Tőkehal párolt zöldségekkel

Tegnap tőkehal volt az ebédem. Ez egy vastag fehér húsú hal, Anglia környékén előszeretettel halásszák, ill. tenyésztik. Bőr nélküli filét vettem, fagyasztva, benne 4 haltörzs darab. Nekem nem könnyű halat ennem vagy készítenem, ugyanis kifejezetten nem szeretem őket. Nem eszek sem halászlevet, sem harcsapörit, továbbá nem szeretem az olajos halakat, a tonhalat, és semmiféle vízi cuccot, mint pl. kagyló, rák, csiga, tintahal és tsai.



Ilyen felütés után jogos a kérdés: de akkor miért erőltetem ezt a hal témát...a válasz egyszerű: A csirkemell filé unalmas tud lenni, és kalóriaértékben a fehér húsú hal közel áll hozzá, nem beszélve az omega3 savakról, amikben gazdag a hal húsa. Egyszóval egészséges és tápláló ételként alkalmas a megváltozott életmódomban a főétel szerepének betöltésére. Namost ezt jól megaszontam.



Szóval a haltörzseket a fagyasztóból egyenesen egy jénai tálba helyeztem, és beraktam a sütőbe, 160 fokra. Ezt követően megtisztítottam a répát, és a borsóval együtt feltettem egy párolóedényben. A répából többet, mert a borsó alapvetően egy édes, ezáltal kalóriadúsabb zöldség, szóval nem a legszerencsésebb sokat enni belőle, ha az ember fogyni akar. A zöldségek kb. 40 perc alatt meg is párolódtak, viszont a halam azon kívül, hogy fehér színű lvet eresztetett, nem igazán akart ennyi idő alatt megpirulni. Felcsavartam hát a sütőt kétszáz fokra, és még egy jó fél óráig sütöttem, míg meg nem barnult kicsit a teteje. Én az egyik kedvenc szószommal fogyasztottam, ami mustáros bazsalikomos, és a svéd bútor áruház élelmiszerboltjában kapható.



Teljesen alkalmas étel egy főétkezésre, lett légyen az ebéd vagy vacsora. Íme az adatok és a kép:

tőkehalfilé	9.6 dk	96
sárgarépa	31 dkg	109
zöldborsó	20 dkg	154
szósz	1 ek.	25
összesen:		384

Kémia vagy valami más?

Többedszerre figyelem meg, ha van egy pörgős nap, amikor sok elintéznivaló van, és az ember megy, csinálja, intézi...akkor kevesebbet eszik, és be is éri annyival. Ez kicsit ellentmond a rohanó világ-gyorsétterem-elhízás sztereotip kombónak, de én ezt tapasztalom.



Tegnapelőtt a feleségemet és a kisfamat vittem ki a reptérre. Délelőtt tizenegykor indultunk. A gép délután fél négykor szállt fel, aztán még volt egy kis vendégeskedés, majd irány haza. Este nyolc körül már itthon voltam. Az étkezésem a következőképp alakult: reggel indulás előtt egy diet joghurt, aztán kávéhegyek, zérókóla, és cukormentes rágógumi...majd este alma és light túrókrém. Hatszáz kalória alatt fogyasztottam egész nap...és nem voltam éhes. Úgy értem, nem tört rám, hogy úristen, éhes vagyok, ennék valamit. Pedig ehettem volna, egyrészt mert adódott volna rá alkalom, másrészt mert tudományos alapon kerülni szoktam az ezer kalória alatti napi bevitelt, az anyagcsere miatt. Állítólag az nem tesz jót, ha valaki ennyit visz be csak egy nap.



Szóval azon gondolkodtam, most akkor ennek mi lehet az oka. Állítólag az embernek a jóllakottság érzésekor megemelkedik dopamin szintje, és ezért lép fel a fogyasztás utáni vágy. Azt mondják a hippocampus-ban érezzük a jóságot, ami a kábítószerfüggők esetében is felel a függésért, illetve az anyag utáni sóvárgásért. tehát akkor most ez a csikóhal formájú cafat az agyunkban lenne a felelős?



Vagy inkább a társadalmi elvárások, a fogyasztásra ösztönzés? Vagy a jólét? Az unalom? Ha nem érünk rá az evéssel foglalkozni, akkor nem vagyunk éhesek. Ha semmi tennivalónk nincs, akkor többet eszünk. Gondoljunk az ünnepekre....húsvét, karácsony. Ugye mindenki hízik kicsit? Miért is...hát nem dolgozunk, otthon vagyunk, ünnepelünk....eszünk. Valóban ilyen egyszerű lenne az egész?

Nadrág

Ma mikor fürdéshez készülődtem, realizáltam, hogy mintha kicsit bő lenne rám a 36-os farmergatyám. Hirtelen ötlettől vezérelve szegény 16 éves nagyfiamról (20-as BMI) lerángattam a 32-es famerját, hogy csak úgy viccből felpróbáljam. Pont jó :-o



Most mit mondjak? Meg voltam győződve, hogy a 36-os méretnél nem fog kisebb kelleni, és ezzel rendben is voltam, hiszen az egy teljesen jó méret, pláne, ha arra gondolok, amikor amerikából meg angliából kellett rendelnem nadrágot magamra....68-as méretben....erre most a 32-es nadrág kényelmes. Őrület.



Annak idején már otthon is csak a spéci üzletekben tudtunk nekem ruhát venni, persze ötszörös áron, emlékszem tizenötezer forint volt a farmernadrágom már 8-10 évvel ezelőtt is....most meg besétálok a legprimitívebb üzletbe, és 5-10 euróért még válogathatok is. Hihetetlenül jó érzés bele tartozni a dobozba. vagy inkább benne lenni a konfekció-dobozban. Aki sosem esett onnan ki,az nem tudhatja milyen érzés, mikor szánakozva végigméri az embert az eladó, és megkérdezi " - Magára való?" Egyszerre van tele a hangja a szörnyűlködéssel, a döbbenettel, a megvetéssel, de ott van benne halványan a reménytelen szánalom és a lehelletnyi undor is. A kövér életemnek biztosan az egyik legsötétebb oldala volt ez. De vége van, és én örülök neki. Nagyon.

Sokat, de keveset

Előző bejegyzésem tekintetében demonstrálom, miről is beszélek. Tegnapi ebédemet írom ide, brutális mennyiségű eledel, potom 357 kalóriából. Ha öt ilyen tányért megeszünk, akkor is a kétezres kalóriahatár alatt maradunk, ami az átlagos napi szükséglet.



Lássuk tehát. Az elkészítés módja a szokásos volt, csirkemell filé csíkok hozzáadott zsír nélkül serpenyőben megsütve, utolsó 10 percben nyakon öntve kis mustárral, amúgy csak sózva, borsozva. A sárgarépákat meghámoztam, végeit levágtam, és párolóedényben kb. 40 percig pároltam, gőzben. Csak sót adtam hozzá, nem sokat. A salátához egy nagyobb paradicsom felét felvágtam, és a jégsalátát, valamint az uborkát egész apróra szeleteltem, így kevertem össze őket.

20 dk csirkemell		220
30 dk sárgarépa		105
fél paradicsom		11
10 dk uborka		11
5 dk jégsaláta		10
össz:		357

Miért ilyen alacsony a kalória érték? Írok ide néhány olyan dolgot, amit sokan simán hozzáadnának ehhez az ételhez, de akkor már egyáltalán nem lenne ugyanaz. Lássuk.

• a húst kevés olajon pirítjuk le. Mondjuk két evőkanál, hozzávetőlegesen 8-10 gramm. (90 kal)
• A salátához kevés, mondjuk 8 dekányi könnyű sajtot (feta vagy mozzarella) darabolok (230 kal)
• Asárgarépát kicsi vajon pároljuk le, így sokkal finomabb. Nem kell sok, elég 2 deka (150 kal)

Láthatjuk, hogy ha "ízletesebben" készítjük el ezt a fogást, kicsit gazdagabban, akkor kapásból 470 kalóriával növeljük az eredeti tápértéket, azaz összesen 827 kalóriás ételt csináltunk a 357 kalóriásból. Ez több, mint a duplája. Pedig így is csirkemellet eszünk párolt zöldséggel és salátával, tehát könnyű ételt, nem mondjuk sertéscsülköt nokedlivel. Továbbá növényi olajat használtunk a csirkéhez, nem zsírt, és a leglájtosabb sajtot tettük a salátánkhoz, nem mondjuk füstölt parenyicát vagy bacont (ne gondolja senki, hogy viccelek, Angliai Mcdonald's-ben a berendelt cézár grill salátámban ott figyelt a sült bacon:-o).



Konklúzióm: láthatjuk, mennyire érdemes odafigyelni az apró részletekre. Én csak bátorítani tudok mindenkit arra, hogy ne sajnálja az időt a számolgatásra, a kikalkulálásra, mert bizony sok minden múlik a részleteken.

Kalóriák

Ha visszagondolok arra, amikor elkezdtem az életmódváltást, hihetetlennek tűnik, hogy képes voltam úgy fogyni, hogy közben nem számoltam a kalóriákat. Megérzéssel, és szelektálva ettem. Meggyőződéssel a tekintetben, hogy a zöldség és a gyümölcs jó. A sajt jó. Ez rendben is van, de ma már kifejezetten bosszant(ana) ha nem tudom, mit eszek pontosan, és az mennyi kalória, és hogyan viszonyul a napi kal.bevitelemhez.



És továbbra is állítom, hogy ez nem valami orthorex csökevény. Csak fura, hogy mennyi minden valóban hasznos információ húzódik meg a számok mögött. Például az olaj szerepe az étkezésben. Arra gondolok, hogy az ember azt gondolja, egy kis növényi olaj, depláne ha olíva, az egészséges, hiszen nem zsír vagy vaj....és mi sem természetesebb, hogy kell olaj a tükörtojás/tojásrántotta/natúr csirkemellszelet/stb. ételek elkészítéséhez. De amíg nem számoltam ki, hogy konkrétan mennyi kalóriáról beszélünk, addig fogalmam nem volt arról, hogy egy szelet natúr csirkemell megpirongatása során felhasznált olaj kalóriamennyisége meghaladhatja magának a húsnak a kalóriamennyiségét. Tehát olyan, mintha olajat ennénk kis hússal :-o



A panírozott cuccoknál hasonló a helyzet. Mitől is olyan finom a rántott hús? Vagy a rántott sajt? Ha belegondolok, hogy a minden diétánál előírásszerűen mumusként aposztrofált fehérkenyér van ledarálva, és hagyjuk, hogy percekig szíííja magába a tömény olajat, amennyit csak bír...akkor nagyon durván elhajlok a szénhidrát-függőség irányába....és megint ott vagyunk, hogy többe van a leves mint a hús. Szóval hogy a bunda több kalóriát hordoz, mint a lényeg. Ilyenkor simán felmerül bennem, hogy de akkor mi az, amiért jobban ízlik az embernek a rántott hús, mint a simán (olaj nélkül, á'lánátúre) kisütött példány? Akkor mi az valójában, ami után vágyakozunk, amikor preferáljuk a rántott husit a "simánál"...? A szénhidrát...ugye?



Nem akarok monstre fejtegetésbe bocsájtkozni a cukor- és szénhidrátfüggőséggel kapcsolatos összeesküvés elméletekről....de ez azért elgondolkodtat.



Néha sportot csinálok abból, hogyan lehet minél többet enni minél kevesebb kalóriából :) Csak kísérletezésképpen. És vallom, hogyha valaki szeret enni, akkor kis...na jó lehet, hogy nem is olyan kicsi...odafigyeléssel lehet sokat enni, kevés kalóriabevitel mellett.



Elképesztő módon át tudja variálni a gondolkodásmódját az embernek. Nem gondolom, hogy ez baj, sőt. Azt sem gondolom, hogy ezekből a dolgokból nem szabad enni...mindössze úgy vélem, hogy annak tudatában kell fogyasztani őket, hogy mennyit érnek. Úgy értem, mennyit kóstálna kalória tekintetben.

pénz

Sok helyen olvasni a diéta/fogyás anyagi vetületeiről. Azt hiszem a legtöbbször hallott/olvasott dolog az, hogy nem pénz kérdés. Valóban nem az?



Lendüljünk túl a dolog lelki részén. Jelesül, hogy ha pénz alatt értem az egzisztenciát, a nyugodt életet, a perspektívikus jövőt....akkor nyilván ezek nem megléte nem kifejezetten segíti az embert, hogy a saját bmi-jével foglalkozzon. Erről már írtam itt. Szóval lendüljünk túl ezen, és nézzük meg, maga a "light" étrend kevesebbe kerül-e, mint a normál?



Azt gondolom, hogy nem. Legalábbis itt mifelénk mindenképpen. Lassan épp három éve élünk itt, és az első perctől kezdve (régi beidegződés) pontos könyvelést vezetek az anyagi mozgásokról, így bizton állíthatom, hogy az egészségesebb vagy kevésbé hizlaló ételek többe kerülnek, mint a kevésbé azok.



Nagyon nehéz átfogó és érdemi összehasonlítást végezni, sőt, szerintem nem is lehetséges. Itt biztosan nem. Viszont ha veszek egy olyan terméket, amit én gyakran fogyasztok, és létezik diétás és normál változata, azt össze tudom hasonlítani. A diétás zsír- és cukormentes, a normál az normál. Túrókrémről beszélek, az alján lévő gyümölcsréteggel, ami zselé, vagy lekvárszerű formában helyezkedik el. Hevenyészett számításaim szerint ezen termékekből ha egy felnőtt ember napi szükségletét kellene fedeznem kalóriában (2000), akkor a normál verzióra 5 eurót költenék, a diétásra viszont 24-et.



Tehát ötször többe kerül nekem, ha gyümölcsös túrókrémmel óhajtom a napi kalóriaszükségletemet fedezni.



Mindemellett természetesen a csökkentett kalóriatartalmú kenyér, sajt, stb. is drágábbak, mint a kalóriadúsabb társai, végül is ez érthető, hiszen fizessen a kedves vásárló, ha akar valamit. Nyilván. Olcsóbb negyvencentért a fél kiló csokis kekszből jóllakni, mint ugyanennyit eperből venni, hat euróért.



Namost az egy jó kérdés, hogy vajon egyénileg ki hogy viszonyul a pénzhez. Egy viszont számomra biztos: az egészséges életmód a mi saját környezetünkben mindenképpen többe kerül.

Egy kis introspekció... avagy Orthorexia, vagy csak félelem?

Az orthorexia nervosa kifejezést dr. Steven Bratman alkotta meg1997-ben a görög ortho=helyes és az orexis=étvágy szavakból. Jelentése röviden az egészséges, helyes étkezéshez való beteges ragaszkodás.

A kulcsszó gondolom a beteges, hiszen ez egy betegség definíciója. Nyilván a "sima" ragaszkodással nincs gond, csak ha túlzott mértékben ragaszkodunk. Ez világos. Akkor nézzük, mik jellemzőek az e betegségekben szenvedőkre, egyúttal igyekszem bizonyítani magamnak, hogy én nem vagyok az :-o. Szóval:

• Az étel mennyiségével szemben az orthorexiásoknak az ételminőség a vesszőparipájuk.

Namost hogy a vesszőparipa...igen. Ezt elismerem, valóban egyre jobban érdekel az asztalra kerülő étel minőségi mutatója, mint a mennyisége. Elismerem, egy pont oda.

• Az orthorexiában szenvedők általában egyre több ételt, élelmiszert zárnak ki táplálkozásukból, hosszú tiltólistákat gyártanak, melyeken olyan összetevők szerepelnek, mint a telítetlen zsírsavak, a különféle tartósítószerek, mesterséges színezékek, ízfokozók, míg végül eljutnak odáig, hogy már szinte csak nyers brokkolit, és karfiolt fogyasztanak.

Veszem sorra....egyre több élelmiszert zárnak ki. Ez baromira igaz, hiszen elméletem szerint egy napi hétezer kalóriát elfogyasztó ember számára a napi négyezer kalóriára váltás is eredményes lesz, egy ideig, de miután elindult a dolog, eljön majd az idő, amikor ettől a mennyiségtől már nem fog fogyni, hanem tovább kell csökkenteni a bevitt kalóriamennyiséget. Ahogy változik a test, úgy változik az energiafelhasználás is, ez nem titok. A változtatás elején simán ettem sajtot, mert úgy voltam vele, hogy az egészséges kaja, attól biztos nem leszek/maradok kétszázkilós. Aztán olyan 70 kiló fogyás után megállt a folyamat, és mikor a sajtot kizártam az étrendemből, akkor tovább folytatódott a fogyás. Szóval ezt is el kell ismerjem, valóban egyre több élelmiszert zártam ki az étrendemből. De hogy ellent is mondjak: például kizártam a finomított sót...de azért eszem, csak én magam töröm/őrlöm, sókristályból. Kizártam a finomított cukrot, de sok olyan joghurtot, túrókrémet eszem, amiben van mesterséges cukor. Kizártam a finomlisztet, de eszem, ha nem is túl gyakran, frissensült csirkemellet vagy mozzarella rudat (pedig sajt:-)

• az általuk egészségesnek tekintett ételek elkészítésére jellemzően csak ők maguk képesek, emiatt egyre több közösségi programból vonják ki magukat, már csak a magyarázkodást elkerülendő is. Emiatt megromlik a viszonyuk barátaikkal, családtagjaikkal is.

Ez legalább biztosan nincs így. Egyrészt nem érzem, hogy romlott volna a viszonyom a családdal és/vagy a barátokkal, másrészt a nem létező közösségi programjaim sem maradtak el :D Az mondjuk tény, hogy egyre inkább szeretem, ha az én kajámat magam készítem el....

• · A betegek megszállottjai a helyes étkezésnek, a mennyiség helyett az ételek minőségére helyezik a hangsúlyt. Saját elképzeléseik vannak az ételekről, néhány félét tartanak csak „tisztának” és „táplálónak”

Namost ez megint több oldalról nézhető, ill. Látható dolog. Lehet-e megszállottjának lenni a helyes étkezésnek? Úgy értem, honnantól megszállott valaki, és meddig “csak” lelkiismeretes, felelősségteljes ember, aki komolyan veszi...? Nem hinném, hogy csak néhány féle ételt tartanék megfelelőnek...tényleg nem. Alapvetően abban hiszek, hogy az étkezés gerincét a hús-gyümölcs-zöldség adja ki.

• · a szabályok folyamatos szigorításával eljut oda, hogy idejének nagy részét ételeinek tervezésével, vásárlásával és elfogyasztásával tölti. Belső életét a kísértésnek való ellenállásra tett erőfeszítések, az elbotlásokért való önutálat, a szabályok sikeres betartásáért való büszkeség töltik ki.

Fájó szívvel, de el kellismernem, hogy az eleje gyanús. Tényleg elég sok időmet teszi ki, hogy agyalok azon, mit egyek aznap. De lehet, hogy csak azért, mert “Neked olyan kurva sok időd van” (T ® exbarát). Na azért a belső életem egy hangyányit cizelláltabb, mintsem hogy ebből álljon. Botlani nem botlok...a sikeres betartásért igyekszem nem büszkének lenni, hiszen arra nincs mit büszkének lennem, hogy tizenévig elhanyagoltam a testem, és hagytam magam elhízni. Ennyire.

Bratman szerint az orthorexia egy pszichés betegség, melynek számos rejtett oka lehet, mint pl. a teljes biztonság megteremtésére való igény és ennek illúziója, a százszázalékos kontroll igénye.

Na ez megint érdekes. Csak nekem paradox, hogy ebben a mondatban a biztonság megteremtésére való igény betegségként van aposztrofálva? Oké, nem így van, hiszen ez oka lehet a betegségnek, nem ez maga betegség...értem én, de akkor is fura. A teljes biztonság megteremtése számomra pozitív dolog, akárcsak a százszázalékos kontroll igénye. Az baj? Most akkor létezik olyan, hogy kontrollmánia? Vagy kontroll-megszállotság?? Mondjuk hány százalékos kontroll a jó kontroll? 70? 80? 50?

Ez a betegség, ha a figyelmeztető tünetekre fókuszálok, vagy a neten fent lévő gyorstesztekből indulok ki, a “normál” emberekre van kihegyezve. Nyilván más elbírálás alá esnék én, mint közel kétszázkilósra hízott krokodilbálna, aki hosszú és eredményes életmódváltást hajtott végre, és lefogyott, továbbá meg is óhajtja tartani az eredményes átalakulást hozó módosított életvitelt.

Én nem hinném, hogy orthorexiás vagyok. Inkább csak félek. Baromira. Mert soha többé nem akarok kövér lenni. És soha többé nem akarom elveszíteni a kontrollt magam felett. És valahogy úgy gondolom, most végre megfogtam a lovakat, és nem akarom, hogy szétszaladjanak megint...

Szándék és valóság

Megannyi esetben érzem, mikor olvasok egy blogot vagy nézek egy műsort, vagy egy cikket futok át. Vajon miért van az, hogy valaki egy kétezer méter vastag jéghegy tetejét megnyalja, és onnantól kezdve rögtön jéghegyszakértőnek érzi magát. A celebeknél értem én, népszerűek, meg minden, nézettséget/olvasottságot hoznak. De vajon mi készteti a sok magamhoz hasonló átlagembert arra, hogy oktassa a plebszet, amikor pedig nem volna rá érdemes. Persze a saját érdemességének tekintetében sem lehet érdemi, nyilván. Ennélfogva aztán vissza is kanyarodtunk az internet bamba masszájához, ami szűretlenül és egyre duzzadva hömpölyög bele az életünkbe.



Engem azért mégis izgat, mégpedig azért, mert félek, hogy ugye az én blogom nem ilyen...? Mert a szándék egy dolog, és hiába tudom, hogy nem áll szándékomban sem oktatni, sem megmondani a tutit. És hiába nem áll szándékomban mindez, attól még lehet, hogy másnak, aki nem én vagyok így tűnik. De én aztat ugyi nem tudhatom, mert én csak énként olvashatom át a postjaimat.



Mindenesetre álljon itt a szándékom teljes egészében, leírva, feketén-fehéren:

• Nem áll szándékomban megmondani, mi a helyes és mi nem az.
• nem áll szándékomban elítélni másokat az enyémtől eltérő életmódjuk miatt.
• nem áll szándékomban ellentmondást nem tűrő hangon rendreutasítani másokat, akik nem úgy élnek, ahogy szerintem kéne.
• nem áll szándékomban többnek mutatni magam annál, mint ami vagyok.
• nem áll szándékomban sem felszólítani, sem utasítani, sem emlékeztetni, sem szemrehányni, sem felhánytorgatni, sem elszámoltatni sem ledorongolni senkit sem.

Továbbá mindezek mellett

• Szeretem az embereket, és magamat is. (bizony)
• hiszem, hogy mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar
• hiszem, hogy nem létezik mindenkire illő séma
• hiszem, hogy okkal történik minden
• hiszem, hogy a kételkedés, az információéhség, a tapasztalatszerzés, a mások megismerése és elfogadása elvezethet egy jobb élethez és egy jobb világhoz.

Blogom alapvetően ebben a dobozban van az én fejemben, és szándékaim szerint ennek az útnak a mentén halad.



Uff.

Örvény a sekély vízben

Elképesztő, mennyire magával tud rántani egy-egy blog. Félelmetes. van egy kis időm, mondjuk egy fél óra, óra...elkezdek böngészni...aztán a sok hulladék reklám-hazug oldal között ráakadok valami egyedire...és beszippant, mint egy örvény. Mert tetszik a stílus, mert ismerősek a gondolatok, mert olyan valaki lehet mögött, amilyennek én is gondolom magam.



Ilyenkor aztán vagy valamelyik kölyköm zökkent ki, vagy a kötelesség...de főzés, gyereknevelés, fürdés, vagy munka közben is azon a blogon jár az agyam, és addig nem nyugszom, amíg el nem olvasom az egészet....többszáz bejegyzés, néhány évnyi post...megvan pár óra alatt....és utána olyan fura érzés, mikor kiderül, hogy az utolsó bejegyzés hónapokkal ezelőtt volt, tehát nem aktív már a blog...



Van, hogy nem ez van. Hogy a blog nagyon is élő, és aktív, és megkeresem az illetőt, írok neki emailt vagy valamelyik közösségi oldalon megszólítom. És izgatottan várom, hogy milyen lesz valakivel felvenni egy igazi kapcsolatot, (úgy értem , hogy kétoldalút...), megosztani két irányba, valós időben a gondolatainkat. Aztán jön a menetrendszerinti pofára esés, hogy válaszra sem méltetnak :)



Hja kérem, az a csúnya ribanc...a világ. Az már csak ilyen.

Sült csirkemell, rendhagyó körettel

Egyhangúvá válhat a csirkemell. Sőt azzá is válik, kiváltképp ha valaki up start nem rajong érte. Ezért aztán időről időre agyalunk azon, hogyan lehet megvariálni, milyen körettel lehet feltálalni, hogy kicsit formabontóbb, más ízvilágot nyerjünk. Ha már a krumpli, a rizs tiltólistás. Zöldséget lehet pároltan, melegen mellérakni, vagy összevágva, hidegen, saláta jelleggel. Én ezúttal kipróbáltam a következőt:



Sárgarépát, turnip-et (magyarul kerékrépa, tarlórépa, vagy karalábé), és leveles zellert kockáztam össze.

Friss petrezselyemmel és sóval pároltam puhára párolóedényben. Nagyon puhára. Olyan puhára, hogy alkalmas legyen krumplinyomón keresztül való átpréselésre. Miután átpasszíroztam, friss paradicsommal, uborkaszeletekkel, és lollo rosso salátával tálaltam. A csirkemellet a szokásos módon, hozzáadott zsiradék nélkül sütöttem meg, frissen őrölt sóval és borssal fűszerezve.



Az elkészült püré érdekesen más, mondjuk mint egy krumplipüré Nem olyan "vastag", érezni, hogy nincs benne keményítő, vizesebb és édesebb, valamint az állaga is sokkal lazább, mint a krumplipüréé. Nekem speciel a kedvencem biztosan nem lesz, viszont egyedülálló, hogy a tányéron lévő hatalmas adag mindössze 100 kalória körül mozgott. Tehát nagyon diétás, és üditőleg hathat a másféle ízvilág miatt.

Saláta csirkemellel

Ha létezik saláta, amelyiknek egy névhez tartozóan a legszámosabb verziója kering a neten, akkor az egész biztos, hogy a Caesar saláta. Nagyon sok verzió létezik, és minden szakács el tud mondani egy olyat, ami istibizti az eredeti. Éppen ezért eszem ágában sincs lecézársalátázni ezt a salátát, amit kedves feleségem, Verbéna követett el tegnap. Alapvetően törekedtünk az alacsony kalória- értékes tápanyag kombináció minél hatékonyabb kihasználására, ezért a csirkemell komoly szerepet kapott. Íme a hozzávalók és azok kalória értékei. A jelzett mennyiségekből kb. egy nagy tányérnyi saláta készíthető, picivel nagyobb, mint a képen szereplő. A csirkemell természetesen csíkokra vágva, és olaj nélkül, serpenyőben megsütve került bele :)

csirkemell	20 dkg	220
lilahagyma	5 dkg	20
újhagyma	2 dkg	8
kígyóuborka	10 dkg	20
koktélparadicsom	10 dkg	22
lollo rosso	5 dkg	10
iceberg saláta	5 dkg	10
kaliforniai paprika	2 dkg	5
crispy onion	1 evőkanál	25
összesen		340

Ha valamilyen öntetet még rádobunk, akkor is 400 kalória alatt vagyunk, és ízletes, tápláló, vitamindús ételt ettünk. Én vagy a caesar-öntetet javaslom, vagy a svéd bútoráruházban kapható bazsalikomos-mustáros szószt, nekem az nagy kedvencem.

Ételek - a tojás

A tojás kalóriadús étel, ami átlagmérettel számolva azt jelenti, hogy cca. 66 kalóriával lehet számolni darabját. Tömény fehérje, zsír és cukor nélkül. Valaha riogatták a népeket, hogy koleszterin ügyben csúnyafiú, de menet közben kiderült, hogy nem igaz. Lehet hát bátran fogyasztani. Többféleképpen. Főve, sütve, rántottának....neki is álltam legott kikísérletezni azt a fajta elkészítést, ami a legkevesebb kalóriával nyújtja a leginkább jóllakott érzetet.



Amikor elkezdtem akkurátusan kimérni az egyes összetevőket, és azok kalóriaértékeit, megdöbbentem, hogy az a 6-7 grammnyi olaj, amit a hagyma alá kentem, hogy megpiruljon gusztán, az bizony közel másfél tojásnyi kalóriát jelent. Csakhogy olaj nélkül leragad a tojás. Ekkor kaptam a feleségemtől azt a (azóta nem kis mértékben fetisizált) csúcstechnológiás kis serpenyőt, amiben egy csepp olaj nélkül is tökéletes omlett készíthető.



A hagymát bár szeretem, de száműztem ebből az ételből, mégpedig azért, mert olaj nélkül nem pirult meg, csak átforrósodott vagy megégett, és így az élvezeti értéke nagymértékben lecsökkent. Viszont rájöttem, hogy két vékony szelet sonkát alárakva jóval megemelhető az élmény. Én füstölt színsonkát használok e célra, aminek szelete 14 kalória, így a két szelet sonka 28 kalóriával emeli az étel tápanyagértékét. Tovább bonyolítottam, és csiperke gombát dinszteltem le először (olajmentesen, naná), majd mikor az összes levét elengedte, rádobtam a sonkacsíkokat, és a tojást. A 10 dekányi csiperke gomba negyven kalóriával esett a végeredménybe.



Saláta, koktélparadicsom, és kígyóuborka került "tömőanyagnak" mellé, így 317 kalóriából a teljes telítettséget sikerült elérnem.

Íme az összetevők:

3 db tojás	198	kalória
2 szelet sonka	28	kalória
10 dkg csiperke	40	kalória
10 dkg paradicsom	22	kalória
10 dkg kígyóuborka	20	kalória
5 dkg lollo rosso saláta	9	kalória
Összesen	317	kalória

Ételek- az alma

Az almáról mindenképp akarok írni. Azért, mert kifejezetten hangsúlyos szerepet játszik az étkezésemben, és nagyon szerethető gyümölcs. Van belőle legalább annyiféle, ahányféle csokoládét felsorol Gombóc Artúr a rajzfilmben. Piros, sárga, zöld, tarka barka....kerek, aprószemű, formátlan...édes, savanyú, kemény, kásás húsú. Én speciel a starkingot, a red chief-et, a golden deli-t szeretem. De a Fuji sem rossz.

Próbáltam összeszedni a netről, mennyire hasznos ez a gyümölcs. Kezdhetném ott, ahol a népi rigmus is:



"Mindennap egy alma, az orvost távol tartja"



Frappáns. Szóval az internet nyújtotta lehetőséggel élve tehát elmondhatjuk, hogy az alma:

• Német kutatók szerint állítólag megelőzhető a rendszeres fogyasztásával a bőr-, emlő- és vastagbélrák kialakulása. Én maradnék annál, hogy gátolja ezek kialakulását. Nem szeretem a szélsőséges kijelentéseket.
• Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot, A-, B- és C-vitamint.
• Lereszelve enyhíti a hányást és a hasmenést . A benne lévő pektin a nyálkahártyán védőréteget alkot. Salakképző anyagokkal segíti elő az emésztést.
• Csersavtartalma jótékony hatással van a májra.
• Csökkenti a vér koleszterin szintjét.
• Csökkenti a húgysav és a vesekő képződését, így köszvény ellen is kimondottan jótékony.
• Pépesítve külsőleg kiválóan alkalmas a pattanások, furunkulusok kezelésére is.
• Állítólag olyan az összetétele, ami alkalmassá teszi arra, hogy kizárólagos táplálékként is tartalmazza mindazt, amire szükségünk van.

Láthatjuk, mennyiféleképpen lehet ez a gyümölcs hasznos a számunkra. Én mégis azt mondom, legfőképp azért fogyasztok sokat belőle, mert finom, mert laktat, és alacsony a kalóriaértéke.

Tévutak

Rákerestem a neten a 400 kalória alatti ételekre. Botrány.



Kifejezetten felidegesített a sok hazug, buta írás. Honnan van valakinek bátorsága úgy ajánlani valamit, hogy kilistázza a hozzávalókat, de nem veszi a fáradtságot arra, hogy ki is számolja azt, amit leír. És könyörgöm, miért kell vajat tenni a borsó alá vagy a hal/csirke alá? Vaj vagy egyéb zsiradék nélkül is tökéletesen megpárolódik a borsó, és megsül a hús.

Arról nem beszélve, hogy a legtöbb ember nem mér ki kettő dekát a vajból, hanem alávág egy kis vajat, és kész. És simán lehet a két dekából öt deka, ami már 400 kalória többletet jelenthet önmagában. Holott az egész étel ennyire hivatott. Elképesztő.



A másik nagy tévút a sajt. Imádom a sajtot. Tényleg. De lemondtam róla, mert egyszerűen rengeteg kalória, és cserébe nem telít el. Naná hogy magas a kalóriaértéke, hiszen nagyon zsíros cucc. A Mozzarella a leglájtosabb, de annak is 290 kalória 10 dekája. És mi 10 deka sajt? Némi halványsárga olvadmány a hús/hal/zöldségek tetején? Miért kell elpazarolni az értékes kalóriákat ilyenekre, ha olyan receptet javasolunk, ami egy fogyókúrázónak való....?



Vannak szépek még....uzsonnára zsírszegény csipsz...? WTF? Egyen a nyomorult teljes kiőrlésű kenyérből készült banános szendvicset...és ehhez hasonló baromságok. A teljes kiőrléssel készült termékek sokkal egészségesebbek a finomliszteseknél....de nem kevesebb, hanem több energiát hordoznak. Nem azért egészségesebbek, mert kevésbé hizlalnak, hanem azért, mert gazdagabbak rostokban, vitaminokban. Bárhol, bárki utána nézhet. Semmi köze a fogyáshoz. A banánt már nem is mondom, az egyetlen gyümölcs, ami kifejezetten cukros, és tele van kalóriával.



Szóval emberek! Használjátok az agyatokat, és ne higgyetek senkinek! Számoljatok és gondoljatok utána, mert nem szabad elhinni azt, amit látunk.

400 kalóriából - tovább

A 400 kalória az pont jó. Ahhoz elég, hogy jóllakjunk, ahhoz nem túl sok, hogy kizárjon más, akár főétkezést a napunkból, és ahhoz nem kevés, hogy becsapva érezzük magunkat, mint mondjuk egy doboz joghurt ebédként vagy vacsoraként történő besorolásakor.



Íme háromféle variáció, amelyeket ajánlok:

Csirkemell, sajtos-lilahagymás salátával



Semmi extra, olaj nélkül megsütni a csirkemellet, a salátához a hozzávalókat összekeverni, és kész. Nagyon dekoratív étel, a kukorica sárga színe és a lilahagyma miatt különösen színes. Én cheddar sajttal készítettem, de bármilyen sajttal megállja a helyét (400 kalória/10 deka értékkel számoltam)

csirkemell					20dk	220
sajt5kocka/15mm					2 dkg	80
lilahagyma					5dkg	20
paradicsom					8 dkg	17.6
csem.hagym.					3 dkg	12
kukorica					2dkg	26
iceberg saláta					5dkg	10
lollo rosso saláta					5dkg	10
						395.6

Alaszkai haddock filé, panírozva, sütőben sütve, (késztermék), zöldsalátával,céklával, párolt zöldségekkel

A halat valamelyik multiban veszem, mindenhol kapható, rá van írva a dobozra a kalóriaérték. Hozzáadott olaj nélkül, jénai tálban, légkeveréses sütőben, 200 fokon sütöm, én speciel 40 percig, mert szeretem, ha ropogós. A salátáról és a köretekről nincs mit mondanom. A párolt zöldek olaj nélkül, párolóedényben készültek.

alaskai haddock	25 dkg	240
kelbimbó	5 dkg	24.5
zöldborsó	5dkg	40
cékla	5dkg	15.5
koktél paradicsom	8dkg	17.6
kaliforniai paprika	5 dkg	11
csem.hagyma	5 dkg	20
iceberg saláta	10 dkg	20
kígyóuborka	5 dkg	6
		394.6

Fahéjas-almás csirkemell, párolt kelbimbóval és sárgarépával.



Az almát megpucoltam, felkockáztam, párolóedénybe dobtam, vastagon megszórtam a fahéjjal, majd a serpenyőben olaj nélkül megpirított csirkemell szeletekre dobtam, egészen kevés mozzarella sajtot szórtam a tetjére, és sütőben összeolvasztottam kicsit az egészet. A párolt zöldek természetesen lehetnek mások is, én speciel ezeket szeretem. A kukoricával és a borsóval vigyázni kell, elég magas a kalóriértékük.

csirkemell	12dkg	132
alma	10 dkg	30
mozzarella	3 dkg	87
sárgarépa	15 dkg	52.5
kelbimbó	20 dkg	98
		399.5

Reklám

Ezt az egész fogyásos témát rendkívül gazdagon átszövi a profitháló, amiről már sokszor és sokféleképpen írtam. Hogy engem miért zavar ez az egész....azért, mert ha anyagi érdek húzódik meg egy szándék mögött, akkor az számomra minden olyan tekintetben, ami nem anyagi oldalról közelít, hiteltelenné válik. Értem én, hogy sokan akarnak pénzt csinálni, nyilván mindenki pénzből él....de valamiért most közléskényszert érzek arra, hogy leírjam itt, ezen a blogon, hogy én nem óhajtok ezzel pénzt keresni. Sehogyan sem.



Az interneten bóklászva rengeteg oldalt találtam. Blogokat, site-okat, fórumokat, amik a lefogyásról, a diétáról, a súlytartásról szólnak. Tippek, trükkök, módszerek, megtapasztalt, letesztelt verziók. És elképesztően kevés olyannal találkoztam, ami ne reklámozott volna valamit, direkt vagy indirekt módon. Ez nekem nem annyira jön be, mert nem hiszem el, hogy nem azért ad tanácsot, hogy vásároljak, és hozzam neki a hasznot, hanem azért, mert neki bevált az a módszer, és segíteni akar vele nekem is. És amellett, hogy segít másoknak, amellett még pénzt is keres. Na ja. Az élet megtanított már egy két dologra, és gondolom vagyunk egynéhányan ezzel így. Onnantól kezdve, hogy a leghalványabb anyagi érdekfonalat meglátom valami mögött, a bizalmam oda.

A szándékom nem más, mint egyrészt elmondani a saját tapasztalataimat, érzéseimet, kikiáltani a nagy internet-nyilvánosságba, másrészt segíteni másoknak akik esetleg találhatnak hasznosat abban, amit leírok, abban, amit megéltem és megélek....harmadrészt nem titkolt vágyam, hogy találjak hasonló gondolkodású, hasonlókat átélt embereket, akikkel szívesen megismerkednék, hogy egymást támogatva ugorjunk neki az előttünk álló néhány évtizednek. Mert az teljesen világos a számomra, hogy azzal, hogy ilyen szinten sikerült elhíznom, előírtam a magam számára, hogy soha a büdös életben ne tehessem meg, hogy nem figyelek arra, mit, mennyit, mikor és miért eszem, vagy iszom. Én úgy gondolom,ezt meg is érdemlem, ez a minimum, ha már egyszer voltam akkora marha, amekkora. Viszont ez az igazi életmódváltás, ami valóban életfogytig tart, nem feltétlenül negatív vsalami kell, hogy legyen. Úgy értem, valaminek a vége az valaminek a kezdete is egyben, mint tudjuk. Ha egy ajtó bezárul, több másik is kinyílhat. Szóval bizonyára vannak olyan emberek akikkel közösen meg lehetne élni ezeket a dolgokat.



Mindezen dolgok tükrében én nem szeretnék reklámozni ezen a blogon semmit sem, így nem fogok írni azokról a termékekről, amik pedig kulcsfontosságú szerepet töltenek be az étkezésemben. De természetesen bárki, akit érdekel, és megkeres emailben, annak minden további nélkül leírom, mikről van szó. Ezek jobbára joghurtok, amiket kifejezetten úgy készítenek, hogy alacsony kalóriaértékkel bírjanak, és szemben a temérdek "light" feliratú árukkal nemcsak a zsírtartalmukra vonatkozik a jelző, hanem a bennük lévő cukorra is.

Csumi

Jó néhány évvel ezelőtt dolgoztam egy étteremben. Több beosztásban is, hol szakácsként, hol pultosként. Felkapott, nagyforgalmú helyen volt a kis étterem, tizenhat asztallal összesen. Mint nagyforgalmú hely, közlekedési csomópontban, nemcsak a'la carte menü volt, hanem ún. "csumi" is, vagyis menzajelleggel, minden nap "A" vagy "B" menüből választhattak a kedves vendégek, ugyanazért a potom összegért. A menüt úgy állítottuk össze, hogy kiegyensúlyozottan szerepeljenek benne a tápértékek. És persze gazdaságilag is oké legyen. Például A menü: gulyásleves, túrós tészta, B menü: erőleves, marhapörkölt galuskával.



Sok helyen csinálják így. Namost mindennapos dolog volt, mikor az emberek azzal a kérdéssel álltak elő, hogy lehet-e keverni a menü összetevőket. Ugye nem kell részleteznem, hogy senki sem az erőleves-túróstészta párosítást preferálta, hanem a gulyásleves-marhapörkölt variációt. Mi volt ennek az üzenete nekem?



Gyarló az ember, mint tudjuk. De ami nekem kristálytisztán lejön ebből az az, hogy ne akarjunk jogtalan előnyre szert tenni. Vegyük tudomásul, hogy az életben mindennek megvan a maga ára. Nem kerülhetjük ki. Nem helyes elbújni a számok, vagy az objektív, de buta tények mögé. Sokkal igazságosabb az, ha megértjük, hogy az erőleveshez jár a marhapörkölt, és nem a gulyásleveshez.



Szerintem az eredményes változáshoz elengedhetetlen annak a megértése, hogy nincsenek sem csodaszerek, sem trükkök, illetve az akadályok kikerülésével nem leszünk többek. Lehet, hogy rövidtávon úgy tűnik, okosak vagyunk, de hosszú távon, és mélyen magunkba nézve csak kiszúrás önmagunkkal.

Ne köss kompromisszumot!

Nem szabad. Nincs holnap, nincs jövő hét. Most van. Ma van.



Sokan csak akkor kapcsolnak, amikor késő már. De hiszem, hogy meg lehet előzni a bajt. Gondoljunk csak bele, ha valaki pénzzavarba kerül...tartós pénzzavarba. És elkezdi eladogatni a dolgait. Mikor az utolsó cuccot is eladta, akkor rádöbben, hogy nincs tovább, valamin változtatni kell, mert vége a dalnak, már nincs mit eladni. Nem volna egyszerűbb tehát akkor felszmélni, amikor még megvan mindenünk?? Amikor még nem vagyunk betegek, amikor még szabad akaratunkból dönthetünk, és nincs külső presszió...



Sokszor kényelmes hazudni, elbújni valami mögé. Harsog a világ a sok dologtól, ami erre mind alkalmas. Meg lehet találni 5 percen belül. Lehet szajkózni a mások által rongyosra koptatott frázisokat. Sokan megcsinálják. Hiszem, hogy ők is rájönnek egyszer majd, de addig sok sok idő megy veszendőbe. Pedig abból eleve nincs sok.



Manapság nagyon trendi dolog a tudatosság. Érdemes komolyan csinálni, nemcsak úgy tenni, mintha...tény, hogy nem egyszerű a sorok mögött olvasni, fárasztó belátni az oldalak, emberek mögé, és észrevenni a csúnya profitvadász promóciót. De ha rászánjuk az időt (hiszem, hogy más egyéb nem is kell hozzá, csak idő, hogy végig gondoljuk logikusan a dolgokat), akkor meg lehet látni, hogy mi az az egyébként kétségbeejtően sok oldal, ember, cikk, stb., ami mögött bizony reklám húzódik meg. És itt álljunk meg egy szóra, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy én a profit ellen volnék. A profit jó, a profit kell, ez vitán felül áll. Azt viszont sarkosan úgy gondolom, hogy ha önmagunkról, az egészségünkről (pláne a gyerekünk egészségéről) van szó, akkor a profitorientáció egyáltalán nem vezet célra. Sőt általában szembemegy a két dolog egymással.



Az életmód-fogyókúra-diéta, továbbá az egészséges ételek-káros anyagok témakör egyre jobban duzzadó információáradatában én fel szoktam tenni rendszeresen a kérdést, miszerint ebből vagy abból kinek származik haszna? Vagy kinek származhat...? És meg kell mondjam, igen ritka, amikor "haszontalanul" van valami. Tudom, ilyen a világ. Ilyen is. És irigylésre méltó az, aki olyan helyzetben van, hogy megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon vele. Viszont aki túlsúlyos, az javarészt nem gondtalan, én így látom. Még akkor sem, ha annak mutatja magát.

barangolás és bölcselkedés

ha van egy kis időm böngészni a netet, szoktam keresni magamféle júzereket. Persze nyilván ahogy a régi emberek fokozatosan, de annál biztosabban elfogynak köröttem, úgy próbálok új ismeretségekre szert tenni...ez is benne van. Ugyanakkor érdekel mások története, ki miképp éli meg a fogyást, vagy a nem fogyást. Rengeteg információ van...persze sokkal több szemét, mint érték, de ezt tudjuk...ugye. A reklámokból, a különböző direkt és indirekt marketing (vagy annak látszó) tevékenységek között nehéz találni valóságos sztorit.



Olykor belefutok egy-egy érdekes, szórakoztató, hasznos oldalba, sőt, még fel-fellép bennem igény is, hogy megkeressem ezeket az embereket, beszélgetni, értekezni, ismerkedni....persze aztán lehet pofára esni, hogy válaszra sem méltatnak :) Ilyen a szeláví....



Viszont sokszor olvasok olyat, ami vagy felbosszant, vagy dühít, de mindenképp gondolatokat ébreszt bennem, minek során valamiféle kódex kezd bennem kialakulni...konklúziók, kikristályosodott kinyilatkozások, amik sok-sok precedens után alakultak/alakulnak olyanná, amilyenek. Nem tudom van-e értelme, de elkezdem leírni őket....

az A****x kapszulát hívtam segítségül, illetve beiktattam napi fél óra mozgást is! Viszont egy dologról nem tudok és nem is akarok lemondani: ez az étel. Ami nekem örömforrás.

MIért gondolják az emberek, hogy önmagukon kívül szükségük lehet valamiféle egyéb tárgyra is ahhoz, hogy lefogyjanak? Továbbá van egy fontos dolog még: miért állítunk szembe egymással dolgokat? Az életben nem tanultuk meg mindannyian, hogy semmi sincs ingyen...??? Az ételtől hízunk meg, hiszen azt esszük, abban van a zsír, a cukor, a szénhidrát, a testünk nem a teszkóból építkezik, hanem abból, amit adunk neki. Amit megeszünk, vagy megiszunk. Szóval ordít az ellentmondás: nem mondok le a zabálásról, de le akarok fogyni. Ez kinek kedvez? Hát a kapszulagyártóknak, a csodabogyómágusoknak, a sarlatánoknak, azoknak a cégeknek, akik profitszerzésre akarják fordítani az emberek naivitását, vagy butaságát, ha úgy jobban tetszik.

E sorok írója azt mondja: az étel örömforrás neki. Azért nem akar lemondani róla. Tehát valójában az örömről nem akar lemondani, nem az ételről. Attitűdváltásra volna szüksége, hogy megértse: örömöt nem csak az evésben lehet találni, sőt mi több: lehet az örömöt megtalálni az evésben úgy is, hogy az nem hizlal, és egészséges.

A “Buddy-féle” konklúzó tehát: Ne másoktól várd a csodát, hanem magadtól.

*

A férjemnek szeretnék olyan ételt készíteni ami nem annyira hízlal és meg is eszi. Nagyon válogatos és a kenyérről, tésztáról nem hajalndó lemondani.

Hasonló a probléma. Eleve nehéz a férfiakkal kapcsolatos fogyásos témára akadni. Sokkal több olyan hölgy szerepel a palettán, akik a partnerük megváltoztatásával kapcsolatban tesznek lépéseket. Az én véleményem az, hogy a kérdésben benne van a válasz , mégha nem is direkt módon. A sorok szerzője azt írja, étel, ami nem hizlal, és meg is eszi. A szándékokat kellene összehangolni, hiszen a férj, aki Isten vagy legalábbis a rokonság színe előtt kimondta az igent, és holtomiglan-holtodiglan, jóban rosszban, satöbbi...akkor ugye jogosan gondolhatjuk, hogy egyrészt képes összehangolni egymást ez a két ember, és leülni, megbeszélni, ki mit akar és miért.

Igen, tudom, a házasságok sokfélék, de menjünk mélyebbre, és vonatkoztassunk el kicsit! Megint egy szembeállítás lenne itt? Nézzük: válogatós a pali, nem mond le a kenyérről és a tésztáról, és fogyni akar? Nem, nem ő akar fogyni, hanem a felesége akarja, hogy fogyjon. Láthatjuk, hogy itt nem is a súlyfelesleg a probléma, hanem valami más. Egy feleség, aki másokhoz fordul segítségért azügyben, hogy a férjét megváltoztassa, annak szándéka ellenére. Ugye, hogy semi köze a fogyáshoz...?

A “Buddy-féle” konklúzó tehát: Tisztázd az erő- és emberviszonyokat.

*

Nos, mondja meg mindenki, a szűjére szorított kézzel: mondhattam, hogy:

- Köszike, de nem koccintok... jaj, a sütikét pedig edd meg te magad?

Ugye hogy nem?

Dehogynem. Mondhatta volna bátran a sorok írója. Meggyőződésem, hogy nem szabad se túl udvariasnak, se túl lojálisnak, se túl naívnak lenni. Fenti szerző egyébként rendkívül élvezetesen vezeti a blogját, és kifejezetten kellemes élményt nyújt, miközben az ember olvasgatja. Ez különben igazi ritkaságnak számít. Naszóval. Írtam én már erről itt....nagyon fontos, hogy tudatosan haladjunk előre, és tisztában legyünk azzal, kinek mi a fontos.

Ha a kedves házigazda nem érti meg, amit nem ért meg, akkor vessen magára. Én így gondolom, és tehetem őszintén ezt, hiszen pont a saját szüleimmel szemben kellett megtapasztalnom, miről is van szó.

Lényegtelen, éppen mi az apropó, mi az alkalom. Nem számít. Mindig van valami. Gondoljunk bele, hányszor halljuk, hogy holnaptól elkezdem a diétát, vagy elsejétől, vagy Újévtől. Ugyanígy sodródunk akkor is, ha azt mondom, mára felfüggesztem a diétámat, mert...ezért vagy amazért. Nem. Ne függesszük fel, mert onnantól kezdve csak idő kérdése, és tovatűnnek az eredmények.

A “Buddy-féle” konklúzó tehát: Döntsd el, mit akarsz, és soha nem másokért, de Önmagadért tedd.