Tuesday, 5 July 2011

Ételek - A hús

A hús, ami nálunk egyetlenegy féle szokott lenni: csirkemell. Nincs semmi különös indoka, azt szeretjük. Sovány, bár én elég elvetemült módon a filét is tovább filézem, és minden gyanús fehéret lenyesek róla, az inakat is kivágom, meg az ereket is. Így is van, hogy küzdök a gyomrommal, és mire végzek az előkészítéssel, kicsit megundorodok tőle.

A csirkemellet szokták emlegetni, mint a leglájtosabb húsfélét, és általában elmondható, hogy kicsit afféle antihús is, mert az igazán nagy húsimádók nem tekintik komoly tápláléknak. Mondjuk a sertéskaraj vagy a marha hátszín mellett. A mi családunk viszont szemrebbenés nélkül képes olyan elvetemült dolgokra, hogy a brassói aprópecsenyétől kezdve a Dubarry érméken keresztül a rizseshúsig csirkemellből készítjük el az ételeket. És nagyon finomak általában.

Csirkemellből is van jobb meg rosszabb. A legjobb nyilván a fiatal, izmos csirke melle, aki mozgott is életében, nemcsak halliszten nevelt, ketrecben tartott hibrid zombi, akinek csórónak tömény stresszhormon van a vérében, meg zsír a szöveteiben :-( Nálunk a rántott husi is csirkemellből készül. A gyerekek nagy kedvence, tipikusan vasárnapi ebéd. Hovatovább a vasárnapi feelinghez hozzátartozik a rotyogó rántott hús illata.

Megjegyzem, sosem tudtam átérezni azokat a családokat, akik utáltak a konyhában főzni, mert "büdös lesz tőle a lakás". Miért büdös az étel illata? Az otthonhoz tartozik a kellemes étel illata, ami belengi a lakást, hogy lehet az bűznek nevezni...nem értem. Na mindegy, tovább is lendülök.

A rántot husit én is nagyon szeretem, azonban a panírozás során a fehér liszt, továbbá a tetemes mennyiségű zsemlemorzsa jelentős mértékben meghatározza a rántott hús kalóriaértékét. És egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen a kenyérmorzsa tulajdonképpen kenyér, ráadásul általában fehér lisztből készült pékáruból készül, szóval a létező legszénhidrátdúsabb. Amikor ez a menü itthon, én úgy szoktam csinálni, hogy néhány szelet húst félreteszek magamnak, és enyhén megintve borssal, a "hájtek" serpenyőmben alaposan megpirongatom. Ha végeztem vele az ebédnél, előfordul, hogy elfogyasztok egy szelet rántott húst is, de nyilván az nem ugyanaz, mintha csak olyat ennék. Akár a duplája is lehet egy elfogyasztott ebéd kalória szempontjából, ha nem törődünk a részletekkel. Mondjuk panírozott rántott hús, krumplipürével, rizzsel, tartár mártással kontra natúr megsütött csirkemell, párolt kelbimbóval, sárgarépával és csemege uborkával. Mindkettő verzióval jól lehet lakni.

Túl a frissen sülteken, gyakran készítem el a csirkemellet úgy, hogy jénai aljára fektetem a filé szeleteket, teszek rá valamit (mustár, kis tejföl, fűszerek kevés sajt / pirított gomba, apróra vágott csemegehagyma / egész apróra vágott kaliforniai paprika, csemegehagyma, koktélparadicsomok félbe vágva, kevés mozzarellával meghintve /stb), és egy óra alatt megsütöm a légkeveréses sütőben. Köretnek lehet váltogatni a zsírmentesen párolt zöldséget a hideg zöldsalátával, amibe általában én teszek jégsalátát, koktélparadicsomot, paprikát, kígyóuborkát, hónapos retket, csemegehagymát. Teljes értékű, komoly főételek mind, kifejezetten visszafogott kalóriaértékkel.

Üdítő színfolt lehet, ha gyümölccsel variáljuk a csirkemell elkészítését. Lehet például hawaii módra, ananász-szeletekkel és sovány serétssonkával, kevés mozzarellával megsütni, vagy az egyik nagy kedvencem, amikor kevés olajon nagyobb serpenyőben a hús mindkét oldalát átsütjük, és mikor kivesszük belőle a hússzeleteket, akkor a visszamaradt serpenyőbe borítunk meghámozott és durvára felkockázott alma-, körte- és banándarabokat. Rövid időn belül megpirulnak a gyümölcsök, óvatosan faspatulával néha megforgatjuk, hogy egyenletesen átmelegedjenek, majd a hús mellé köretként tálaljuk. Kicsit avantgarde, érdemes kipróbálni. Banánból nem szabad túl sokat rakni bele, mert annak magas a kalóriaértéke, viszont a zöldséges-sajtos verzóban a sajt dobja meg kissé ezt a témát, így annál a sajttal kell óvatosan bánni.

Ha már gyümölcs, olyat is szoktam készíteni, a már említett jénai tálas módszerrel, hogy a csirkemellszeletek és a mozzarella közé almakockákat rakok, amit előtte meghámozva, kisebb kockákra vágva, és gazdagon megszórva őrölt fahéjjal a párolóedénybe minimum egy órán át puhára párolok. Igy szintén valamelyest formabontó ízvilágot kapok az édes fahéjas almával és a fűszeres, sós-borsos csirkemellel, amit kiválóan összeköt a mozzarella sajt a tetején. Nem állítom, hogy ezek mindenki számára kellemes kombinációk lehetnek, de nekem mindenesetre tényleg üdítő színfolt volt a sok egyforma étel után.

Feleségem specialitása az aszalt gyümölccsel töltött csirkemell, nem lehet elmenni mellette. A csirkemelleket a szokásos módon nem felszeletelni kell, hanem zsebet vágva rajtuk megtömni a töltelékkel, és lassan, tepsiben, fólia alatt megsütni. Akár aszalt gyümölccsel, akár gombával, akár sonkával-sajttal friss petrezselyemmel, fejedelmi fogás az asztalon.


2 comments:

  1. nekem kedvencem a gongyolt csirkemell. en kis savanyu ubit teszek bele meg repat de barmit lehet es felgongyolom, megsutom hirtelen korbe keves olajon majd az olajat meghintem nagyon gyengeden liszttel (staubolas rantas helyett igen keves lisztet igenyel kis mokkas kanal) es beleteszem vissza husit es puhara parolom ebben a szoszban ja vizzel felig feontom es letakarom. mikor puha felszeletelem. meg szendvicsbe is jo

    ReplyDelete