Thursday 19 April 2012

Futás újra


Nem fogok futóblogba átcsapni. De ma reggel is elmentem a parkba futni. Meg akarom érteni, miért mondják, hogy a futás addiktív tevékenység lehet. Mi a fene lehet addiktív egy olyan dologban, amit magányosan végzel, amihez külön be kell öltözni spéci cipőbe/ruhába, amitől elfáradsz, izomlázad lesz,és a végén le kell tusolnod.? Csupa macera. Nekem még társul hozzá némi fejfájás is a végére, pedig csak két és fél kilométerről van szó, ráadásul kifejezett kocogó tempóban.


Namost a mérleg másik serpenyőjében azért van egysmás. Például hajnalban nincs senki a parkban, egyedül vagyok. Csend van, csak a varjak károgása hallatszik, meg a hattyak surrogása a tavon. Tiszta idill. Az ember magába tud szállni amíg fut, járhat az agya mindenfélén. Tudom, ez nem nagy cucc, csakhogy nekem van egy csomó kölyköm, és igenis értékelhető egy olyan félóra, amikor nem jön oda senki kérdezni valamit, vagy izélgatni valamiért :) Szóval ezek meg mind pozitív dolgok.

Szokják mondani, hogy az a családapa, aki imád horgászni, annak gond van a házasságával. Mert nem normális az, ha valaki a családja/házastársa mellől egy vasárnap azért húz el, hogy órákig üljön csöndben egy mozdulatlan horgászbot társaságában a vízparton, csöndesen sörözgetve. Egy jó kapcsolatban  partnerek minden szabadidejüket együtt töltik. A futás azért más, mert reggel, amikor felkelek, még mindenki alszik, sőt, amikor megjövök, még akkor is. :) Tehát a közösen eltöltött szabadidőnek abszolúte nem megy a rovására.

Továbbá van egyfajta kellemes érzés a futás után. Valamiféle elégedett, jóleső fáradtság. Azt mondják, fél óra futás képes annyi endorfint termelni, mint egy tábla csoki. Csak a csoki hatása villámgyorsan elmúlik, a futás meg kihat az egész napra. Egy biztos: azért az nem mindennapi, hogy ilyen csodás napfelkeltés fotót csináljak hazafelé a kocsiból....:)

7 comments:

Lazac said...

Egyszer azt olvastam, hogy minden meditáció, amit úgy csinálsz, hogy csak arra figyelsz. Így a tánc, a futás, a szeretkezés, sőt még a mosogatás is lehet az. Mert nemcsak fizikálisan mozgat meg, hanem mentálisan is. Nem beszélve arról, hogy mennyire szép ez a kép! :):)

Alan said...

Jogos :) Köszi...

Anonymous said...

Szia Zalán!
A futással kapcsolatban gondoltam, hgy leírok egy tapasztalatot, egy módszerel kapcsolatban. A Tai Chi-tanulmányaim kapcsán került a képbe a Chi Futás módszere, ami jelentős változást hozott az életembe. Idézek egy levelemből, melyet egy könyvkiadónak írtam előzőleg, talán hasznos lehet valakinek, aki olvassa a blogodat.

"...Az erőnlétem padlón volt, vagyis kb. 200 métert, egy percet voltam képes folyamatosan futni, mielőtt a kifulladástól végképp feladtam a szándékomat, nap mint nap. Egymás után ötször egy percre már végképp nem voltam képes, és valahogy sejtettem, hogy ez nem csupán a túlsúlyommal függ össze.

Mikor megjelent a Chi-futás című könyv, már ott tartottam, hogy a futás nem az a mozgásforma, amit számomra kitaláltak. Megvettem a könyvet és azonnal elolvastam, majd napokon belül gyakorolni kezdtem a benne foglalt alapelveket. Az első napon kipróbáltam a "technikákat" és a mozgásformákat, amelyekből egy szabályos Chi-futást össze kellene raknom. A második napon elkezdtem egy próba-kört, amikor arra figyeltem, hogy minden alapelvet egyszerre megvalósítsak. A harmadik napon nyugodt tempóban kocogtam megállás nélkül kicsivel több mint 4 km-t, úgy, hogy még csak ki sem fáradtam igazán. A 200 méterből - az alapelvek gyakorlásával - annak 20-szorosát tudtam megtenni, három nap elteltével!

A következő napokon minden nap megismételtem ezt a 4 km-es kört, és egy hét után már késztetésem sem volt arra, hogy a táv során esetleg megálljak pihenni. Közel két hét elteltével, mikor a 4 km végére értem, úgy gondoltam, hogy úgysincs hova sietnem, nem állok meg, hanem kocogok még egy kicsit, amig kedvem tartja. Ugyanazt a kört megtettem mégegyszer, vagyis elértem a 8 km-es távot, egyvégtében, megállás nélkül.

Hatalmas élmény, hogy kilépek a kapun és kocogok fél órát egyszerűen azért, mert élvezem, és mert szó szerint feltölt energiával. Nem kifáraszt, hanem lelkileg és fizikailag feltölt, érezhetően!

Szívem szerint minden embernek továbbadnám a tapasztalatomat, aki valaha is azt érezte, hogy fizikailag tehetetlen, és hogy egy saroknyi távot sem tud már lefutni egyhuzamban ebben az életben...."

Alan said...

Érdekes, rá fogok keresni, érdekel, "mi a titok" :) Régebben Tai Chi-ztem én is, csak akkoriban még Qi-gong volt a neve...egy kínai prof, bizonyos Wu Bin Jiang tartotta a foglalkozásokat...felmentem a 10 emeletes panel tetejére a kis magnóval, és ott nyomtam :):)

Köszönöm a kommentet!

Anonymous said...

:) A chikung persze része a tai chinak is, illetve vannak önálló chikung-gyakorlatok is. Hasznos dolog, soksk szerint hasznosabb a futásnál, mert míg a futás "csak" a kalóriát égeti (na persze ez sem ilyen egyszerű) és mondjuk a kitartást javítja, addig a chikung kicsit többet tesz. Mint a jóga, tulajdonképpen ez a "kínai jóga". Rendbe teszi a szervezetet, a keringési rendszert, az energiarendszert, emésztést, stb, miközben a tudatoságra is hangsúlyt helyez (anélkül csak gépies torna lenne), vagyis öszekapcsolja a tudatosságot (vagy figyelmet) a testtel. Futni is lehet jól és rosszul :) A chi-futásról sok anyag van a jutubon is. A tapasztalatom szerint mindkettő hasznos, a futásnak és a chikungnak más-más haszna van, jól kiegészítik egymást.

Alan said...

Nos, utána néztem a chi-futásnak, meglepően komoly irodalma van. Kifejezetten érdekesnek tartom, köszi, hogy felhívtad rá a figyelmet! :)

Anonymous said...

Szívesen :)