Menet közben

Amikor egy sarokponthoz ér az ember, akkor általában csordultig van motivációval, elhatározással, tervekkel, és erővel a megvalósításhoz. A sarokpont lehet bármi....most leginkább az Újév kezdete van közel, ha visszanézek. Szóval nagy elánnal indul minden, aztán jönnek a hétköznapok. A mindennapok, amik általában az életünket javarészt kiteszik. Azok a napok, amikor nem történik semmi különös, folyik az élet a maga medrében. Felkel a nap reggel, az ember teszi a dolgát....az idő szépen csordogál megállíthatatlanul.

Amikor az embernek az egész életmód-evés-mozgás sokszor csak nyűg, mert beteg a gyerek, meg millió elintéznivaló van, és erre már nem marad idő, energia, alkalom. Itt jön be, hogy ki hogy viszonyul a dologhoz. Mert ha úgy, ahogy egy fogyókúrához viszonyulunk, azaz ideiglenesen, egy programként, aminek egyszer vége lesz majd, akkor nagyon könnyen kieshetünk a ritmusból. Ha azonban úgy viszonyulunk, hogy az életünk részévé vált ez a fajta, módosított életmód, akkor ugyebár nem kell vele külön foglalkozni, mert ez a normális. Akkor amikor ettől eltérünk, és a régi, rosszabb életmódunkat vesszük elő (ünnepek, nyaralás), az válik olyanná, amivel foglalkozni kell, ami eltér a normálistól.

Tudom, nyakatekert, amit ki akarok ebből hozni....de ezért lenne olyan fontos, hogy az életmódváltás valóban az legyen, aminek hívjuk, mert az életünket egyrészt folyamatosan behatások érik...amik igyekeznek eltántorítani attól, ami nem jön magától, amire koncentrálni kell...másrészt meg beszürkülnek a napok, jönnek a két esemény közti robotolós, esemény szemppontjából unalmasnak is mondható napok, amikor elhalványul a lelkesedés....elfogy a szusz, hogy így mondjam....

Tizenkilenc napja van 2017. Biztos vagyok benne, hogy sokaknál mostanában fogy el a szusz, és adják fel/módosítják/halasztják el/ütemezik át....tökmindegy minek hívjuk....az Újévkor szentül megfogadott életmódváltásos dolgot. Lehet fogyás, izmosodás, visszafogyás, újrakezdés...akármi. Lassan húsz napja folyik az év, és az átlagszámok szerint ilyenkorra már a 60%-a az embereknek feladta az eredeti nagy levegős elhatározását.

Nem olyan könnyű nem mainstream-nek lenni. A világ folyamatos toszojgat minket valamerre....a legtöbb áruházláncnál január elején hegyekbe tornyosulva kínálgatják magukat a jógamatracok, a foam-rollerek, a kettlebell súlyok, és a medicinlabdák. Mostanra már lecsengtek, mert a mainstream ember az úgyis csak 1-2 hétig veszi komolyan a "new year-new me" szlogent.

Ilyenkor eszembe jut az egyik kedvenc mondásom: a sikeres embert az különbözteti meg a sikertlentől, hogy a sikeres ember megteszi azt, amit a sikertelen nem....nehezebb a kevés sikereshez húzni, és könnyebb a mainstream-mel együtt menve haladni arra, amerre a többség.