Friday, 8 July 2011

Ösztön

Megdöbbentő, ha belegondolok, milyen szerepet tölt be életünkben az evés. A létfenntartás két alapvető eszköze közül az egyik. Létfenntartás, tehát elemi ösztön, ami sokkal mélyebben bennünk gyökeredzik, semmint azt gondolnánk első körben.

Nyilvánvalóan szembemenni egy ilyen ösztönös dologgal nem könnyű. Sőt, merem állítani nem is lehet. Élet ellen való dolog lenne. Pont ezért kell a hogyanra koncentrálni. De ha továbbnézem, és a mai fogyasztói társadalmat veszem górcső alá, megkísérelve az objektivitást (ami nem lehetséges persze teljes mértékben), akkor is mit látok? Bekapcsolom a tévét, kimegyek az utcára, vagy csak kinézek az ablakon. Ömlenek rám a reklámok, némelyik direkt, némelyik kevésbe direkt módon sarkall az evésre.

Mi motivál egy embert? Születésünk pillanatában megkezdődik a dolog, hiszen az egyik legfontosabb adat egy baba megszületésénél rögtön a súlya. Aztán következik szintén egy kardinális kérdés: mennyit szopik a baba, hogy fejlődik, hogyan gyarapszik? Szintén az evés körül forgunk. Később is a gyarapodásról szól minden, csak az étel lassan átfolyik a pénz fogalmába, mert a gyarapodás aztán már azt jelenti, hogy minél zsírosabb állásunk legyen, minél nagyobb házunk, kocsink, satöbbi....ha úgy vesszük, minden visszavezethető a legalapvetőbb elemi ösztönökre. A fajfenntartáshoz két dolog kell: enni és szaporodni. A mai világban pénzzel és szexszel szinte mindent el tudunk érni. A pénz-gyarapodás-növekedés-hatalom vonal lenne az, ami az evéshez kapcsolható.

Ha innen indulok ki, érthető, miért olyan nehéz szembe menni ezzel. Lehet, hogy elsőre nem tűnik olyan bonyolultnak. "Ne egyél annyit, vazze...mit nem lehet ezen felfogni?" Viszont akik általában így beszélnek, azoknak valószínűleg sosem volt súlyproblémájuk. Ők vannak kevesebben, viszont ők sokszor szeretik osztani az észt. Pedig az evésnek vannak mélyebb aspektusai is.

Nagyszerű tanulmány akadt a kezembe egy pszichiátertől, aki kövér nőket fogyasztott le úgy, hogy egyáltalán nem volt lényeges, hogyan táplálkoznak. Megdöbbentő volt olvasni, hogy a nők társadalmi helyzete mennyire befolyásolhatja a külsejüket. Volt, aki kompenzált, mert a férje elhanyagolta, és a szeretetet, amit nem kapott meg mástól, adta meg magának a kényeztető lakomákkal/édességekkel.....volt akit szakmailag nem vettek komolyan a férfi kollégái, amíg nem lett tekintélyesebb súlyú....mert egy sikeres vékony nő mindig Micike lesz, ellenben egy sikeres nagy darab nő rögtön nehézbombázó....alá tudom támasztani, személyes tapasztalatom alapján. Tényleg így van. A hölgyek kövérsége nagyon sokszor tér el az urakétól. Mások az okok, mások a társadalomban elfoglalt helyzetek, és mások a lehetséges megoldások. Egy dolog azonban biztos: az ösztön mindenkiben munkál, és sokszor hívja a szervezet segítségül a vélt vagy valós élethelyetek kezelése céljából.

2 comments:

  1. Nem akarok neked sok munkat adni az allando hozzaszolasaimmal, minden bejegyzesedhez tudnek irni azonban, ha nem irok nem azt jelenti nem erdekes csak nem akarok fontoskodni. psychiatriai vonalon dolgozom es teljesen ala tudom tamasztani amit mondassz..hacsak olyan beszedes nyelvi fordulatokba belegondolsz, hogy TEKINTELY hasa van valakinek mar az is azt mutatja igazad van. ezek mely dolgok lehetnek valoban beepulve az archetipusokba. afrikai nepeknel ez sokkal tudatosabb sot indiaban is ahol eheznek sokan: ott szinten a tulsuly a tarsadalmi statusz jelzoje es kotelezo kovernek lenni mert az jeloli mennyi penzed van enni stb

    ReplyDelete
  2. :) Nem munka, hanem öröm, ha azt látom, hogy más is olvas, netán egyet ért azzal amit írok, vagy hozzá tesz valami mást. Köszönöm a post-ot :)

    ReplyDelete