Csakhogy ne mindig ételekről essék szó....
Közel egy hónapja kezdtem bele az új étrendbembe, melynek célja az volt, hogy emelt fehérjebevitellel és egyenletes kalóriabevitellel felpörgessem az anyagcserét, hogy ki tudjak alakítani egy olyan étrendet, ami normál, a kalkulátorok által ideálisnak tartott energiabevitel mellett súlymegtartást produkál. Erre azért van szükség, mert a szervezet, ahogy hozzászokik a kevés kalóriához, az anyagcsere lelassul, és alkalmazkodik az alacsonyabb fordulatszámhoz. Így aztán amikor a delikvens megkönnyebbülten, lefogyva felhagy a diétával, és visszatér a normál étrendjéhez, hirtelen nagy dózisú energiát kap az a szervezet, amelyik eleddig szépen lassan átállt a lassúbb anyagcserére. Ilyenkor fordul elő a hírhedt jojó effektus, és a szegény fogyózó nem érti, hogy miért hízik, amikor (még az is lehet, hogy) kevesebbet eszik, mint amennyi a minimális kalóriaszükséglete.
Feltételezem, hogy egy nagyobb lélegzetvételű fogyásnál ez azért nem feltétlenül durván szignifikáns, de amikor "csak" 5-10-15 kilós felesleget akar valaki ledolgozni, akkor pont a legrosszabb hatását fejti ki. Szó szerint is, de lelkileg talán még jobban. Hiszen erősödnek azok a negatív gondolatok, miszerint értelmetlen az egész szándék, úgysem sikerülhet soha, és jöhetnek a hosszabb távon káros, akár végzetes gondolatok is, hogy ez az egész karmikus, és genetikailag kódolt, és úgysem tehetek semmit, ilyen alkat vagyok, tök mindegy, ésatöbbi ésatöbbi....
Túllépve a fehérjediéta egy hetén, kitaláltam, hogy nem csak a fehérje fontos, hanem milyen jó lenne úgy étkezni, hogy minden összetevőből a megadott értékeken belül maradni. Tehát zsír, (abból mennyi a telített zsír), szénhidrát, (abból mennyi a cukor), fehérje, rost és kalória. Igyekeztem tehát olyan étrendet alkotni magamnak, ami minden tekintetben megfelel a megadott értékeknek, figyelve arra, melyik érték milyen irányból van limitálva....úgy értem fehérjéből és rostból minimum van, zsírból és szénhidrátból maximum, kalóriában pedig tartomány.
Nem mondom, hogy nem nagy munka, és nem nagy odafigyelés. Mert dehogynem. Viszont az nagyon jó, hogy itt Írországban szinte bárminek megtudható a tápanyagértéke, ami kapható. Tehát ha van elég időd és pénzed, akkor tudsz úgy vásárolni, hogy pontosan ismered a termékek összetevőit.
Anyagcserém javítása érdekében mozogni is elkezdtem. Kicsi helyben futás, hasprés, karizom gyakorlatok. Nem gyúrás ez, attól nagyon messze van, mégcsak tornának sem nevezném, szó szerint egyszerű mozgás vagy mozgatás. Hiszem, hogy szerepe van viszont a megfelelő anyagcsereműködésben.
Szóval az első majd' egy hónap statisztikája így fest:
Közel egy hónapja kezdtem bele az új étrendbembe, melynek célja az volt, hogy emelt fehérjebevitellel és egyenletes kalóriabevitellel felpörgessem az anyagcserét, hogy ki tudjak alakítani egy olyan étrendet, ami normál, a kalkulátorok által ideálisnak tartott energiabevitel mellett súlymegtartást produkál. Erre azért van szükség, mert a szervezet, ahogy hozzászokik a kevés kalóriához, az anyagcsere lelassul, és alkalmazkodik az alacsonyabb fordulatszámhoz. Így aztán amikor a delikvens megkönnyebbülten, lefogyva felhagy a diétával, és visszatér a normál étrendjéhez, hirtelen nagy dózisú energiát kap az a szervezet, amelyik eleddig szépen lassan átállt a lassúbb anyagcserére. Ilyenkor fordul elő a hírhedt jojó effektus, és a szegény fogyózó nem érti, hogy miért hízik, amikor (még az is lehet, hogy) kevesebbet eszik, mint amennyi a minimális kalóriaszükséglete.
Feltételezem, hogy egy nagyobb lélegzetvételű fogyásnál ez azért nem feltétlenül durván szignifikáns, de amikor "csak" 5-10-15 kilós felesleget akar valaki ledolgozni, akkor pont a legrosszabb hatását fejti ki. Szó szerint is, de lelkileg talán még jobban. Hiszen erősödnek azok a negatív gondolatok, miszerint értelmetlen az egész szándék, úgysem sikerülhet soha, és jöhetnek a hosszabb távon káros, akár végzetes gondolatok is, hogy ez az egész karmikus, és genetikailag kódolt, és úgysem tehetek semmit, ilyen alkat vagyok, tök mindegy, ésatöbbi ésatöbbi....
Túllépve a fehérjediéta egy hetén, kitaláltam, hogy nem csak a fehérje fontos, hanem milyen jó lenne úgy étkezni, hogy minden összetevőből a megadott értékeken belül maradni. Tehát zsír, (abból mennyi a telített zsír), szénhidrát, (abból mennyi a cukor), fehérje, rost és kalória. Igyekeztem tehát olyan étrendet alkotni magamnak, ami minden tekintetben megfelel a megadott értékeknek, figyelve arra, melyik érték milyen irányból van limitálva....úgy értem fehérjéből és rostból minimum van, zsírból és szénhidrátból maximum, kalóriában pedig tartomány.
Nem mondom, hogy nem nagy munka, és nem nagy odafigyelés. Mert dehogynem. Viszont az nagyon jó, hogy itt Írországban szinte bárminek megtudható a tápanyagértéke, ami kapható. Tehát ha van elég időd és pénzed, akkor tudsz úgy vásárolni, hogy pontosan ismered a termékek összetevőit.
Anyagcserém javítása érdekében mozogni is elkezdtem. Kicsi helyben futás, hasprés, karizom gyakorlatok. Nem gyúrás ez, attól nagyon messze van, mégcsak tornának sem nevezném, szó szerint egyszerű mozgás vagy mozgatás. Hiszem, hogy szerepe van viszont a megfelelő anyagcsereműködésben.
Szóval az első majd' egy hónap statisztikája így fest:
Lehet látni, hogy a kezdetén (elég stresszt okozva nekem) masszív emelkedés figyelhető meg, majd lassan beáll a súlyom. Ebben az időszakban átlagosan 1300 kalóriát vettem magamhoz, ezt tervezem két hetente emelni, napi 100 kalóriával. Így év végére érném el a 2000 kalóriás napi átlagot, ami a célom. Ennyit enni és tartani a súlyt. Megfelelő anyagcserével mennie kell.
No comments:
Post a Comment