Idő tényező

Amikor valaki nem tud ellenállni a kísértésnek, és megeszik valami olyat, amit az adott diéta nem javasol. Ismerős...szerintem sokmindenkinek. Mennyire más, ha az idő aspektusából nézzük ezt a dolgot. Úgy értem, legyünk kicsit folyamatábra-szemléletűek: két út van, az egyik, amikor azt mondjuk magunkban, hogy lófütty, egy darab csokitól/sütitől/stb. nem lesz semmi bajom, és megeszem. Idő tényező úgy játszik be, hogy az élmény, amitől nekem jó, addig tart, amíg eszek. Mennyi lehet, 5 perc? Nem sokkal több. Viszont utána a legtöbb ember esetében hosszan tartó, akár egész napját is végigkísérő rosszkedv, bűntudat következik, ami esetleg átcsaphat apátiába, vagy depibe, és akkor fuccs lehet az egész diétának.

A Bé verziós útválasztás, amikor nemet mondok. Mi történik? Megfosztom magam az öt percnyi élvezettől, amit az ominózus étel elfogyasztása okozna. Megjegyzem a jó érzés a másik útnál is mindössze 5 percig tart, és még képletesen írtam ennyit, hiszen egy tábla csoki elfogyasztásához általában kevesebb idő is elég. Szóval ezt a jóságot bukom. Rögtön utána viszont érezhetek egyfajta elégtételt, hiszen az, hogy ellenálltam a kísértésnek, büszkeséggel tölt el, és erőt ad. Méghozzá egész nap érezhetem, hogy mennyire erős vagyok, és mennyire nem törtem meg. íszó nincs apátiáról vagy depiről.

Szóval lehet, hogy ez az egész időtéma meglehetősen triviális, mégis szerintem eléggé determináns ahhoz, hogy én ne tudjak csak úgy elmenni mellette. Szeretem a számokat, és ebben a kérdésben a számok nagyon meggyőzőek tudnak lenni. Nekem nagy segítség, ha a számokhoz tudok fordulni, hiszen a számok objektivitása megkérdőjelezhetetlen. Összességében tehát az időt ilyen szempontból is fontos tényezőnek tartom a diétában.