Ma valami furcsa sorsfintorként a bevásárlóközpontban tököt találtam. Cirmos, megfelelő méretű, igazi tököt.Ez azért furcsa csak, mert eddig ilyet nem láttam még, csak ezeket az apró, ellenben igen drága miniatűr tököket. Amúgy nagy-nagy kedvencem a tökfőzelék, így nem volt kérdéses, hogy beugrott a kosárba, egy csomag friss kaporral egyetemben, különösképp hogy tudtam, egy fél doboz diétás tejfölöm is van otthon a hűtőszekrényben.
Feleségemet rá is indítottam a tökfőzelékgyártásra, ugyanis amennyire szeretem, annyira sosem csináltam még. Annyit kértem tőle, hogy önmagával sűrítse, ne liszttel, és az én diétás tejfölömet használja fel, ne normált. Se olaj, se hagyma, semmi más. Elkészült. Ezalatt én kiszámoltam a hozzávalók alapján, mennyi kalória, szénhidrát és egyebek. Nagy várakozással néztem a tökfőzelék elébe, de csalódnom kellett.
Az íze isteni volt. Már a töknek, ami benne volt. De bizony rá kellett sokadzorra is döbbennem, hogy az életben nincs ingyen semmi. Állagra, összhatásra, íz-élményre meg sem közelítette az eredeti nejem-féle tökfőzeléket. Kérdeztem Verbénát, hogy mit tenne, ha megkérném, csinálja meg rendesen úgy ahogy szokta...elmondta, mit kellene hozzáadni, és számoltam megint. Az újonnan hozzáadandó összetevők több kalóriát jelentettek volna, mint maga az egész adag eddig elkészült étel. Szóval a tökfőzelék kérem szépen nem a tök miatt finom.....hanem a vaskos tejfölös-lisztes habarás miatt. Attól olyan kellemesen krémes az állaga, azzal a tejföl-ízzel keveredik a kapor és a tök íze, megalkotva ezzel az össz-ízélményt. Na.
Azért egy harmadnyi adagot elfogyasztottam belőle, és mivel a betervezett Caesar salátát elnapoltuk, és az idő szorított, mert rohanni kellett, szerettem volna gyorsan valami kalóriát bevinni a testembe, és akkor bevillant, hogy talán eljött az ideje annak, hogy odavágjak, és megegyek a snickerst. Nincs 300 kalória, igaz, 31,5 gramm ch, de amúgy simán belefér a tervezett napi étrendembe. Nem beszélve a Twinkie-diéta konklúzióiról. / ...amikoris egy amerikai (mi más...) kutató pali csupa junk kajával diétázott, figyelve az alacsony kalóriabevitelre, és nemcsak fogyott, de a markerei is javultak, minden tekintetben... /
Érdekes volt az élmény. Közel két éve nem ettem meg egy szelet snickerst. Hogy milyen volt? Mogyorós-karamellás-csokis. Ízre oké, kellemes, édes. De furcsamód ugyanolyan volt, mint mikor egy fél pizzát ettem meg ebédre nemrég. Jó volt, finom volt, de közelében sem volt annak az élménynek, amit hittem róla. Ami a fejemben élt emlékként arról, milyen volt ilyen kajákat enni. Tehát beigazolódni látszik a gyanúm, hogy a hizlaló, egészségtelen ételekről alkotott kép leginkább az agyunkban fejti ki hatását, és valójában egyáltalán nem olyan kellemes, nem olyan finom. Csak ha abbahagyom ezeknek az ételeknek a fogyasztását, akkor valamiféle "megszépülő-emlék" effektus hatására azt hiszem, hogy hú, de nagyon finom, és húú, de nagyon rossz nekem, hogy nem ehetek olyat. Talán a tiltott gyümölcs zamata ez, nem tudom. Nehéz megfogalmazni, mert olyan megfoghatatlan érzés. Beleszagolok a frissen kisült házisüteménybe, és ....hmmmm....de isteni az illata. Társítok hozzá egy elképesztően finom, tökéletesen harmonikus, lágy, gyengéd, édes, símogató ízvilágot....és közben pedig nem! Lehet hogy nem is finom. Vagy csak az a "szódával elmegy" kategória. Vagy finom-finom, na de nem annyira finom. Amennyire én gondoltam volna.
Most hogy ezen túl vagyok, és például 300 kalóriára volna gyorsan szükségem, akkor inkább megennék 10 deka light érett cheddar sajtot egy marék csemege uborkával vagy koktélparadicsommal. Vagy vékonyra szeletelt füstölt színsonkával. Vagy ha súlyosabbat akarok mondani, egy fürt szőlővel. Kábé ugyanott volnék, annyi különbséggel, hogy az ízvilág sokkal gazdagabb és tartalmasabb az utóbbiaknál (arról nem beszélve, hogy nem kell utána fogat mosni :-)
Szóval összességében véve levonhatom azt a valós konklúziót, hogy nem mind arany ami fénylik, csak azt hiszem, hogy arany, mert úgy emlékszem a vascsőre, mintha aranyrúd lenne....Még a 12-15 kiló rajtam maradt bőrfelesleg súlyával együtt is 23,75 a BMI-m, szóval tényleg ideális a súlyom, sőt...azaz már minden beleférhet az étrendembe, az adott kalória, ch, zsír plafon alatt, ígyhát íme néhány étel, amit megkóstoltam, és hasonló csalódás ért:
Feleségemet rá is indítottam a tökfőzelékgyártásra, ugyanis amennyire szeretem, annyira sosem csináltam még. Annyit kértem tőle, hogy önmagával sűrítse, ne liszttel, és az én diétás tejfölömet használja fel, ne normált. Se olaj, se hagyma, semmi más. Elkészült. Ezalatt én kiszámoltam a hozzávalók alapján, mennyi kalória, szénhidrát és egyebek. Nagy várakozással néztem a tökfőzelék elébe, de csalódnom kellett.
Az íze isteni volt. Már a töknek, ami benne volt. De bizony rá kellett sokadzorra is döbbennem, hogy az életben nincs ingyen semmi. Állagra, összhatásra, íz-élményre meg sem közelítette az eredeti nejem-féle tökfőzeléket. Kérdeztem Verbénát, hogy mit tenne, ha megkérném, csinálja meg rendesen úgy ahogy szokta...elmondta, mit kellene hozzáadni, és számoltam megint. Az újonnan hozzáadandó összetevők több kalóriát jelentettek volna, mint maga az egész adag eddig elkészült étel. Szóval a tökfőzelék kérem szépen nem a tök miatt finom.....hanem a vaskos tejfölös-lisztes habarás miatt. Attól olyan kellemesen krémes az állaga, azzal a tejföl-ízzel keveredik a kapor és a tök íze, megalkotva ezzel az össz-ízélményt. Na.
Azért egy harmadnyi adagot elfogyasztottam belőle, és mivel a betervezett Caesar salátát elnapoltuk, és az idő szorított, mert rohanni kellett, szerettem volna gyorsan valami kalóriát bevinni a testembe, és akkor bevillant, hogy talán eljött az ideje annak, hogy odavágjak, és megegyek a snickerst. Nincs 300 kalória, igaz, 31,5 gramm ch, de amúgy simán belefér a tervezett napi étrendembe. Nem beszélve a Twinkie-diéta konklúzióiról. / ...amikoris egy amerikai (mi más...) kutató pali csupa junk kajával diétázott, figyelve az alacsony kalóriabevitelre, és nemcsak fogyott, de a markerei is javultak, minden tekintetben... /
Érdekes volt az élmény. Közel két éve nem ettem meg egy szelet snickerst. Hogy milyen volt? Mogyorós-karamellás-csokis. Ízre oké, kellemes, édes. De furcsamód ugyanolyan volt, mint mikor egy fél pizzát ettem meg ebédre nemrég. Jó volt, finom volt, de közelében sem volt annak az élménynek, amit hittem róla. Ami a fejemben élt emlékként arról, milyen volt ilyen kajákat enni. Tehát beigazolódni látszik a gyanúm, hogy a hizlaló, egészségtelen ételekről alkotott kép leginkább az agyunkban fejti ki hatását, és valójában egyáltalán nem olyan kellemes, nem olyan finom. Csak ha abbahagyom ezeknek az ételeknek a fogyasztását, akkor valamiféle "megszépülő-emlék" effektus hatására azt hiszem, hogy hú, de nagyon finom, és húú, de nagyon rossz nekem, hogy nem ehetek olyat. Talán a tiltott gyümölcs zamata ez, nem tudom. Nehéz megfogalmazni, mert olyan megfoghatatlan érzés. Beleszagolok a frissen kisült házisüteménybe, és ....hmmmm....de isteni az illata. Társítok hozzá egy elképesztően finom, tökéletesen harmonikus, lágy, gyengéd, édes, símogató ízvilágot....és közben pedig nem! Lehet hogy nem is finom. Vagy csak az a "szódával elmegy" kategória. Vagy finom-finom, na de nem annyira finom. Amennyire én gondoltam volna.
Most hogy ezen túl vagyok, és például 300 kalóriára volna gyorsan szükségem, akkor inkább megennék 10 deka light érett cheddar sajtot egy marék csemege uborkával vagy koktélparadicsommal. Vagy vékonyra szeletelt füstölt színsonkával. Vagy ha súlyosabbat akarok mondani, egy fürt szőlővel. Kábé ugyanott volnék, annyi különbséggel, hogy az ízvilág sokkal gazdagabb és tartalmasabb az utóbbiaknál (arról nem beszélve, hogy nem kell utána fogat mosni :-)
Szóval összességében véve levonhatom azt a valós konklúziót, hogy nem mind arany ami fénylik, csak azt hiszem, hogy arany, mert úgy emlékszem a vascsőre, mintha aranyrúd lenne....Még a 12-15 kiló rajtam maradt bőrfelesleg súlyával együtt is 23,75 a BMI-m, szóval tényleg ideális a súlyom, sőt...azaz már minden beleférhet az étrendembe, az adott kalória, ch, zsír plafon alatt, ígyhát íme néhány étel, amit megkóstoltam, és hasonló csalódás ért:
- sajtburger
- mélyhűtött pizza, sonkás-gombás
- citromos süti (bolti)
- snickers
Ezeket mind megkóstoltam, majd miután megtapasztaltam, milyen érzés megenni "őket", hiába férnének bele az étrendembe, nem helyezem be akkor sem, ha egyébként az alkalom indokolná. Milyen alkalom indokolhat mondjuk egy pizza elfogyasztását? Hát például, ha az egész család pizzát eszik....akkor ehetnék én is, de nem kell, mert nem nyújtja azt az élményt, amiért cserébe elviselném a hozzá tartozó kalória, ch, vagy zsír értéket. Ugyanígy ha gyorsétteremben eszünk, vagy rohanásban vagyunk, és nincs idő pepecselni az étellel. Ilyenkor szintén adódna alkalom, de hiába....lehet hogy így fogok leszokni ezekről a kajákról....? Ki tudja...
2 comments:
Többször említetted az amerikai palit, aki Twinkie-diétával fogyott.
Palik László, tudod a sportriporter évekkel ezelőtt pattogatott kukoricával fogyózott, kizárólag ezt evett. Akkoriban az újságok ezel voltak tele, én magam alig hittem el, hiszen a kukorica tele van szénhidráttal. Azt mondta, hogy kövér gyerek volt mindig, aztán kövér kamasz, és kövér huszonéves... Most rövid időre visszajöttek Mo-ra, láttam fotót róla valamelyik bulvár lapban, tartja a súlyát, de én úgy látom árnyéka önmagának. Érdekes, hogy én már így ismertem meg, de más sem látta soha kövéren. Persze mire ismert lett, akkor már ez volt a súlya. Valami táltos:) ajánlotta fogyókúra gyanánt a pattogatott kukurúzát...úgy tűnik neki bevált-
Igen, azt mondják a monodiéta működik, akár csokit is választhatsz, ha évekig csak azt eszel és semmi mást, akkor egy idő után annyira unalmas lesz, hogy nem tudsz/akarsz belőle sokat enni....csakhogy nem szabad megfeledkezni a test számára hasznos alapanyagokból, amit sem a kukoricában, sem a csokiben nincsenek meg. Lehet ha vitaminokkal pótolja valaki, akkor működik, nem tudom.
Post a Comment