Azt olvasni a neten, hogy egy ember életben maradásához kiszámolható az a kalóriamennyiség, amire szükség van. Magasság, testsúly, életkor. Namost adott ez az érték, amihez még hozzá kell számolni azt a mozgást, amit az életben maradáson túl csinálunk....fekszik, ül, áll, dolgozik, rohangászik a konyhában felalá, autót vezet, lecipeli a gitárerősítőt az emeletről, amit már megint fent hagyott magánál a szobájában a kölyök....majd megint felrohan az emeletre mert a capo is ott van...ilyesmi. Na és akkor kijön egy érték, ami kalóriamennyiséggel emberünk szinten tudja magát tartani.
Elméletileg.
Megnéztem, nekem ez 2200 kalória. Harminckilenc évesen, száznyolcvanöt centi magasan és nyolcvannégy kilósan, semmilyen fizikai munkát nem végezve állítólag itt körül volna ez az érték. Az tiszta sor, hogyha eleddig átlagosan naponta 984 kalóriát fogyasztottam (februártól szeptemberig mérve) akkor fogytam. A kérdés az, vajon tényleg hinni lehet-e a számoknak. Úgy értem, van, hogy az ezer kalória fogyasztása során napokon keresztül nem fogyok egy dekát sem, ad absurdum hízok valamennyit. Persze, világos, hagyni kell kifutni, nem lehet pár napból kiindulni. De.
Azt is olvasni a neten, hogy aki kövér volt egyszer, annak a zsírsejtjei nagyobb számban vannak a testében, mint aki nem. És azok, akiknek több zsírsejtje van, azok máshogy reagálnak, hiszen sokkal több sejtecske vár a zsírra, hogy előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, és csoportosan elkövetve elraktározza azt. Ha így van, akkor ugyanolyan étrend mellett máshogy fog alakulni egy ex kövér és egy normál ember súlya. tehát ebből kiindulva nem lehet mindenkire egyformán alkalmazni a formulát.
Ha ez így van, akkor afféle oldalra esett pionírként magamnak kell ösvényt vágnom a saját testem működésének erdejében, hogy kitaláljam, mennyi az annyi. Na jó, végül is, miért várnám el, hogy mások mondják meg, nekem mi köll. Logikus.
Tehát akkor innentől datálódik a kísérletezgetés időszaka. A jó hír, hogy akkor a számolgatással egyelőre nem kell felhagynom :) Úgyhogy tetszeleghetek még egy darabig az elvetemült orthorex őrült szerepében :)
Elméletileg.
Megnéztem, nekem ez 2200 kalória. Harminckilenc évesen, száznyolcvanöt centi magasan és nyolcvannégy kilósan, semmilyen fizikai munkát nem végezve állítólag itt körül volna ez az érték. Az tiszta sor, hogyha eleddig átlagosan naponta 984 kalóriát fogyasztottam (februártól szeptemberig mérve) akkor fogytam. A kérdés az, vajon tényleg hinni lehet-e a számoknak. Úgy értem, van, hogy az ezer kalória fogyasztása során napokon keresztül nem fogyok egy dekát sem, ad absurdum hízok valamennyit. Persze, világos, hagyni kell kifutni, nem lehet pár napból kiindulni. De.
Azt is olvasni a neten, hogy aki kövér volt egyszer, annak a zsírsejtjei nagyobb számban vannak a testében, mint aki nem. És azok, akiknek több zsírsejtje van, azok máshogy reagálnak, hiszen sokkal több sejtecske vár a zsírra, hogy előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, és csoportosan elkövetve elraktározza azt. Ha így van, akkor ugyanolyan étrend mellett máshogy fog alakulni egy ex kövér és egy normál ember súlya. tehát ebből kiindulva nem lehet mindenkire egyformán alkalmazni a formulát.
Ha ez így van, akkor afféle oldalra esett pionírként magamnak kell ösvényt vágnom a saját testem működésének erdejében, hogy kitaláljam, mennyi az annyi. Na jó, végül is, miért várnám el, hogy mások mondják meg, nekem mi köll. Logikus.
Tehát akkor innentől datálódik a kísérletezgetés időszaka. A jó hír, hogy akkor a számolgatással egyelőre nem kell felhagynom :) Úgyhogy tetszeleghetek még egy darabig az elvetemült orthorex őrült szerepében :)
2 comments:
Miután olvasom a tapasztalataidat, és a nagyon sikeres súlyvesztésedet, bennem is felvetődött, amit úgy látom Te sem hiszel el... mármint azt, hogy mindenkinek van egy alap kalória szükséglete, amit el kell fogyasztania minimum fogyókura alatt is,... amit a kor-testmagasság-súly alapján mutat egy táblázat. Ez a BMR.
Az okosok azt mondják, hogy ennyit kell fogyókúránál is fogyasztani, mert ha
ennél kevesebbet eszünk, stagnál a súly. Azt hiszem, Te sem tudtál volna ekkora súlyt elveszteni, ha 2200 cal-t állítasz be magadnak.
Akkor azt nem értem, hogy orvosok miért 1000 cal mennyiséget javasolnak testsúlycsökkentésre, miért nem a BMR mennyiséget?
Te bebizonyítottad, hogy jó sokáig sokkal kevesebbet ettél ennél a BMR-től, és rengeteget fogytál, és eddig nem stagnált a súlyod...
Ez az én dilemmám is. Egy bizonyos oldal teljes vakvágányra vitt, harmadszor állítom be a napi cal. mennyiséget, amit fogyaszthatok...mert elhittem, amit ott mondtak... az eredményem csekélyke ezidáig. Ezért is jó, hogy itt olvasgatok...
innentől új platformra helyezem a diétámat :).
Ez az egész kalóriszükséglet egy érdekes dolog. Régóta foglalkoztat, és sokmindennek utánakerestem már. Például ki találta ki, hogy a napi kalóriaszükséglet-alap az egy felnőttnek 2000? Megdöbbentett, hogy e mögött semmi tudományos kísérlet nem áll, mindössze a fogyasztásból lett visszakalkulálva. Vicc. Számtalanszor látom, hogy ultra sovány emberek csak egy reggelire/ebédre többet esznek 2000 kalóriánál, és nem kövérek egyáltalán. Vannak olyan iskolák, ahol nem foglalkoznak a kalóriával, hanem inkább a CH-t számolják, abból kiindulva, hogy más az a kalória ami a csokiban van, és más az, ami a brokkoliban. De ha ki kell indulni valamiből, mi másból lehetne kiindulni, mint az energia mennyiségből? Ugyanolyan érthetetlen nekem, hogy állítólag ha túl keveset eszel, akkor az nem jó, mert az anyagcsere lelassul..alkalmazkodik a kevés bevitt kalóriához. Mert ha az anyagcsere ilyen okos, akkor a túl sok bevitt kalóriánál meg miért nem gyorsul be? Logikus lenne, nem? Én valamiféle bulldog-szerű hozzáállással makacsul számolom a kalóriákat, és valahogy ennél jobbat, ennél kiszámíthatóbbat eddig nem találtam.
Post a Comment