Friday, 25 November 2016

Trükkök

Gyakran írok az életmódváltás lelki hátteréről, a buktatókról, a nehézségekről, arról, hogyan éltem meg ezeket a dolgokat. Most egy gyakorlati posztot írok, ami a technikai kivitelezéssel kapcsolatos. Sokáig gondoltam azt, hogy a belőtt kalóriakeretet csak éhezéssel lehet kordában tartani, hiszen hogy lehetne egy egész nap megelégedni annyi kalóriával, amennyi két maréknyi sós mogyoró....
A kalóriaszámolás módszere vezetett végig ezen az úton, és rájöttem néhány olyan dologra, ami nagyban segít a megvalósításban. Apróságok, de összességében véve sokat tudnak segíteni.

  1. Ivás. Ennek két vonzata is van. Az egyik, hogy igyunk elég vizet, ennek egész egyszerű testi oka van. Viszont egy-egy esetben, amikor éhesek vagyunk, vagy épp enni készülünk, okos ötlet egy nagy pohár vízzel indítani. Ekkor kevesebb is elég lesz az ételből. A másik lényeges, hogy ha az a célunk, hogy minél kevesebb kalóriát vigyünk be, akkor ivással lehetőleg csak nulla kalória legyen ami a szervezetünkbe jut. Víz, tea, kávé, üdítő....mind cukor, tej nélkül természetesen.
  2. Időzítés: Úgy gondolom, mindenkinek van egy életritmusa, ami egyedi. Meg kell vizsgálni, és ehhez kell igazítani az étkezési tervet. Én nem hiszek abban, hogy jaj, este hat után semmit, meg a legfontosabb a reggeli. A saját ritmusom egész más. Soha nem reggelizem, általában este 5-6 óráig gyakran nem is eszek semmit, csak iszok. Nekem hat körül van, hogy rám tör az éhség, meg még később, olyan kilenc körül szoktam a főétkezést megejteni. Ami őrültség persze, mert este lefekvés előtt az anyagcsere szinte megáll, és lassabban dolgozza fel a bevitt cuccot. De természetesen nem zsíros cukros nehéz kajákat eszem....naszóval ez csak az én saját ritmusom, mindenkinek megvan a magáé, ehhez kell igazítani, nem a trendekhez vagy a sok tudományos tényhez.
  3. Térfogat. A gyomor a saját térfogata ötvenszeresére tud tágulni. Ez brutális. Szerintem az "összeszűkült a gyomra" kifejezésnek semmi értelme. Ez egy olyan szerv, ami extrém mód tágulékony, és mindig az. Tény viszont, hogy a térfogattal érdemes operálni, hiszen a tele vagyok érzést könnyebb elérni, ha nagyobb térfogatú ételt eszünk meg. Gondoljuk végig, hogy egy kiló alma mekkora helyet foglal el, és vegyünk mellé egy tábla csokoládét. Na ugye.
  4. GI. Nyilván mindenki tudja mi az a glikémiás index. Minél alacsonyabb, annál lassabban szívódik fel a szervezetben az étel, ezáltal annál hosszabb ideig nem leszünk újra éhesek. Van azonban itt egy csapda....a polcokon sorakoznak az "egészségesebbnél egészségesebb" pékáruk....két jellemzőjük van a magasabb ár mellett: barnák, és tele vannak magokkal. A barnaság még oké lenne, ha nem kakaóporral színeznék, hanem attól lenne sötét, hogy mondjuk rozsliszttel vagy teljes kiőrlésűvel készült volna. A magok meg olajos magvak lévén ugyan a GI értéket leviszik, de csak mert zsírosak, és a zsírt kétszer annyi energiával bontjuk le, mint a szénhidrátot. Sokkal jobb, ha a rostok miatt csökken a GI, azaz olyan pékárut választunk (ha már muszáj), ami nem színezéktől barna, és nincsen teleszórva zsíros magokkal.
  5. Megtévesztés. Sokféleképpen meg tudjuk az agyunkat téveszteni. Van úgy, hogy degeszre esszük magunkat valami sós kajával, viszont hiába vagyunk tele, valamiért ölni tudnánk egy falat csokiért. Mert az édességet kívánjuk. Ennek általában agyi, illetve hormonális eredete van, konkrétan képesek vagyunk megkívánni egy bizonyos ízt, akármennyire tele vagyunk. Ilyenkor hozzá lehet nyúlni több mindenhez is. Van, hogy elég egy epres cukormentes rágó, ami durván édes ízt közvetít tovább, de csinálhatunk olyat is, hogy apró kockákra vágott almát fahéjjal és némi eritrittel meg csoffasztunk egy wokban, és kihűtve azzal az érzéseel fogyaszthatjuk, hogy valami finom cukros édességet eszünk.
Persze lehet tovább cizellálni ezeket a trükköket, és vannak még lehetőségek, a lényeg, hogy érdemes foglalkozni a dologgal, mert meghálálja magát. Segítségükkel a fogyás nem lesz egyenlő a szenvedéssel meg az éhezéssel.

No comments:

Post a Comment