Örvény a sekély vízben

Elképesztő, mennyire magával tud rántani egy-egy blog. Félelmetes. van egy kis időm, mondjuk egy fél óra, óra...elkezdek böngészni...aztán a sok hulladék reklám-hazug oldal között ráakadok valami egyedire...és beszippant, mint egy örvény. Mert tetszik a stílus, mert ismerősek a gondolatok, mert olyan valaki lehet mögött, amilyennek én is gondolom magam.



Ilyenkor aztán vagy valamelyik kölyköm zökkent ki, vagy a kötelesség...de főzés, gyereknevelés, fürdés, vagy munka közben is azon a blogon jár az agyam, és addig nem nyugszom, amíg el nem olvasom az egészet....többszáz bejegyzés, néhány évnyi post...megvan pár óra alatt....és utána olyan fura érzés, mikor kiderül, hogy az utolsó bejegyzés hónapokkal ezelőtt volt, tehát nem aktív már a blog...



Van, hogy nem ez van. Hogy a blog nagyon is élő, és aktív, és megkeresem az illetőt, írok neki emailt vagy valamelyik közösségi oldalon megszólítom. És izgatottan várom, hogy milyen lesz valakivel felvenni egy igazi kapcsolatot, (úgy értem , hogy kétoldalút...), megosztani két irányba, valós időben a gondolatainkat. Aztán jön a menetrendszerinti pofára esés, hogy válaszra sem méltetnak :)



Hja kérem, az a csúnya ribanc...a világ. Az már csak ilyen.