Sunday 11 September 2011

Megvilágosodás és reform...újra.

Most hogy elértem az álomsúlyom, következett egy kellemesnek nem mondható pofára esés. De haszna is volt, mint általában minden hasonló dolognak. Mi is volt a pofára esés lényege...? Nos, amióta elkezdtem a változtatást, azóta ragaszkodom a heti egy méréshez, amiből később napi mérés lett ugyan, de azok az adatok, amikből a grafikonom csinálom, és amit érdemi adatoknak tartok, azok a heti egyszeri, vasárnap reggeli méréseken alapulnak. Az elmúlt héten még magamhoz képest is keveset ettem, ami azt jelenti, hogy átlagosan naponta 7-800 kalóriányi energiát vittem be. Azt hittem, majd hú de fogyni fogok. Ehhez képest negyven dekát híztam, ma reggel a mérleg 84,6 kg-t mutatott.

Éreztem én, a napi mérésekből, hogy valami nem stimmel, és legott ismételten az internethez fordultam, mert információra vágytam. Van ugye az anyagcsere folyamatunk, amit egy egyszerű képlettel meg lehet állapítani, kinek mennyi, és az én esetemben ez 1865 calória. Ezt a leglájtosabb módszerrel is egy egész kettővel kell beszorozni, hogy megkapjuk a napi minimális kalóriabevitelt, ami a szinten tartáshoz köll. Ez tehát 2238. Ennyi kalória elfogyasztásának eredményeképpen az én súlyomnak stagnálnia kellene. Hét nap alatt összesen 15 666 kalória. Ezzel szemben egész pontosan az elmúlt héten 6 212 kalóriátfogyasztottam el. Kevesebb mint fele annyit, és nem hogy nem stagnáltam, de híztam. Ugye, milyen freak....

És akkor az ember ne gondolja, hogy UFO. Nyilván vagy találok erre értelmes magyarázatot, vagy marad az, hogy valami genetikailag elcseszett, selejtes példánya vagyok az emberi nemnek, és hiába vergődök, mint a zacskós hal, sosem fogok normális lenni. Jó hír: találtam rá magyarázatot. Mielőtt erre térnék, még érdekes adalék, hogy az elmúlt napokban rendkívül zavaró volt, hogy a jobb kezem, és/vagy a jobb lábam rendszeresen meg akart fagyni. Eleve amióta lefogytam nagyon fázós lettem, de azért az mégiscsak túlzás, hogy a gyerekeim egy szál pólóban, meg rövidnadrágban jönnek-mennek, apuka meg hosszú újjú hoodie-ban, meg mackónadrágban gubbaszt, és lehelgeti a kezét ötpercenként.

Na szóval internet anyónak hála, eljött a megvilágosodás. A kulcsszó: lelassult anyagcsere. Azt mondják az okosok, a messze földön hírhedt jojó effektusnak is ez az eredője. Jelesül, hogy az ember nekiáll agresszíven diétázni, leszámol a kalóriákkal, le is fogy, majd mikor visszatér a normális étrendhez, öt másodperc alatt visszahízza a leadott súlyt, de legtöbbször még többet is. Nem hinném, hogy ez bárkinek ismeretlen dolog lenne, sajnos. Már aki valaha túlsúllyal küszködött....vagyis embertársaim többsége. Én magam is többször lefogytam, majd visszahíztam. Borzasztó destruktív, mert kvázi értelmetlenné teszi a törekvéseinket. Nem beszélve az eredményeinkről.

A lelassult anyagcsere megmagyarázza azt is, hogy miért nem fogytam a fele mennyiségű energiától, és magyarázhatja a hideg végtagjaiamat ill. a fázásomat is. Azt mondják, a szervezet anyagcseréje alkalmazkodik a bevitt kalóriamennyiséghez, és ha valaki túl keveset fogyaszt, akkor tartalék-, vagy vészüzemmódra kapcsol. Ez azt jelenti, hogy adott mennyiségű tápanyagból többet fog elraktározni, mint egyébként.

Atléta nagyfiamnak valószínűleg pörög az anyagcseréje, hiszen iszonyatos mennyiségű ennivalót eszik, több alkalommal összeszámoltuk, hogy csak vacsorára többet eszik, mint én egész nap...és tömény izom a gyerek a maga 185 centijével, és a 71 kilójával. Szóval a mai naptól hivatalosan is változtatok: alacsony kalóriamenet vége, fehérjedeiéta indul. Na nem ész nélkül,mert szenvedtem eleget ahhoz, hogy ne riszkírozzak. Úgyhogy személyre szabva fogom összeállítani magamnak az étrendemet úgy, hogy megfeleljen a fehérje diéta elvárásainak, ÉS ne haladja meg a napi 1600 kalóriát...maximum 1800, az pont az anyagcsereigényem. Tehát napi legalább ötszöri étkezés, első héten semmilyen szénhidráttal, nagyon sok fehérjével, sok zöldséggel,ami rostban gazdag. A hidegen sajtolt olajakat és a sajtot is engedi a diéta. Ebből én nagy örömmel alkalmazom a sajt visszaépítését az étrendembe, már alig várom. És mindezt a megadott napi kalóriakereten belül.

Igy valami olyasmire számítok, hogy helyreáll az anyagcserém, gyorsabb lesz, erősebbnek fogom érezni magam, és a súlyom stagnálni fog. Mindemellett nem leszek éhes, és tele leszek energiával. Továbbá elkezdtem beépíteni a mozgást is a magam ritmusában. A mozgásból nem fogok életcélt csinálni most sem, de fél óra kocogás, kis hasprés, kis karra gyúrás jót tesz a közérzetemnek, és szintén jóttesz az anyagcserének is.

Hát ez a terv. Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket.

1 comment:

Anonymous said...

Eérdekes olvasni hasonlóra következtetést más blogolónál is, akkor csak van ebben valami.
Mozgás. Egyszer azt olvastam, ha elkezded - legyen az bármi- lényeg, hogy kedvvel végezzük és akkor úgy fog hiányozni egy idő után, mint a fogmosás. Nos én kétszer jutottam el arra a pontra, hogy úgy hiányozzon. Nagyon jó érzés volt. Nem letudtam a mozgást, hogy hurrá vége, hanem élveztem. Sosem hittem volna. Most viszont azon a ponton vagyok sajnos, hogy újra kellene kezdeni.