Monday, 21 November 2016

Mozgási irányzékok és befelé látszódás

Sokszor kell az alapokig visszanyúlni, hogy az ember teljes mértékben és biztosan átlásson valami olyat, ami fontos. A mozgással kapcsolatban ez fokozottan így van szerintem. Az én álláspontom egyrészt a saját tapasztalataimból, másrészt a megszerzett ismeretanyagokból van összerakva. Meggyőződésem, hogy semmilyen mozgással nem lehet lefogyni. Tisztában vagyok azzal, hogy sokmindenki mást kommunikál, és azt is tudom, hogy több megközelítés is van.

Ha valaki csak 50 kiló plusszal próbált mondjuk futni 5 percnél tovább, akkor pontosan érti azt, amit most írni fogok. A test mozgatása mindenképpen nagyon jó dolog. Szükséges is, és élvezetes is tud lenni, ha.... Ha megvan a képesség minderre. Ha a mozgás szenvedés, kínlódás, erőlködés, akkor két dolog történik:

  1. nem lesz eredménye
  2. meggyűlölöm
Nem lesz eredménye, mert ahhoz, hogy zsír égjen, ahhoz először a glikogén tartalékokat kell az izmokból és a májból eltüzelni, ami átlagosan 400 kalória körül van, és az a mozgásmennyiség, ami ennek az energiának az elégetéséhez kell, az általában egy elhízott embernek a kivitelezhetetlen kategória. És meggyűlöli, mert iszonyatos szenvedéssel jár. Ha futásról beszélünk, - mint talán az egyik legnépszerűbb mozgásfajtáról, aminek talán a legnagyobb píárja van a fogyás felé- akkor tudjuk, hogy minden egyes lépésnél a saját súlyunk háromszorosának megfelelő erejű terhelésnek tesszük ki az ízületeinket, amik egy elhízott ember esetében eleve nincsenek a legtökéletesebb állapotban, vélhetően. További veszély, hogy  tévesen a megszenvedett munka függvényében jutalmazzuk magunkat, hiszen ledolgoztuk, nem gyengén...teljesen tipikus, hogy egy kövér ember 20 percnyi futást (szenvedést) követően megjutalmazza magát egy bödön fagyival, és nem érzi, mennyire nincs arányban a két dolog.

Pedig a mozgás ha okosan állunk hozzá, nagyon jó dolog. Felszabadít, lefáraszt, megtisztít. De ehhez mindenképpen képesség kell. Én ebben hiszek. Én 200 kilósan is szobabicikliztem minden nap. Azt hiszem, 25 perc volt a maximum, amit képes voltam egy huzamban tekerni. Nem mondom, hogy felesleges volt, mert a szobabiciklizés pont egy olyan dolog, ami az ízületekkel azért kíméletesebb, és egyáltalán nem haszontalan....de ha fogyás szempontjából nézem, akkor totál értelmetlen volt. Egy dekát sem fogytam tőle.

A másik nagy félreértés, amikor a súlyzós edzésekhez nyúlunk, és attól várjuk a fogyást. Talán a legtipikusabb példa, hogy valaki a hasáról szeretne fogyni, ezért hasizomgyakorlatokat kezd el végezni. Ha logikusan végiggondolom, a hasizom fejlesztése izomnövekedést okoz, ami ugyebár tömegnövekedés, ami nyilván egy testtömeg-, és testkörfogatnövekedés is egyben, ami ugye ellentéte a fogyásnak.

Értem én, hogy az embereket mi motiválja. Nyilván könnyebb valamit csinálni a fogyásért, mint valamit nem csinálni érte. Könnyebb futócipőt húzni, és kimenni kocogni, mint nem megenni a vacsorát. Na meg persze nemcsak könnyebb, hanem látványosabb is, hiszen az aktív tevékenységet lehet kirakatban csinálni, az viszont, hogy otthon a tévé előtt mi kerül a pocakba, az már nem publikus.

A nagy igazság az, hogy nem kifelé, hanem befelé kell viselkednünk. Befelé kell látszanunk, befelé kell megfelelnünk, befelé kell bizonyítani. Nem a világ akar lefogyni, hanem én. És még valami: ha valaki azt mondja, a pénz áll a fogyás útjában, gondoljon arra, hogy nem csinálni valamit nem kerül semmibe. Nem meg(v)enni az ételt nem plusz költség, hanem inkább mínusz. 

No comments:

Post a Comment