Monday, 14 November 2016

A szeretet rétegei, avagy nem baj ha sírsz

Szeretni sokféleképpen lehet. Ha egy szülő szereti a gyerekét, akkor azt sok féleképpen teheti, például elhalmozhatja minden jóval, kérdés nélkül. Megadhat neki mindent, amit csak bír, vagy még többet is. A nagy kérdés ilyenkor az, hogy mennyire tesz jót vele? Mi szolgálja igazán a javát a gyereknek? Na és persze honnan indul a szeretet? Mennyire önzés, és mennyire jóakarás. Mert a jószándék önmagában egyáltalán nem sok. Az annyi, amennyi jó esetben minden emberben alapból megvan. Elméletileg a szeretet is a saját gyerekünk felé. De közben nem elég ez a kettő, mert a cél az lenne, hogy....na igen, mi is a cél?

Hogy a gyerek viszont szeressen? Hogy szót fogadjon? Hogy problémamentes legyen? Hogy könnyű legyen vele az élet? Vagy hogy boldoguljon az életben? Hogy egészséges életet éljen? Hogy minél tisztább képe legyen az életről? Hogy minél kevesebb problémával, gonddal kelljen szembesülnie felnőtt élete során?

A túlsúlyos ember, amikor meg akar szabadulni a túlsúlyától, hasonló kérdésekkel néz szembe önmagával kapcsolatban is. Egészen pontosan kismillió kérdéssel, és azt hiszem, amíg ezekre a kérdésekre nem kezdi el akarni a válaszolat, addig mindig problémás lesz a valódi életmódváltás. Mindig onnan kell(ene) indulni, hogy alaposan végiggondolom, honnan jöttem, mit akarok, ki vagyok, hová tartok, hogyan akarok odaérni?

Ahogy a gyereknevelés is akkor sikeres, ha az alapfogalmakkal tisztában vagyunk. Ha nem elégszünk meg azzal, hogy csak simán nagypn szeretjük a gyerekeinket, hanem a szeretetet rétegeire bontjuk, mint egy vöröshagymát. Akkor is ha csípi a szemünket a folyamat. 
Az életmódváltásnak is talán a legszembemaróbb része a bontás. Vagy inkább boncolgatás. Mert nem tudjuk kikerülni, hogy elemeire bontsuk az életünket, a személyiségünket, és a végére járjunk, kik vagyunk, és miért vagyunk azok, akik. Rendet kell rakni, tisztán kell látni. Meg kell fogalmazni a célokat, és meg kell nevezni az eszközöket. Csak így működhet.Nem baj, ha csípi a szemed, nem baj ha sírsz.

No comments:

Post a Comment