Posztulátumok - ahogy én látom

Tegnapelőtt este a gyerekeimmel való beszélgetés során szóba került Euklidész, és az axiómái. Az axióma olyan alapigazság, ami megkérdőjelezhetetlen, és amire általában felépül valamilyen elmélet. Nem összekeverendő ugyebár a posztulátummal, ami kábé ugyanez, csak nem megkérdőjelezhetetlen az az alapigazság, hanem csak az illető ember fogadja el annak, aki hivatkozik rá.

Namost a matematika egy komoly tudomány, viszont axiómái az életmódváltásnak is vannak. Kell, hogy legyenek, mert anélkül összeomlana az egész rendszer, amit megalkotunk. Már ha megalkotunk bármilyen rendszert is magunknak. Szilárd alap kell, ami bírja a terhelést.

Megpróbálom az én alapigazságaimat leírni....

• Számok nélkül nehezebb

Tudom, hogy sokaknak komoly gondot okoz a kalóriák számolása, de biztosíthatok mindenkit, hogy igenis lehetséges. Sőt....olyan szinten bele lehet jönni, hogy egy idő után bármiről meg lehet elég jó pontossággal saccolni, mennyi kalóriát tartalmaz. Ha az ember tényleg komolyan foglalkozik vele, akkor ismeri az eljárásokat is, tehát a becslésbe belekalkulálja az adott hely jellegzetességeit is. Szóval ha faluhelyen a szomszédasszonynál eszek egy tányér gulyáslevest, akkor nyilván tisztában vagyok azzal, hogy nem egy csirkemellből, zsiradékmentesen, saját magával besűrített, krumpli nélküli, glutamátmentes verzióval számolok, hanem rendes falusi módra készült, zsírosabb összetevőjű verzióval. És így tovább.

• A mozgásnak a fogyáshoz kevés köze van.

Kifejtem: Úgy gondolom, hogy van köze, de csak a célzott kardiómozgásnak. Szóval ha kiürült glikogénnel kardiózok másfél órát, akkor annak lehet köze a fogyáshoz, mert elérem a zsírégetési tartományt. De ha vacsi előtt gyúrok egy nagyot, vagy kimegyek délelőtt futni a parkba egy félórát, az maximum az erőnlétnek, a fittségnek ad egy löketet, de tömegcsökkentésre biztos hogy nem jó. A mozgás fantasztikus dolog. Felszabadít, erővel tölt el, fitté varázsol, fiatalon tart, ésatöbbi. De fogyáshoz csak bizonyos módozatai jók.

• A siker az őszinteségen és a követekezetességen alapul

Ott kezdődik az egész, hogy ha nem vagyunk őszinték saját magunkhoz, akkor veszett fejsze nyele az egész. Semmit nem ér a legoptimálisabban kidolgozott étrend sem, ha két étkezés között csipegetek "kicsit"...mondjuk kinyalogatom a maradék tejszínkrémet, amiből például süteményt gyártok a gyerekemnek/unokámnak....mert persze az elkészült édességből nem eszem, mert diétázok. De a nyalakodással pont tönkre verem az összes egyéb erőlködést. Sajnos hajlamosak vagyunk szemet hunyni saját magunk hibái fölött, pedig nem szabad. Nem azt mondom, hogy soha nem szabad bekapni egy bonbont, vagy enni egy szelet süteményt. Szabad. Csak akkor számoljunk vele, Legyünk vele tisztában, hogy az mennyi kalória volt (nagyjából úgyis lehet tudni, de ha mégsem, akkor egyszer kiszámolunk egy szelet csokitortát, és minden tortát onnantól kezdve annyival számolunk be, nagyot nem fogunk tévedni.). Ha nem hazudunk saját magunknak, és következetesen betartjuk a saját magunk által körvonalazott szabályokat, nem lesz gond.

Ha a definícióknál maradunk, akkor azt hiszem, ezek inkább akkor posztulátumnak tekinthetők, semmint axiómáknak....de sebaj, akkor legyenek posztulátumok. Én ezeket fogadom el alapigazságoknak, és nem kételkedem abban, hogy igazak. Úgy vélem, ezekre lehet építeni, legalábbis az eddigi tapasztalataim ezt mutatják.