Mostanában valahogy többször a képernyőmre keveredik mások fogyiblogjából az a rész, ahol leírják a diétás sorstársak, hogy aznap mit ettek. Az én blogom nem olyan igazi naplóféle, hogy minden nap felvésném ide, hogy mikor mit ettem, meg hasonló. Viszont ezzel kapcsolatban is (mily meglepő) elég határozott véleményem van.
Tényleg szinte akasztott emberen kívül minden voltam már életemben, kezdve a kutyás éjjeliőrtől a fizetett zenészen át az üzletvezetőig. Sokfélét csináltam már, sok emberrel dolgoztam már együtt, és mindenhol megtapasztalhattam, hogy vannak emberek, akik komolyan veszik magkat, és vannak akik nem. Az egyik munkahelyemen elég rendszeresen kellett fejtágításra járni, és bizony kelletlenül, de elismerem, rengeteg hasznos dolgot tanultam ezen alkalmakkor. Nem feltétlenül újat vagy mást, de frappáns megfogalmazásokat mindenképpen. Az egyik ilyen volt a "Pontosság = Fontosság". Ennél rövidebben meg sem lehetne fogalmazni.
Utálom a pontatlanságot, a félmunkát, a trehányságot. Nem arról van szó, hogy nincs szükség random dolgokra, sőt, a trehányságnak is megvan a helye, és a spontaneitás is fontos, nem beszélve a játékról, a kötetlenségről, depláne a szabadságról. Azonban életünkben a pontosságnak nagyon nagy szerepe van.
Attól leszünk ugyanis eredményesek. Amikor egy találkozóról kések, amikor pongyolán fogalmazok meg valamit, amiből esetleg félreértés adódik, vagy amikor ki sem mondok valamit, csak akartam volna mondani, vagy feltételezem, hogy a másik is úgy gondolja, ahogy én....lehetne sorolni a végtelenségig azokat a szituációkat, amik adódhatnak abból, ha nem vagyok pontos. Rengeteg negatív dolog elkerülhető azzal, ha valaki egyszerűen odafigyel az apróságokra. A részletekre. Ha pontos. Ha nem elégszik meg a körülbelüli adattal, a félmegoldással, a hozzávetőlegességgel. Fontos dolgokban fontos a pontosság.
Ha olyan ember vagy, aki odafigyel erre, akkor előbb utóbb úgy ismernek meg, mint megbízható, felelős, komoly embert, akinek adnak a véleményére, aki fontos, hogyan vélekedik valamiről, akire érdemes odafigyelni. Az első lépés pedig minden alkalommal az, hogy Te saját magadat komolyan vedd, és soha ne legyél felületes.
Ennyit hogy fedezzem az elmebeteg, orthorex, már-már autizmusos megszállottságba hajló törekvésemet :D
De komolyra fordítva... Én ahogy látom: Olyan nincs, hogy egy adag. Olyan van, hogy például 40 deka. Olyan sincs hogy egy szelet. Olyan van, hogy 50 gramm, vagy 35 gramm. Olyan nincs hogy egy tányér. Olyan van, hogy fél liter. Olyan sincs, hogy egy ujjnyi, és olyan sem, hogy egy kicsi. Hiszek a számokban, és hiszek abban is, hogy amikor valaki leírja, hogy két almát eszik vacsorára, de az rengeteg, akkor az hülyeség. Én nagyon szeretem az almát, és volt olyan is, hogy majdnem egy kilónyit megettem estefelé, tudván, hogy sok benne a szénhidrát, ami gyakorlatilag cukor, csak fruktóz formában. És nem ártottam vele a diétámnak.
Szóval mindemellett, hogy a magánügyemnek tekintem a saját étrendemet, szeretném megmutatni itt a blogon, hogy igenis lehet alacsony kalóriamellett, a megadott optimális összetevőkkel, tartalmasan és eleget enni. Íme egy napom étkezése. Némi magyarázatot is nyújtok hozzá...én nem szoktam délelőtt enni, ezért a reggeli dél körül van, és onnantól kezdődik a "ciklus". Nincs jelentősége, csak megjegyzem. Reggelire tehát sonkás sajtkrémes szendvics, ebédre zsír nélkül sütött csirkemell, két nagy szelettel, mellé fél kiló párolt kelbimbó, finoman ráolvasztott light sajttal. Uzsonnára emberes adag savanyúkáposzta (én nagyon szeretem). Ezt olyan hat körülre szoktam időzíteni, mert hét körül fut le a napi edzés-köröm, és azt nem annyira jó tele hassal művelni. Továbbá én az a fajta vagyok, aki szeret a tévé előtt ülni, és folyamatosan enni. Ezért az esti étkezéseim snack jellegűek. A konkrét példában szerepel fél kiló alma, sovány sonka, csemege uborka, és light túrókrém, négyszer 10 deka.
Úgy gondolom, ez teljes értékű étkezés, durván megemelt fehérjetartalommal, elég rosttal, és szignifikánsan kevés zsírral, és relatíve kevés szénhidráttal.
Tényleg szinte akasztott emberen kívül minden voltam már életemben, kezdve a kutyás éjjeliőrtől a fizetett zenészen át az üzletvezetőig. Sokfélét csináltam már, sok emberrel dolgoztam már együtt, és mindenhol megtapasztalhattam, hogy vannak emberek, akik komolyan veszik magkat, és vannak akik nem. Az egyik munkahelyemen elég rendszeresen kellett fejtágításra járni, és bizony kelletlenül, de elismerem, rengeteg hasznos dolgot tanultam ezen alkalmakkor. Nem feltétlenül újat vagy mást, de frappáns megfogalmazásokat mindenképpen. Az egyik ilyen volt a "Pontosság = Fontosság". Ennél rövidebben meg sem lehetne fogalmazni.
Utálom a pontatlanságot, a félmunkát, a trehányságot. Nem arról van szó, hogy nincs szükség random dolgokra, sőt, a trehányságnak is megvan a helye, és a spontaneitás is fontos, nem beszélve a játékról, a kötetlenségről, depláne a szabadságról. Azonban életünkben a pontosságnak nagyon nagy szerepe van.
Attól leszünk ugyanis eredményesek. Amikor egy találkozóról kések, amikor pongyolán fogalmazok meg valamit, amiből esetleg félreértés adódik, vagy amikor ki sem mondok valamit, csak akartam volna mondani, vagy feltételezem, hogy a másik is úgy gondolja, ahogy én....lehetne sorolni a végtelenségig azokat a szituációkat, amik adódhatnak abból, ha nem vagyok pontos. Rengeteg negatív dolog elkerülhető azzal, ha valaki egyszerűen odafigyel az apróságokra. A részletekre. Ha pontos. Ha nem elégszik meg a körülbelüli adattal, a félmegoldással, a hozzávetőlegességgel. Fontos dolgokban fontos a pontosság.
Ha olyan ember vagy, aki odafigyel erre, akkor előbb utóbb úgy ismernek meg, mint megbízható, felelős, komoly embert, akinek adnak a véleményére, aki fontos, hogyan vélekedik valamiről, akire érdemes odafigyelni. Az első lépés pedig minden alkalommal az, hogy Te saját magadat komolyan vedd, és soha ne legyél felületes.
Ennyit hogy fedezzem az elmebeteg, orthorex, már-már autizmusos megszállottságba hajló törekvésemet :D
De komolyra fordítva... Én ahogy látom: Olyan nincs, hogy egy adag. Olyan van, hogy például 40 deka. Olyan sincs hogy egy szelet. Olyan van, hogy 50 gramm, vagy 35 gramm. Olyan nincs hogy egy tányér. Olyan van, hogy fél liter. Olyan sincs, hogy egy ujjnyi, és olyan sem, hogy egy kicsi. Hiszek a számokban, és hiszek abban is, hogy amikor valaki leírja, hogy két almát eszik vacsorára, de az rengeteg, akkor az hülyeség. Én nagyon szeretem az almát, és volt olyan is, hogy majdnem egy kilónyit megettem estefelé, tudván, hogy sok benne a szénhidrát, ami gyakorlatilag cukor, csak fruktóz formában. És nem ártottam vele a diétámnak.
Szóval mindemellett, hogy a magánügyemnek tekintem a saját étrendemet, szeretném megmutatni itt a blogon, hogy igenis lehet alacsony kalóriamellett, a megadott optimális összetevőkkel, tartalmasan és eleget enni. Íme egy napom étkezése. Némi magyarázatot is nyújtok hozzá...én nem szoktam délelőtt enni, ezért a reggeli dél körül van, és onnantól kezdődik a "ciklus". Nincs jelentősége, csak megjegyzem. Reggelire tehát sonkás sajtkrémes szendvics, ebédre zsír nélkül sütött csirkemell, két nagy szelettel, mellé fél kiló párolt kelbimbó, finoman ráolvasztott light sajttal. Uzsonnára emberes adag savanyúkáposzta (én nagyon szeretem). Ezt olyan hat körülre szoktam időzíteni, mert hét körül fut le a napi edzés-köröm, és azt nem annyira jó tele hassal művelni. Továbbá én az a fajta vagyok, aki szeret a tévé előtt ülni, és folyamatosan enni. Ezért az esti étkezéseim snack jellegűek. A konkrét példában szerepel fél kiló alma, sovány sonka, csemege uborka, és light túrókrém, négyszer 10 deka.
Úgy gondolom, ez teljes értékű étkezés, durván megemelt fehérjetartalommal, elég rosttal, és szignifikánsan kevés zsírral, és relatíve kevés szénhidráttal.
No comments:
Post a Comment