Mélypontok

Sajnos az életben alakulnak úgy a dolgok, hogy nem jön össze az, amit szeretnénk. Vagy nem úgy jön össze, ahogy megálmodtuk. Vannak mélypontok, és ez így van rendjén, mert hacsak nem vagyunk belőve a nap 24 órájában, akkor az élet már csak ilyen. Mondjuk ez önmagában még nem érne meg egy posztot....de az már inkább érdekes lehet, ki hogyan éli meg a mélypontjait.

Az életmódváltás, a fogyás, a súlytartás tengelyén vagyunk, tehát a mélypont elég egyértelműen a hízás, a kudarc, plató, jojó, és egyéb nyalánkságok nyomán lendül támadásba. Sajnos az ember nem érthet meg mindent ami a testében zajlik, egyrészt mert nem feltétlenül szakértő, másrészt meg még nincs minden pontosan feltérképezve ezen a területen. Ígyhát igen bosszantó módon néha bele kell állni abba a szituációba, hogy valami úgy történik meg, hogy nem látjuk mögötte a logikát, az okot.

Nem akarok most belemenni, hogy hányféle embertípus/viselkedés/vérmérséklet van, de végülis azt hiszem tök mindegy, mert ha menet közben nem veszítjük el a fejünket, akkor képesek vagyunk a megfelelő irányba tolni a feszültséget. Mire gondolok?

Hát, viccesen szoktam mondani régebben a kamaszodó gyerekeimnek, hogy lázadni akartok? Hajrá, menjetek ki az udvarra, és akkurátusasn szedjétek össze a kutyakakit, vagy takarítsátok ki a pajtát, vagy nyírjátok le a füvet, de ha kell még ötlet, csak szóljatok, biztosan ki tudok találni valamit a keletkezett indulatok levezetésére. Ez persze poén, de mögötte az van, hogy ha okosan engedjük el a bennünk lévő vadállatot, akkor nem a saját fejünket akarja majd letépni. Valahogy ragaszkodni kell a mélypontokon is az eredeti, prioritást élvező céljainkhoz. Hiszen másfelé is lehet tombolni. Konkrétan ha például valaki koplal egy hétig, és nem fogyott le semennyit sem, akkor két irányba is tombolhat: dönthet úgy, hogy még egy hétig koplal, akár bedurvulva és még szigorúbb szabályok szerint, vagy bedurcul, és nekimegy a süteményhegynek. Ugye nem kell leírnom, hogy 10-ből kilenc versenyző melyik irányba hajol el? 

A mélypontokat is fel lehet fogni kihívásoknak, akadályoknak, legyőzendő bukkanóknak, amiken át kell menni, így is, úgy is. Már persze ha végig akarunk menni az úton. Azt szokták mondani, az akadállyal két dolgot lehet csinálni: leküzdeni, vagy megkerülni. Én hozzáteszem azt is, hogy lehet egy harmadikat is: megakadni rajta. Szerintem mind közül ez a legrosszabb. Lélekben fel kell készülni arra már a legelején, hogy lesznek mélypontok. Mert lesznek. Több is. Ha valamennyire fel tudunk készülni ezekre, még lelkes, pozitív időszakunkban, akkor talán több erőnk lesz nem összeesni, koncentrálni, és irányítani a negatív energiákat.