Amikor elkezdtem az egészet, biztos voltam abban, hogy csak úgy lehet eredményes a módszer, ha a cukor-zsír-szénhidrát összetevőket minél inkább kiszorítom az étrendemeből. Ekkor még egyáltalán nem foglalkoztam a kalóriák számlálásával. Tudtam, hogy a halak, a csirkemell, a zöldségek oké. Minden más bizonytalan.
Kezdem a halakkal. Utálom a halakat, és általában minden vízben élő ennivalót. Rákok, polipok, medúzák, krokodilbálnák, vízicsikók, kagylók, csigák, planktonok, satöbbi. Egy kivétel van: a panírozott halrudak, ami viszont a rajtalévő panír miatt ekkor még nem jöhetett szóba. Alaposan körbenézve a kínálatból három olyan halfélét találtam, amiről úgy véltem képes leszek elfogyasztani: a füstölt makréla, a lazac és a pisztráng. Vákuumcsomagoltan, beízesítve, konyhakészen, természetesen. Annak ellenére, hogy ezek a készítmények fogyasztásra alkalmas állapotban hevertek a polcon, én azért megsütöttem őket. Vagy serpenyőben, kevés olajon, vagy sütőben. Valahogy az volt a tapasztalatom, hogy jól átsütve, (magyarul szénné égetve:-) kellemesebb lesz elfogyasztani őket.
A lazacról kiderült (persze csak miután végérvényesen megundorodtam tőle), hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyfokú szakértelemmel szabad hőkezelni, ellenkező esetben kifejezetten ürülékszagú és -ízű (?) lesz. A makréla egész ehető volt, igaz, kőkeményre sütve ettem....a pisztráng meg a serpenyőben a pirítás hatására atomjaira hullott, de a gyerekeim odavoltak a "halcsipsz"-ért.
Köretnek általában kelbimbót vagy sárgarépát, vagy karfiolt fogyasztottam hozzá, párolva. Mondjuk két szelet makrélafiléhez olyan 40 deka kelbimbót. Ezt főétkezésnek tekintettem, és általában koraeste fogyasztottam el. Előfordult, hogy hideg zöldsalátát készítettem köretnek hozzá, azt, amit gyakorlatilag később is mindenféle étel mellé rendszeresítettem.
1 comment:
fuj en is utalom a halat! otthon csak a torpeharcsat ettem meg paprikas lisztbe forgatva es megsutve ropogosra
Post a Comment