Ma ötödik hete csinálom a tudatos diétámat. Nem mondom, hogy könnyű. Nagyon sok időt és energiát vesz igénybe a napi étrend megtervezése. Igaz, mellette eredményes is, hiszen pontosan azt hozza a dolog, amit vártam tőle. Viszont egyre többször érzem azt, hogy tele van a hócipőm az egésszel. Na nem magával a diétával, hanem a pepecseléssel. Kezdek irigykedve gondolni a sok embertársamra, aki számolgatás nélkül táplálkozik, és aki anélkül képes megenni valamit, hogy ne agyalna rajta, ez most mennyi szénhidrát/kalória lehetett.
Nem szeretnék visszaesni abba a csapdába, aminek a vége a hízás. Sőt mi több: nem is fogok. Ennek ellenére határozott célom a spektrum kiszélesítése, étel fronton. Lassan két éve eszem ugyanazokat az ételeket, ez alól a kenyér a kivétel, amit pár hete hoztam vissza az étrendembe, persze nagy műgonddal kiválasztva a legoptimálisabbat. Ami nem fehér, ami nem magas GI-jű, ami alacsony kalóriaértékű, és a többi.
Odáig merészkedtem a minap, hogy édességet is fogyasztottam...persze nemcsak úgy hűbelebalázs módra...hanem beillesztve a menetrendbe. Nem akarom ideírni, milyen szeletet ettem meg, de 117 kalória volt, és 9,7 szénhidrát...és 28 gramm :) Szóval abszolúte beilleszthető az étrendbe. Ahogy a kenyerek is, mindössze arra kell figyelnem, hogy azokon a napokon, amikor kenyeret fogyasztok, mennyi gyümölcsöt eszem meg. Ugyanis a kettő együtt megemelheti a szénhidrátmennyiséget csúnyán. A szénhidrátmennyiséget, amit 170grammban optimalizáltam magamnak.
Mostanában két dolog is van: az egyik, hogy egyre többen izélgatnak, hogy most már ne fogyjál, most már elég lesz. Egy ideig agyaltam rajta, hogy ezt hogyan kellene lereagálnom. Most kezdjem el részletesen elmagyarázni, azokat a dolgokat, amiket évek alatt összeagyaltam anyagcseréről, szénhidrátokról, glikémiás indexekről, többszörösen telítetlen zsírsavakról, elhízásról, cukorbetegségről, testépítésről, fehérjékről, rostokról, hasnyálmirigyműködésről.....vezessem fel a milliószor módosított étrend projektemet, magyarázkodjak, hogy mit miért teszek, és mi van mögötte? Egyrészt erre idő sincs,másrészt azért a kérdező/izélgató annyira nem érdeklődik, hogy komolyan meghallgassa. Ha komoly érdeklődés van, és ismeri ezt a blogot, úgyis elolvashatja az összes agyviharomat. És aki olvassa a blogot, és beszélünk élőben is, általában ismer annyira, hogy nem vagyok az a típus, akinek meg kell mondani, mit hogyan csináljon. Akinek arra van szüksége, hogybeszóljanak, hogy na, most má jó van vazze, nem kell többet fogynod...elég volt. Szóval nehéz erre jól reagálni, mert persze egy kedves érdeklődéssel egybekötött udvarias dicséretre nyilván nem szeretnék a torkának ugrani senkinek, hiszen ugyan mi okom lenne rá. Csak közben meg ez az egész annyira rányomta-nyomja az életemre a bélyegét, hogy nehéz legyinteni rá, és nehéz nem foglalkozni azzal, ami mögötte van.
A másik, hogy analizálva magam azt vettem észre, hogy nincs már honnan fogynom, mert érzem, látom, hogy bőr lóg csak rajtam, ami alatt az izmaim vannak. Onnan is tudhatom, hogy tegnap feljött rám az a harmincas farmer, amit a fiamnak vettünk, de rá kicsi. A fiam, aki velem egy magas, de 12 kilóval könnyebb, és tiszta csont és izom, naponta atlétizáló szálkás 16 éves. Ha egy méretünk van, sőt....akkor nyilván a kettőnk között lévő 12 kilós különbség, az a bőröm lesz, ami rajtam maradt. Tehát ha ebből indulok ki, akkor ugyanúgy rajtam sincs már feleslge, mint ahogyan a gyerekemen nincs. Ez egyfelől jó. Tényleg. Másfelől megint egy adag macera és felelősség, mert akkor tényleg komolyan oda kell figyelnem, hiszen ha fogyok, akkor már az izmaimból fogok fogyni, sajnos a bőrből ugye nem lehet...Tehát hiába végzem a napi gyakorlataimat, és hiába fogyasztok kétszeres mennyiségű fehérjét naponta, ha amit felépítek izmot vele, azt az alacsony kalóriabevitel miatt a szervezetem lebontja.
Ej...bonyolult a világ, és ez az egész csak egy vékony szelet az életemből....megint a lassan vesszőparipámmá váló befejezéssel zárok...konklúzió nincs, csak élet van.
Nem szeretnék visszaesni abba a csapdába, aminek a vége a hízás. Sőt mi több: nem is fogok. Ennek ellenére határozott célom a spektrum kiszélesítése, étel fronton. Lassan két éve eszem ugyanazokat az ételeket, ez alól a kenyér a kivétel, amit pár hete hoztam vissza az étrendembe, persze nagy műgonddal kiválasztva a legoptimálisabbat. Ami nem fehér, ami nem magas GI-jű, ami alacsony kalóriaértékű, és a többi.
Odáig merészkedtem a minap, hogy édességet is fogyasztottam...persze nemcsak úgy hűbelebalázs módra...hanem beillesztve a menetrendbe. Nem akarom ideírni, milyen szeletet ettem meg, de 117 kalória volt, és 9,7 szénhidrát...és 28 gramm :) Szóval abszolúte beilleszthető az étrendbe. Ahogy a kenyerek is, mindössze arra kell figyelnem, hogy azokon a napokon, amikor kenyeret fogyasztok, mennyi gyümölcsöt eszem meg. Ugyanis a kettő együtt megemelheti a szénhidrátmennyiséget csúnyán. A szénhidrátmennyiséget, amit 170grammban optimalizáltam magamnak.
Mostanában két dolog is van: az egyik, hogy egyre többen izélgatnak, hogy most már ne fogyjál, most már elég lesz. Egy ideig agyaltam rajta, hogy ezt hogyan kellene lereagálnom. Most kezdjem el részletesen elmagyarázni, azokat a dolgokat, amiket évek alatt összeagyaltam anyagcseréről, szénhidrátokról, glikémiás indexekről, többszörösen telítetlen zsírsavakról, elhízásról, cukorbetegségről, testépítésről, fehérjékről, rostokról, hasnyálmirigyműködésről.....vezessem fel a milliószor módosított étrend projektemet, magyarázkodjak, hogy mit miért teszek, és mi van mögötte? Egyrészt erre idő sincs,másrészt azért a kérdező/izélgató annyira nem érdeklődik, hogy komolyan meghallgassa. Ha komoly érdeklődés van, és ismeri ezt a blogot, úgyis elolvashatja az összes agyviharomat. És aki olvassa a blogot, és beszélünk élőben is, általában ismer annyira, hogy nem vagyok az a típus, akinek meg kell mondani, mit hogyan csináljon. Akinek arra van szüksége, hogybeszóljanak, hogy na, most má jó van vazze, nem kell többet fogynod...elég volt. Szóval nehéz erre jól reagálni, mert persze egy kedves érdeklődéssel egybekötött udvarias dicséretre nyilván nem szeretnék a torkának ugrani senkinek, hiszen ugyan mi okom lenne rá. Csak közben meg ez az egész annyira rányomta-nyomja az életemre a bélyegét, hogy nehéz legyinteni rá, és nehéz nem foglalkozni azzal, ami mögötte van.
A másik, hogy analizálva magam azt vettem észre, hogy nincs már honnan fogynom, mert érzem, látom, hogy bőr lóg csak rajtam, ami alatt az izmaim vannak. Onnan is tudhatom, hogy tegnap feljött rám az a harmincas farmer, amit a fiamnak vettünk, de rá kicsi. A fiam, aki velem egy magas, de 12 kilóval könnyebb, és tiszta csont és izom, naponta atlétizáló szálkás 16 éves. Ha egy méretünk van, sőt....akkor nyilván a kettőnk között lévő 12 kilós különbség, az a bőröm lesz, ami rajtam maradt. Tehát ha ebből indulok ki, akkor ugyanúgy rajtam sincs már feleslge, mint ahogyan a gyerekemen nincs. Ez egyfelől jó. Tényleg. Másfelől megint egy adag macera és felelősség, mert akkor tényleg komolyan oda kell figyelnem, hiszen ha fogyok, akkor már az izmaimból fogok fogyni, sajnos a bőrből ugye nem lehet...Tehát hiába végzem a napi gyakorlataimat, és hiába fogyasztok kétszeres mennyiségű fehérjét naponta, ha amit felépítek izmot vele, azt az alacsony kalóriabevitel miatt a szervezetem lebontja.
Ej...bonyolult a világ, és ez az egész csak egy vékony szelet az életemből....megint a lassan vesszőparipámmá váló befejezéssel zárok...konklúzió nincs, csak élet van.
No comments:
Post a Comment