Most hogy az anyagcserém beindult, és szerencsére tényleg beindult, igyekszem összeállítani olyan ételeket magamnak, amelyek amellett, hogy nem vészesen kalóriadúsak, amellett minél több fehérjét, rostot tartalmaznak. Ez ugye még mindig a fehérjediétáról szól, és az anyagcsere csiszolásáról. Ennek a gondolatnak a mentén ma sikerült egy olyan ebédet fogyasztanom, ami 488 összes kalória mellett 72 gramm fehérjét és 34 g rostot tartalmaz. Mindegyik sokkal több, mint a napi szükséglet.
Érdekes figyelni a különböző nyersanyagokat, meg az összefüggéseket a testünk működése és a nekiadott üzemanyag között. Ha most keresnék pályát, kifejezetten érdeklődnék a dietetika iránt. Persze az ízlés, mint "zavaró tényező" mindig és mindenkinél bejátszik, ráadásul az ízlésre sem lehet számítani hosszú távon, hiszen változik az is.
Néha elgondolkodom, mikor egy durván túlsúlyos okos embert látok a tévében, vagy máshol...mondjuk legyen építészmérnök, akire gondolok, de akár orvos, vagy vegyész, vagy egy sikeres pénzember....akik az emberi testnél százszor összetettebb s bonyolultabb rendszereket látnak át, terveznek meg, satöbbi. Ezek az emberek vajon nem érdeklődnek a saját testükben zajló folyamatok iránt, vagy egyszerűen csak lesajnálják a dolgot? Azért érthetetlen nekem ez, mert hiszen a saját életünk a tét. Épp ma olvastam valahol, hogy a civilizált, "nyugati" világban az embereknek hány százaléka pusztul el szív- és érrendszeri betegségekben, és rákban. Ezeknek a csúnya betegségeknek nagyon sokszor áll a hátterében a helytelen táplálkozás / életmód. Fura. Különösen, hogy az életmód pont hogy egy olyan valami, ami lesír rólunk. Ha valaki kövér, akkor kövér. Nem tud soványnak látszani.
Vissza az étrendhez, íme tehát a nagyszerű csapatjátékosként felvezetett ebéd, a maga 488 kalóriás középsúlyával:
Tejfölös gombás csirkemell, párolt kelbimbóval. (15 dk csirkemell, 25 dk gomba, 50 dk kelbimbó, 5 dkg tejföl (light), kis só, kis bors, nulla olaj vagy egyéb zsiradék)
Érdekes figyelni a különböző nyersanyagokat, meg az összefüggéseket a testünk működése és a nekiadott üzemanyag között. Ha most keresnék pályát, kifejezetten érdeklődnék a dietetika iránt. Persze az ízlés, mint "zavaró tényező" mindig és mindenkinél bejátszik, ráadásul az ízlésre sem lehet számítani hosszú távon, hiszen változik az is.
Néha elgondolkodom, mikor egy durván túlsúlyos okos embert látok a tévében, vagy máshol...mondjuk legyen építészmérnök, akire gondolok, de akár orvos, vagy vegyész, vagy egy sikeres pénzember....akik az emberi testnél százszor összetettebb s bonyolultabb rendszereket látnak át, terveznek meg, satöbbi. Ezek az emberek vajon nem érdeklődnek a saját testükben zajló folyamatok iránt, vagy egyszerűen csak lesajnálják a dolgot? Azért érthetetlen nekem ez, mert hiszen a saját életünk a tét. Épp ma olvastam valahol, hogy a civilizált, "nyugati" világban az embereknek hány százaléka pusztul el szív- és érrendszeri betegségekben, és rákban. Ezeknek a csúnya betegségeknek nagyon sokszor áll a hátterében a helytelen táplálkozás / életmód. Fura. Különösen, hogy az életmód pont hogy egy olyan valami, ami lesír rólunk. Ha valaki kövér, akkor kövér. Nem tud soványnak látszani.
Vissza az étrendhez, íme tehát a nagyszerű csapatjátékosként felvezetett ebéd, a maga 488 kalóriás középsúlyával:
Tejfölös gombás csirkemell, párolt kelbimbóval. (15 dk csirkemell, 25 dk gomba, 50 dk kelbimbó, 5 dkg tejföl (light), kis só, kis bors, nulla olaj vagy egyéb zsiradék)
No comments:
Post a Comment