Készülődés

Olyan jó öt évvel ezelőtt már írtam arról, milyen tipikus, amikor az étteremben valaki érdeklődik, hogy lehet-e kombinálni a két menüt....jelesül hogy kérheti az egyik leveséhez a másikhoz rendelt főételt...és persze hogy senki sem az erőleves-káposztástészta variácóra kíváncsi, hanem a gulyásleves- brassói aprópecsenye párosítás az igény. Csakhogy ugyebár nem véletlenül van kitalálva a rendelhető menüknél, hogy mit párosítanak mivel, hiszen a gazdaságosság is nyilván egy (fő) szempont.

Én azóta sokszor hozom fel a mindennapi életben, hogy ha valakit vagy valamit jellemezni kell, hogy ez olyan "gulyásleveses" szitu. Tehát hogy valami kerülőúton, valami kis megbonyolítással el akarjuk érni, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljünk, mint ahogy lenne eredetileg. Maga a törekvés rendben van, hiszen a világ ugyebár attól megy előre, hogy vannak ambícióink, és mindig van, aki többet, jobbat akar elérni, aki más akar lenni, aki ki akar tűnni.

Csakhogy vannak olyan területek az életben, ahol ez a fajta kompromisszumkeresés nem korrekt, vagy nem vezet jóra...nekem az élet egyik nagy leckéje volt, hogy megtanuljam: meg kell adni az árát valaminek, ha azt akarom, hogy tényleg az enyém legyen. Persze hogy kisebb dolgokban működnek a kompromisszumok, de pont a lefogyásban, pont az életmódváltásban nagyon fontos, hogy mindenki megértse, hogy alapvetően nem léteznek olyan kerülőutak, amik ugyanoda vezetnek, de rövidebbek, könnyebbek, kevésbé izzasztóak. 

Azt szokták mondani, hogy legalább annyi időt hagyj a fogyásra, amennyi idő a hízásra volt. Ebben van igazság, de például nálam általában háromszor gyorsabb ütemben jön a hízás, mint a fogyás...gondolom más is büszkélkedhet ezzel a "szerencsés" tlajdonsággal. Végülis ha mindennek tudatában vagyunk, akkor nincs gond, jól fel kell készülni azokra az alkalmakra, amikor el akarjuk engedni magunkat.

Az egyik ilyen alkalom, ami jellemzően nem jön derült égből villámcsapásként, az pont a Karácsony, az évvégi grande buli, amikor összejön a család, és általában a betevővel emeljük az alkalom fényét. Tradícionális sütemények, ételek, ínyenc finomságok kerülnek az asztalra. Minden évben jön, mese nincs. Kikerülni úgysem lehet, neki kell menni, bele kell állni, ahogy most szokás mondani. Mindenesetre az semmiképpen nem árthat, ha az ember lelkileg is felkészül az évvégére, és kigondolja a túlélési stratégiáját. Mert nincs kerülőút....vagy megtartóztatjuk magunkat, és visszük a futó fogyós projektet, vagy "offolunk", és lazítunk. Ha viszont az utóbbi mellett döntünk, akkor meg kell az árat érte fizetni, erre mindig fel kell készülni. Mert az élet olyan, hogyha gulyáslevest akarunk, és utána a brassóit is, az többe kerül, mint a normál menü.