Monday, 18 July 2011

Bűn és bűnhődés

Érdekes dolog ez a zsírsejtekkel. Több helyen olvastam róla, hogy a zsírsejtek nem tűnnek el, ha valaki lefogy, csak kiürülnek. És lesben állnak figyelve, amint adódik egy kis zsírocska, már le is csapnak rá, és raktározzák el izibe. Ennek azért van jelentősége, mert fényt derít arra, hogy miért kell tényleg élethosszig tartó életmódváltást végrehajtani annak, aki meg akarja tartani a fogyás utáni súlyát. Mert szemben azzal, aki nem volt kövér, és kevesebb zsírsejtje van, az exkövérnek ilyen szempontból is máshogy működik a teste.

Namost morálisan rendben is van a dolog. Ugye nem lehet büntetlenül packázni a testünkkel, ez világos. Az is világos, hogy árat kell fizetni. Érthető. Tudomásul kell venni, hogy aki egyszer olyan szinten megőrült, mint például én, és ekkora túlsúlyra sikerült szert tennie, abból sosem lesz olyan valaki, aki megteheti azt a luxust, hogy nagy ívben letojja, mit, mennyit és mikor eszik.

Itt van a feleségem példája, aki világéletében sportos, vékony, magas csaj volt....és Beni szülése után, ahogy abbahagyta a kosarazást, és megváltozott minden az életünkben....de fura ezt leírni...szóval felkapott jó pár kilót, így 2010 januárjában együtt kezdtük el az életmódváltást. Ő pikk-pakk ledobott harminc kilót, ma pontosan úgy néz ki, mint mikor megismerkedtünk...a hat gyerek ellenére teljesen olyan, mint egy kamasz kiscsaj :):):)...na és a lényeg: Mivel már elérte azt a súlyt, amit kitűzött maga elé, engedett a "gyeplőn", és - persze lényegesen diszkrétebb mennyiségben, mint az életmódváltásunk előtt, de - fogyaszt olyanokat, hogy péksütemény, hogy sültkrumpli, hogy pizza. És egyáltalán nem jönnek vissza rá a kilók, csodálatosan tartja már kábé fél éve....és én pontosan tudom, ha én ennék ilyen csúnya dolgokat, akkor bekerülnének a képbe a gonosz kis zsírsejtjeim, és vad raktározásba kezdenének....

Azt mondják, az alkoholisták, akik leszoktak, azok mindig alkoholisták maradnak, legfeljebb nem isznak többet a halálukig. Talán így van ez velünk, elhízottakkal is...ha egyszer azok voltunk, azok is maradunk életünk végéig, legfeljebb a halálunk napjáig se hízunk vissza :)

Az biztos, hogy az alkoholfüggőség sem múlik el nyomtalanul. Felnőtt koromig arról szólt az életem nagy része, hogy apám alkoholista, anyám meg vergődik. Ahelyett, hogy tovább lépett volna. Most bezzeg, hogy idősebbek már, most hogy a kettő darab gyerekük már rég felnőtt, saját családdal, önálló élettel....ráadásul többezer kilométer távolságban élve a szülőktől...most nem iszik a nyomorult. Amikor kisgyerekei voltak, ivott, mint a kefekötő. Faguriga legyek, ha értem, komolyan. Mindegy, a lényeg, hogy dacára az egyetemi végzettségnek, meg annak, hogy világklasszis muzsikus volt....olyan szinten el van hülyülve, hogy képes a banánt tárgyesetben "banántot"-nak mondani.....szóval a konklúzió:

Nem lehet büntetlenül tönkretenni a testünket.

No comments:

Post a Comment