A snack, ami magyarra fordítva olyasmi, minthogy falat, tízória, nasi...A lényege, hogy gyakran...rendszeresen fogyasztott étel, ami főétkezések között teszünk magunkévá. Jelentősége szerintem lényegesen nagyobb, mintsem azt gondolnánk.
Miért is. Egy ideje szokásommá (remélhetőleg nem rögeszmémmé :-) vált, hogy naplót vezetek arról, mikor, mit és mennyit eszem a nap folyamán. Természetesen kiszámolom azt is, ez mennyi kalória, mintegy kontrollálva a táplálkozásom, illetve a bevitt energiamennyiséget. :S Az így nyert adatokon aztán rendszerint hosszasan elmélázok, továbbá következtetéseket vonok le. Namost személyes megfigyelésem, hogy az emberek szinte több kalóriát visznek be a szervezetükbe a snack-el, mint a főétkezések alkalmával.
Szerintem ez azért fokozottan veszélyes, mert míg a főétkezéseknek általában megadjuk a módját, azaz esetleg másokkal együtt (család, barátok, kollégák) fogyasztjuk, vagy egy étteremben, vagy legalábbis asztalnál ülve, ezért sokkal inkább kontroll alatt vagyunk önmagunk és mások által is, és figyelünk magunkra. Hogyan, mennyit eszünk.....hogyismondjamcsak viselkedünk evés közben, ember módra. Ezzel szemben hanem főétkezésről van szó, hanem csipegetésről......uzsi, tízórai, eszegetés, bekapok valamit, rágcsa,.....ilyesmi kifejezésekre gondolok, akkor az általában társaság nélkül, valamilyen egyéb tevékenység mellett, észrevétlenül történik, amikoris a kontroll messze el tud kerülni minket embereket, és bizony felszínre törhet belőlünk az ösztönállat.
Miért is. Hát mert nincs aki figyeljen, még mi magunk sem, hiszen mikor is eszünk snack-et? Filmnézés közben, klasszikusan például. De akkor nem arra figyelünk, hogy mit, hogyan, mennyit, stb eszünk, hanem a film cselekményére figyelünk. Vagy a munkánkra, vagy a kocsira, ha vezetés közben majszolunk valamit, vagy a barátainkra, ha kerti partin vagyunk, vagy egy kellemes baráti beszélgetős estén, ahol a nappaliasztal roskadozik a sósmogyorótól, a csipsztől, a süteményektől, a csokis kekszektől, sorolhatnám. Tehát a figyelmünk kvázi elterelődik másfelé, és a kalóriapakolás monoton, gépies tevékenységgé válhat. Észrevétlenül.
Ráadásul ezek az étkek, mármint az olajos magvak, az aprósütemények, a csokoládéfalatkák....ezek a legkalóriadúsabb étkek, amik viszont egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az igazi éhséget csillapítani tudják. Mégis, az életünkből nem irthatjuk ki. Illetve ki lehet, de nem feltétlenül kell. Legalábbis én megoldottam a snack-kérdést, hiszen magam is szeretek tévénézés közben falatozgatni, nemkülönben baráti társaságban, kellemes csevegés közben rágcsálni, eszegetni.
Alma, körte felszeletelve, apró cikkekre vágva. Sárgarépa, megpucolva, kis hasábokra szelve. Dinnyekockák fapálcikákon. Mandarin és narancsgerezdek. Sovány sonkaszeletekbe tekert csemegeuborka (elismerem, ez nem annyira szokványos, viszont én nagyon szeretem. A csemege uborka apróbb szeme mindösszesen négy kalória, egy szelet vékony színsonka sem több tizennégynél....). Ananászkockák, eper. Ha tévéelébeülős snack kell, akkor kiválóan alkalmasak erre bizonyos cégek által forgalmazott csökkentett kalóriaértékű gyümölcsjoghurtok (értem ezalatt az 50kcal/100g körüli termékeket), ezeket külön fejezetben szeretném majd tárgyalni....
Egy kicsit tovább haladva az energiadúsabb, de még mindig egészséges ételek mesgyéjén, folytatom a sort a különböző sajtkockákkal, amiket össze lehet bolondítani magtalan nagyszemű szőlővel, egy-egy szemet egy kockányi sajttal összefogva/tűzve. A francia ementáli és a vörös othello párosítás az egyik nagy kedvencem....körte darabok, banánszeletek, és tulajdonképpen bármilyen gyümölcs vagy zöldség, amit az ember jóízűen megeszik.
Namost nyilván ez nem újdonság. Mármint hogy a gyümölcs, a zöldség, esetleg a sajt és a sovány sonka jobb, mint a mogyi, a ropi, a csoki, a csipsz. De a lényeg, hogy ezek kiválóan működő dolgok. A szervezetnek sokszor mindegy is, mit eszünk....a mechanizmus a lényeg, a mozdulatsor, a falatozgatás a tévé előtt....ami nem kell, hogy mumus legyen, de ami pedig ha nem figyelünk oda, bizony mumus tud lenni. Simán előfordul, hogy egy este valaki el "snackel" annyi kalóriát, amennyit egész nap megevett. Az pedig teljesen felesleges teher a testünknek.
Miért is. Egy ideje szokásommá (remélhetőleg nem rögeszmémmé :-) vált, hogy naplót vezetek arról, mikor, mit és mennyit eszem a nap folyamán. Természetesen kiszámolom azt is, ez mennyi kalória, mintegy kontrollálva a táplálkozásom, illetve a bevitt energiamennyiséget. :S Az így nyert adatokon aztán rendszerint hosszasan elmélázok, továbbá következtetéseket vonok le. Namost személyes megfigyelésem, hogy az emberek szinte több kalóriát visznek be a szervezetükbe a snack-el, mint a főétkezések alkalmával.
Szerintem ez azért fokozottan veszélyes, mert míg a főétkezéseknek általában megadjuk a módját, azaz esetleg másokkal együtt (család, barátok, kollégák) fogyasztjuk, vagy egy étteremben, vagy legalábbis asztalnál ülve, ezért sokkal inkább kontroll alatt vagyunk önmagunk és mások által is, és figyelünk magunkra. Hogyan, mennyit eszünk.....hogyismondjamcsak viselkedünk evés közben, ember módra. Ezzel szemben hanem főétkezésről van szó, hanem csipegetésről......uzsi, tízórai, eszegetés, bekapok valamit, rágcsa,.....ilyesmi kifejezésekre gondolok, akkor az általában társaság nélkül, valamilyen egyéb tevékenység mellett, észrevétlenül történik, amikoris a kontroll messze el tud kerülni minket embereket, és bizony felszínre törhet belőlünk az ösztönállat.
Miért is. Hát mert nincs aki figyeljen, még mi magunk sem, hiszen mikor is eszünk snack-et? Filmnézés közben, klasszikusan például. De akkor nem arra figyelünk, hogy mit, hogyan, mennyit, stb eszünk, hanem a film cselekményére figyelünk. Vagy a munkánkra, vagy a kocsira, ha vezetés közben majszolunk valamit, vagy a barátainkra, ha kerti partin vagyunk, vagy egy kellemes baráti beszélgetős estén, ahol a nappaliasztal roskadozik a sósmogyorótól, a csipsztől, a süteményektől, a csokis kekszektől, sorolhatnám. Tehát a figyelmünk kvázi elterelődik másfelé, és a kalóriapakolás monoton, gépies tevékenységgé válhat. Észrevétlenül.
Ráadásul ezek az étkek, mármint az olajos magvak, az aprósütemények, a csokoládéfalatkák....ezek a legkalóriadúsabb étkek, amik viszont egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az igazi éhséget csillapítani tudják. Mégis, az életünkből nem irthatjuk ki. Illetve ki lehet, de nem feltétlenül kell. Legalábbis én megoldottam a snack-kérdést, hiszen magam is szeretek tévénézés közben falatozgatni, nemkülönben baráti társaságban, kellemes csevegés közben rágcsálni, eszegetni.
Alma, körte felszeletelve, apró cikkekre vágva. Sárgarépa, megpucolva, kis hasábokra szelve. Dinnyekockák fapálcikákon. Mandarin és narancsgerezdek. Sovány sonkaszeletekbe tekert csemegeuborka (elismerem, ez nem annyira szokványos, viszont én nagyon szeretem. A csemege uborka apróbb szeme mindösszesen négy kalória, egy szelet vékony színsonka sem több tizennégynél....). Ananászkockák, eper. Ha tévéelébeülős snack kell, akkor kiválóan alkalmasak erre bizonyos cégek által forgalmazott csökkentett kalóriaértékű gyümölcsjoghurtok (értem ezalatt az 50kcal/100g körüli termékeket), ezeket külön fejezetben szeretném majd tárgyalni....
Egy kicsit tovább haladva az energiadúsabb, de még mindig egészséges ételek mesgyéjén, folytatom a sort a különböző sajtkockákkal, amiket össze lehet bolondítani magtalan nagyszemű szőlővel, egy-egy szemet egy kockányi sajttal összefogva/tűzve. A francia ementáli és a vörös othello párosítás az egyik nagy kedvencem....körte darabok, banánszeletek, és tulajdonképpen bármilyen gyümölcs vagy zöldség, amit az ember jóízűen megeszik.
Namost nyilván ez nem újdonság. Mármint hogy a gyümölcs, a zöldség, esetleg a sajt és a sovány sonka jobb, mint a mogyi, a ropi, a csoki, a csipsz. De a lényeg, hogy ezek kiválóan működő dolgok. A szervezetnek sokszor mindegy is, mit eszünk....a mechanizmus a lényeg, a mozdulatsor, a falatozgatás a tévé előtt....ami nem kell, hogy mumus legyen, de ami pedig ha nem figyelünk oda, bizony mumus tud lenni. Simán előfordul, hogy egy este valaki el "snackel" annyi kalóriát, amennyit egész nap megevett. Az pedig teljesen felesleges teher a testünknek.
2 comments:
Tudom, bizarrul hangzik, de én a gép előtt jégcsapretket majszolok, felszeletelve:-)
Üdv: Silverke
lol
Post a Comment