Jön a jó idő, közeleg a szezon....a biciklis szezon. Megtörtem én is, mint a jégcsap olvadáskor, és felkészülvén a tönkrement acélszörny hibridgépem helyett egy jóval komolyabb, kilenckilós könnyű roadbike-ot szereztem be. Koskormány, vékony gumik, kikönnyített "kasztni". Nagyon ígéretes, és remélem a térdem is, a csuklóm is bírni fogja majd a mérföldeket.
Eredetileg ma akartam volna menni egy nagyobbat, mert napsütést ígértek, de reggel óta szakad az eső...nem baj, nem lesz mindig rossz idő :):)
2 comments:
Szia!
Látom nagyon kitartóan posztolsz, nagyon jól teszed. Olvasom én meg rendszeresen,( Feedly) és gondolom sokan másik is, de soha nem jutok el odáig, hogy reagáljak, pedig szinte minden szavaddal egyetértek a témában. Nagyon sokszor végig gondolom én is ezeket.
Nézd el nekem, hogy ide fogom most összpontosítani csapongó gondolataimat. Néhány utóbbi posztod kapcsán.
Először is igen, lefogyni se egyszerű, de a megtartás, az egy örök harc az ember életében, nem lehet nem figyelni rá.
Aztán, nekem jöhet mindenféle egészséges kínálat, nyilván koncentrál(na) azért oda is az ember, de ha nagyot dob a napi kalóriamennyiségen felejtős részemről.
És bizony azzal is tisztában vagyunk, hogy az általunk készített étel miből mennyit tartalmaz, ezzel tudunk számolni, de azzal is, hogy pl. a nagynéni nem ilyen kímélő mennyiségű „kockázatos” alapanyaggal állítja elő ugyanazt...
A fehérje számomra is nagy probléma, még úgyis, hogy szeretem a halat, és itt van aránylag rendes túró, még azt is szeretem. A legtöbb lehetőséget ebből hozom ki...mert a csirkemell meg nem annyira esetem. De a túró sokoldalú.
Ellenben rengeteg számunkra nem kívánatos, de csábító étel létezik. Nem igazság Ennek ellenére szerintem bűnbe kell esni időnként. Kötelezően, hogy ép ésszel lehessen folytatni ezt folyamatos egyensúlybantartást.
(Aranyos volt a tojásfehérjés történeted, itthon nem lenne egy olcsó mulatság :-)
A mozgás. Jól tudom, hogy egy kisszelet kenyér „mennyit ér” a szobakerékpáron :-)
De én egészen biztosan nem a fogyásért mozgok. Nyilván a kalóriadeficit szempontjából értékes a dolog, lehet olyan életvitellel működni, hogy amit fokozott mozgásra építünk mindennapjainkban, ez könnyít lelken, akkor meg főleg, ha ez már a napi "letornázott" kalóriák mellett van segítségünkre.
Nekem is fixa ideám, hogy kell sport, a rendszeres testmozgás mindenkinél, nagy változáson átesett, sok kilótól megszabaduló embereknél meg kiváltképp fontos, de a fogyást minimálisan befolyásolja. Annyi kalóriát nem tud elégetni az ember, max . beteges módszerrel, amennyi komoly fogyáshoz vezetne… elvileg. Mert nem tudom, a gyakorlatban életképes lehetne –e ilyen módszer.
Érdekes, de logikus tapasztalatom volt az elmúlt év utolsó két hónapjában. Néhány kiló ingás van nálam állandóan, de novemberben egy hosszantartó, bonyolult fogászati kezelésen estem, át, amit tetézett egy nagyon csúnya arcüreggyulladás. Ezekből kifolyólag kimarad nekem majdnem 2 hónap mozgás. Amúgy több, mint 10 éve, már a kalóriaszámolgatás előtt (egy bepróbált 90 napos) alatt kezdetem, heti 5x, csak itthon, egészen egyszerűtől kezdve egyre nehezítve, de azért koromnak megfelelően (nem kockás has, meg súlyzós guggolás, bár manapság már ez se nem kor, se nem nem korfüggő)
Szóval nem ideiglenesen fel kellett adnom, ráadásul enni se tudtam akármit. Karácsonyra már igen, viszont akkor még nem tudtam elkezdeni a mozgást, most nagyon mozgalmas, jövős-menős ünnepünk volt. De a két ünnep között már éreztem, hogy valahogy nem úgy „állok” össze, mint korábban. Nem tudom megmagyarázni valahogy „löttyedtebb lettem” Én már amúgyis löttyedek, és egykori pocaklakóim hagytak nyomokat , meg már az évjáratom is hozzá magával.
Az evésre már koncentráltam azért az ünnepek környékén, de tény, hogy rengeteget számít a mozgás, a testnek is és a léleknek is. Aztán mindenféle mérlegelés nélkül januárban szép fokozatosan, mindkét vonalra alaposan odafigyelve kezdtem az új évet. Most már alakulok.
Nagyon hosszú lett ez tudom, pedig még arról nem is írtam, hogy egyik közeli hozzátartozóm, vérszerinti férfirokonom, igen tetemes súlytól szeretne megszabadulni, én meg szeretnék neki segíteni.
Egyszer majd jövök azzal is, hisz nem lehet, de nem is tudna egy az egyben másolni téged, egész mások a lehetőségei a munkájából kifolyólag is. De most erre tesszük fel az évet, hogy leszedjünk róla 30-40 kg-ot.
Azért sokat tudunk innen meríteni, legfőképpen kitartást, akaraterőt ami az egésznek az alapja.
Minden jót, és laza, de „céltnemtévesztő” szép napokat kívánok!
P.
Köszönöm a kommentet, jó volt olvasni :), hogy más is hasonlóképpen gondolkodik, mint én:). Ismeretlenül is szurkolok a rokonnak, és sok sikert kívánok a munkához!
Post a Comment