előfordult, hogy gluténmentes kenyeret vettem, mert annak volt 100 grammja 198 kalória, de aztán leszoktam róla, mert nem szimpatikus, hogy négy eurót kell fizetni a negyvendekás kenyérért, ami ráadásul nem is finom. (És a GI száma sem a legjobb.)
No comments:
Post a Comment