Sunday, 4 September 2011

Sarokpont



A mai napon sarokponthoz értem. Amikor elkezdtem dokumentálni a fogyásomat, megállapodtam magammal, hogy a heti egy alkalom megfelelő lesz a mérésre, ennél ritkábban túl laza lenne, ennél sűrűbben meg túl sűrű. Ennek ellenére már fél éve is lehet, hogy minden nap megmérem a súlyom. Mondhatni, hogy a reggeli kis szokásos tisztálkodási és egyéb rituálém része lett az is, hogy a mérlegre állok, és az eredményt a kis excel táblázatba vésem, miközben a reggeli kávémat kortyolgatom. Sokan azt mondják, ez nem egészséges. Mármint a napi mérlegelés. Mégpedig azért nem, mert a szervezetben végbe menő biológiai folyamatok nagymértékben, és a táplálkozástól sokszor ha nem is függetlenül, de nem lineáris relációban hullámzanak. Ez alatt leginkábba szervezet kiválasztási folyamataira gondolok ill. a bioritmus adott szakaszainak megfelelő ingadozásokra.



Nos, én mindezek ismeretében mégis mindennap megmérem magam, de érdemi eredményként kizárólag a vasárnap reggelenkénti adatot tekintem, így a grafikonon is csak ezeket a mérési erdményeket jelzem. Szóval a sarokpont úgy jön be a képbe, hogy elértem a célként kitűzött 85 kilós határt. Egész pontosan 84,2 kg-ot dokumentálhattam a mai reggelen a nyilvántartásomba.









Ez a 185 centimhez ideálisnak mondható a maga 24,6-os BMI értékével. Pláne ha még azt is hozzá gondolom, hogy hozzávetőlegesen 8-10 kiló bőr lóg rajtam, ami ugyan növeli a súlyom, de nem zsír vagy izom, amiből fogyhatnék.



Szóval sarokpont. Eljutottam ide, cirka másfél év alatt. A harminckettes méretű farmernadrágig, amilyet a tizenhatéves futóbajnok atléta nagyfiam is hord. Nem tudtam az összes nadrágot előásni, de azért egypárat előszedtem ebbőla másfél évből. Íme:







Nem igazán tudom, most pontosan mi lesz majd. Mindig azt szoktam mondogatni, hogy a hídon csak akkor tudunk átmenni, ha odaértünk. Hát most viszont itt vagyok a hídnál, és át fogok menni rajta. Több elképzelésem is van a jövőt illetően, már ami a táplálkozást illeti, de az biztos, hogy kontrollmánia ide, orthorexia oda, a heti mérést biztos hogy sosem fogom abba hagyni. Jó lenne úgy élni, hogy nem számolgatom a kalóriákat, de van egy olyan gyanúm, hogy ezért dolgoznom kell elég sokat, hogy képes legyek ne foglalkozni ezekkel a számokkal. De hiszem, hogy sikerülni fog.



Ha már számok: 591 nap alatt 108,8 kilóval lettem kevesebb. 18 deka naponta. Nem kifjezetten turbódiéta volt ez, a számok alapján semmiképp sem.



A lényeg, hogy nagyon jó érzés megélni, leírni, átérezni, megtapasztalni, stb. ezt. Valami olyan megint, mint a kontroll-feeling. Magabiztossá és erőssé tesz a tudat, hogy képes vagyok befolyással lenni a testemben zajló folyamatokra.





1 comment:

  1. "A lényeg, hogy nagyon jó érzés megélni, leírni, átérezni, megtapasztalni, stb. ezt." Annyira az, hogy némi túlzással én is érzem. :)
    A farmerkollekció nem semmi!

    ReplyDelete