Hazug világ

Nem könnyű az ember dolga, ha őszintén akar élni. A világot a pénz, a hatalom, és a politikai áramlatok irányírják. Nem a jószándék, nem az irgalmasság, és nem az igazságosság. Minden, mindig arról szól, hogy Te, mint a nép....Te, mint ember....Te, mint egy dolgozó, aki apró részként hozzájárul az egész nagy kerék forgásához,..Te fogyassz. Dolgozz, termelj másnak hasznot, majd a neked szórt morzsákat költsd el gyorsan, és megintcsak másnak termelj vele profitot.

Nem akarok nagyon filozófiai mélységekbe merülni....de amikor elkezdtem ezt a blogot írni, megfogadtam, hogy én itt őszinte leszek. Nem hazudok. Egyrészt saját magamnak is tenném, másrészt pont hogy a blogom céljának menne szembe, ha nem lennék őszinte. Persze az ember nincs könnyű helyzetben, ha nem akar hazudni. Hány filmet építettek arra, hogy ha valaki csak mindig az őszintét mondaná (nem a frankót lol), akkor élhetetlenné válna az élete. Elvesztené az állását, széthullana a családja, stb. Persze ezek általában ki vannak sarkítva rendesen...de nem baj.

Mindannyian biztos voltunk már olyan helyzetben, hogy nem mondtunk el valami valakinek őszintén. Akár kíméletességből, akár érdekből, akár csak úgy. Nos, a lefogyás és nem visszahízás ideájának a legalapvetőbb része, hogy ne hazudjunk önmagunknak, hogy nézzünk szembe az életünkkel, a hibáinkkal, a gyengeségeinkkel, a rossz szokásainkkal....a lustaságunkkal, a nemtörődömségünkkel, és így tovább. Ezért írom olyan sokszor, hogy rakjunk rendet magunkban, mert úgy gondolom, anélkül nem megy. És a rendrakásba az is beletartozik, hogy szét kell csapni a körülöttünk lebegő nem igazi buborékokat. Akkor is, ha közben ránk fröccsen a szappan.