Számok, avagy a mérlegelés lélektana....

Amikor kezdtem a fogyást, egyáltalán nem terveztem meg, hogy hogyan fogom mérni magam. De valahogy adta magát, hogy hetente álljak rá a mérlegre, és hetente mérjem a körfogataimat....mell, has, derék...(később comb és kar is bejött a képbe). Aztán a körfogatmérést ritkítottam, mert nem volt igazán mérhető heti eredmény, de a súlynál megtartottam a heti egyszeri mérést. Ugyanúgy felöltözve (vagy levetkőzve), a nap ugyanazon szakában, ugyanazzal a mérleggel, ugyanoda rakva minden alkalommal. Hogy hiteles legyen.

Aztán nekem is volt a hírhedt plató-effekt, amikor egyszercsak megáll a fogyás, és nem mozdul, noha ugyanaz az étkezési rendszer áll fent. Ilyenkor az ember bepánikol, szigorít, ráedz, mittudomén...és elkezdi magát naponta mérni. Aztán átesik a ló túlsó oldalára, és naponta 2-3 alkalommal rápattan a mérlegre...

Persze a plató sem tart örökké, rendeződött a dolog, és én is visszatértem a rendes heti méréshez. Aztán a súlytartás hullámzásai között is rendre előfordult, hogy valamiért nem úgy alakult a súlyom, ahogy azt gondoltam, és néha elkapott a buzgóság, és naponta mértem magam. A napi/heti mérési adatokból aztán grafikonok segítségével próbáltam különböző trendeket, és folyamatokat megérteni, hogy tökéletesítsem a kontrollt.

Általában azt mondják a legtöbb helyen, hogy a napi mérés nem jó, mert megszállottá tehet. Továbbá azért nem jó még, mert a napi testi folyamatok ideiglenesen nagyon is befolyásolhatják a testsúlyt, és az így kapott adat nem elég korrekt. Tehát például a mérlegre állok, majd megiszom fél liter vizet és újra ráállok, akkor fél kilóval többet mutat majd, pedig a víztől semmit nem fogok hízni. Viszont ha egy tábla csokit eszem meg 5 perc alatt, és úgy állok vissza rá, akkor meg csak 10 deka gyarapodás lesz.

Továbbá ott van a lelki oldala is. Ha egy hét után, amikor fogyást várunk, és hízás lesz....akkor az nagyon el tudja szomorítani az embert, kvázi elrontja a kedvét, és a rosszkedv rányomhatja arra az egész napra a bélyegét, amit nem biztos, hogy kellően tudunk kezelni. Ezért sokan inkább kompromisszumot kötnek, és inkább nem állnak rá bizonyos alkalmakkor a mérlegre - mindegy, hogy pont ideje lenne, mert letelik egy hét -, mert nem akarják, hogy egy nem várt mérési eredmény elrontsa az alkalmat/hangulatot.

A napi mérés előnyei között ott van, hogy láthatjuk a hullámzások mellett is a trendvonalat, és megnyugtatóbb tud lenni a sokkal több adat, mert így részletesebbb képet kapunk a súlyunk alakulásáról. Ha mindennap mérem magam, kevésbé stresszel az adott pillanatnyi eredmény. Plusz megismerem a saját testem, a saját anyagcserém egyedi ritmusát. Ebből következtetni tudok picit a működésre is. Megfigyelhetek trendeket, folyamatokat, amik következhetnek az étkezési szokásaimból. Láthatom, ha egy éjjel nem tudok aludni, az hogyan hat ki a súlyomra, ha nem iszok eleget, az hogyan hat ki, és így tovább.

Azt is kipróbáltam, hogy egyáltalán nem állok a mérlegre, hónapokig. Nem volt jó.... eleinte jó érzés volt, hogy nem kell ezzel foglalkozni, de aztán már egyre jobban zavart, hogy nem vagyok pontosan képben. Nem állítom, hogy az a jó, amit én csinálok. Én nem tudok semmit sem. Csak kísérletezek, csak próbálkozom....keresem az utat még mindig. Tesztelek, megfigyelek, analizálok. Igen, sokszor talán túlbonyolítok, túlcizellálom, túltolom a dolgot, ez biztos. 

Abban viszont erősen hiszek, hogy a számokban bízhatunk, mert segítenek eligazodni.