Első kör

Ezt a napot is megértem. A ma reggeli adatokat beadva a bmi kalkulátornak, a következőt írja ki a program:


Gratulálunk, az Ön testtömeg-indexe az ideális tartományba esik! Sem fogyókúrára, sem hízásra nincs szüksége.

Mit is mondhatnék. Felemelő. Tényleg. A béemi jó dolog, mert pusztán a súly, a tömeg nem sokat mond, hiszen nem mindegy, hogy az adott ember úgy nyolcvan kiló, hogy két méter magas, vagy úgy, hogy százötven centi.

Most ennek baromira örülök. Sokan, sokszor, sokféleképp kérdezték, hogy na és meddig akarom még csinálni? Én ilyenkor mindig elmondtam azt, amit gondolok a kúrákról....jelesül, hogy ennek nincs értelme, nem akarok határvonalat szabni, hiszen ha valóban életmódot váltok, akkor az életre szól, és nincs vége.Végül is mindenki valamiféle diétát követ....aki eszik :)

Namost nyilván nem állok neki holnaptól doktor ötker pizzát zabálni két pofára.(ez a múlt) Persze hogy nem. De hogy a másik oldalról is mondjak valamit, nem gondolom azt sem, hogy életem végéig számolni fogom a kalóriákat, meg minden nap úgy kezdem a napot, hogy begyorsult pulzussal állok rá a mérlegre, remegve figyelve, mit mutat a kijelző. (ez a jelen)

Akárhogy is, ez a nap fontos nekem. Ha volt cél, az valami ilyesmi volt. Ide eljutni. Persze cél mindig van, és nem változtatok semmi alapvetőt az étkezési módszeremen, pusztán mosolyogva nyugtázom a számokat :)