Off nap

Tegnap szülinapot ünnepeltünk, az enyémet. Vendégek, torta, buli. Ilyenkor általában Off napot tartok, azaz feloldozom magam a diéta kötelezettségei alól. Mit is jelent ez? Egyfelől plusz 2,5 kilót (ennyivel többet mutat a mérleg ma reggel, mint tegnap reggel), másfelől egy kis önfeledt lazítást, harmadrészt viszont kiváló alkalom arra, hogy átgondoljuk újra, mit miért csinálunk. Az életben vannak alkalmak, nemcsak szülinapok, hanem ünnepek, nem várt események, hirtelen megváltozó körülmények, stb. Mit lehet ilyenkor tenni, hogyan oldjuk meg, hogy ne csússzon szét az étrend?

Nyilván több szint van...ha arról beszélek, hogy valaki beteg, vagy súlyos mértékben el van hízva, és rettentő komolyan kell venni mindent, akkor persze mese nincs, tartani kell a kontrollt az offos napokon is, és akkor úgy kell megoldani az ünneplést, hogy illeszkedjen az aznapi étrend a kialakított, megtervezett folyamatba. Ha nem erről van szó, akko úgy gondolom, vállalható a kisebb elhajlás, de két dologra nagyon figyelni kell:

1. Ne essek túlzásba....azaz csak azért, mert off napom van, ne vigyek be tízezer kalóriát, és ezer gramm  szénhidrátot, mert azzal igen rosszat teszek magamnak. Egyfelől nagy megterhelésnek teszem ki a szervezetemet, másfelől ekkora bevitel nagyon megnehezíti a visszaállást a meghatározott pályára.
2. A lelki része. Az ember hajlamos beleesni abba, hogy oké, ez a nap már úgyis el van szúrva, akkor már az egész hetemnek annyi, akkor már mindegy, ezen a héten már nem is számolok, nem is figyelek arra, mit eszem. Mozogni sem mozgok annyit, hiszen úgysem ér ez a hét.

Mindkét verziót átéltem. Nem jó egyik sem. Az első esetén a szervezet totál lesokkolódik, összezavarodik, az anyagcsere nem tud mit kezdeni a logikátlan bevitellel. Beteg voltam, minden bajom volt, sehogy se volt jó. A második verzióban meg később nem egy nap elhajlásával kell megküzdeni, hanem egy hétnyi lazasággal, és nem tudom ki hogy van vele, de nekem általában háromszor-négyszer annyi idő kell, hogy egy bizonyos tömeg lemenjen, minthogy feljöjjön. Azaz ha minden alkalomból lesz egy hét dőzsölés, akkor gyakorlatilag az egész életmódváltás értelmét veszti, mert hízás lesz a vége.

Az az igazság, hogy csináltam végig Karácsonyt úgy is, hogy egy árva szelet beiglit, zserbót, vagy flódnit sem ettem, egy szelet rántott húst sem, sem töltött káposztát. Sőt, mivel nagy család vagyunk, ezeknek a finom ételeknek az illata, a látványa végig ott volt a szemem előtt. Továbbmegyek: egy részüket én magam készítettem el úgy, hogy még csak meg sem kóstoltam, hogy milyen lett, kell-e bele még valami. Hát mit mondjak....felér egy ötcsillagos lelkigyakorlattal valami tibeti kolostor tetején....de megcsináltam, tudom milyen.

Olyat is megcsináltam, hogy szülinapi tivornya, eszem-iszom után (ez ugye nálam december elseje) már azt mondtam, mindjárt itt a karácsony, a téli szünet, a lazítás, a bulizás, most mit bohóckodjak itt a diétával, majd januártól....nem is álltam rá a mérlegre, minek stresszeljem magam. Eredmény? Három és fél hét alatt 15 kiló plusz. Tartott nyárelejéig, mire ismét pályára álltam.

Konklúzió? Én azt mondom, megint a középút. Legyen az ünnep ünnep, ne tagadjuk meg magunktól a finomságot, emeljük a dolog fényét az evés-ivás adta élvezettel, de ne engedjük, hogy elszaladjanak a lovak, mert nehéz lesz majd visszaterelni őket az útra.