Tévelygés a motivációk labirintusában

Annyit írtam már a motivációról. Ez az a valami, ami elindít mindent. Ami képessé tesz mkinket arra, hogy megváltozzunk. Ez az, ami sokunknak nincs meg, vagy nem igazi. De vajon hogyan lehet megtalálni? Vajon honnan jön? Léte vagy nem léte determinált, vagy meg lehet szerezni? Ha meg lehet szerezni, hogyan? Mikor tűnik el? Mi hívja életre?

Annyi kérdés. Persze ahány ember, annyi válasz. A téma nyilván rengeteg információt hordoz, de most megpróbálom a saját gondolataimból összerakni azt, amit én gondolok, külső (internet) befolyás nélkül. Legfeljebb marhaságot hordok össze, nem nagy ügy.) Ha a motiváció nyomában járunk, találni kellene valami közös pontot, ami fogódzó (vajon jól írtam?) lehet. Azt hiszem, a motivációnak erednie és táplálkoznia valahonnan. Na jó, de eredhet/táplálkozhat annyi mindenből...

• puszta szándékból (bárcsak ez elég lenne!) Vegyük inkább a konkrétabbakat, úgymint:

• félelemből - Sokféle lehet. Az már elég baj, ha azt jelenti, hogy valami komoly egészségügyi probléma képe lebeg az ember szeme előtt, rosszabb esetben már nem csak kép. A másik kérdés itt, hogy ha valaki lefogyott pár kilót, vajon elég motiváló tud-e lenni az a félelem, ami arra irányul, hogy visszahízik?
• kényszerből - a kényszerítőzéssel az a baj, hogy csak fizikailag van jelen. Tehát egy ételfüggőt ha bezárok egy szobába, és nálam van a kulcs, és csak azt ehet, amit adok neki, akkor biztosan lefogy. A baj, hogy közben nem veszem figyelembe a lelki kínlódását, és hát ha egyszer a kényszer megszűnik, a probléma megint valós lesz, csak idő kérdése.Ha pedig lelki okai vannak az elhízásnak, akkor a folyamattal csak még rosszabb lesz minden
• hiúságból - Ez biztosan működik, ha elég erős. Gondoljunk a színészekre, a modellekre, akiknek annyira fontos a rivaldafény és a pódium, hogy a nem evésen kívül még sokkal durvább dolgokat is simán bevállalnak. Náluk a testalkat kérdés csak egy a sok közül, a hiúságuk sokszor csap át fanatizmusba....a legnagyobb baj ezzel, hogy mások példaképnek vehetik az ilyen embereket, pedig ez biztosan rossz irány globálisan nézve. És tuti nem egészséges...
• irigységből - vajon elég motiváló lehet-e az, ha irigykedünk azokra, akik nem túlsúlyosak? Az én válaszom az, hogy nem. Ha működne, sokkal kevesebb kövér ember lenne. Ez inkább további lelki torzulásokhoz vezethet. Ha valakiben irigység van ebben a témában, akkor az szerintem előbb utóbb egyetemes gonoszsággá, ember- és világgyűlöletté sűrűsödik, ami egyáltalán nem segít semmin sem.
• dacból - A dacot sokszor hajlamosak vagyunk lebecsülni, pedig szerintem nagy mozgató erő. Biztos, hogy egy embert képessé tud tenni a csakazértis attitűd a komoly változásra. Kérdés az, hogy vajon ez mennyire tartós, és mennyire egészséges.
• Kudarcból - kicsit kapcsolódik a dachoz, azt hiszem. Igenis építkezni lehet a kudarcainkból is, hiszen alapigazság, hogy a sikerhez a kudarcainkon keresztül visz az út.
• Fájdalomból - Hát...megintcsak azt tudom írni erre, hogy biztosan működik, de nem a legjobb, ha a fájdalom motivál. Talán addig működhet, amíg tart. De ha elmúlik, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy valaha volt.

Namost ha végigveszem ezt a listát, a szándékot nem véve csupa csúnya rossz dolog....mi a helyzet a pozitív oldallal? Vajon eredhet/táplálkozhat-e a motiváció:

• boldogságból - tehát például ha valaki egy fogyás-folyamat valamely szakaszán boldognak érzi magát, képes-e ez a boldogság további erőt adni ahhoz, hogy ne szakadjon meg a lánc?
• szerelemből - egy másik személy iránt érzett  erős, szenvedélyes szerelem elég motiváló lehet? De hogyan? Némi paradoxont látok: ha csak akkor nyerem el a szerelmét, ha megváltozok, akkor nem is engem szeret, hanem azt, akivé változtatni akar....ez lehet elég kiábrándító is, hiszen ha igazán szeret, elfogad  így ahogy vagyok...Akkor hogyan is van ez? Egymással szembe mutató vektorok.....
•  Sikerből -  A sikerélmény elég erős-e ahhoz, hogy továbbvigyen a lendülete? Elméletben önmagunk sikere doppingként működhet, és táplálhatja a motivációt tovább.
• Erőből - Itt egyaránt lehet érteni a mentális erőt, és a fizikait is. Elsősorban persze átvitt értelemben, úgy értve, hogy az erő jelenléte, kézzelfoghatósága az, amiben meg lehet kapaszkodni. Annak az érzése, hogy képes vagyok erre vagy arra. Akár mentális, akár fizikai megerőltetésről legyen szó.
• Szeretet - Na igen, a nagy kérdés. Szeretetet érez az ember mondjuk a családtagjai felé. Egészen biztos, hogy ez az érzés képes nagyon mély és igazi motivációra, hiszen például működhet úgy, hogy valaki ha saját maga miatt nem is akarna változni, a gyereke, unokája, stb iránt érzett szeretete képessé teheti arra. Adhat elég erőt a motivációhoz az, hogy nem akarok idejekorán eltávozni az életből, mert nem tudok majd elég időt tölteni az unokáimmal...
• kényelem - A kényelem mint motiváció? Hát...mondjuk ha olyan kövér vagyok, hogy nem tudom bekötni a cipőfűzőmet, vagy kitörölni a fenekemet, akkor végül is igen, elfogadom....akkor lehet motivációs erő a kényelem iránti vágy is.
• Szex - Hazugság lenne azt állítani, hogy a szexuális életre nincs befolyással a testsúly. Egyrészt fizikailag is, másrészt mentálisan is, hiszen az egészséges test sokkal vágykeltőbb, mint a beteg. A spektrum itt elég nagy, hiszen a szimpátia, a vágy az erősen szubjektív....viszont azt kijelenthetjük nyugodtan, hogy a fittebb test sokkal több és sokkal jobb minőségű szexuális élményt tud nyújtani, mint a tunya, elhízott, kórosan deformált, stb....

Nem is folytatom tovább, mert lassan kialakul a fejemben a kép, és a válasz is körvonalazódni látszik: Bármi lehet motiváció. És bármilyen motiváció lehet elég erős ahhoz, hogy segítsen talpon maradni. Mégis akkor min múlik? A válasz egyszerű, de mégis komplikált: Saját magunkon. Az emberi tényező lesz az, ami eldönti végül, melyik motivációs erő, milyen irányban, és mekkora erővel hat. Az emberi tényező, ami viszont tudjuk jól, hogy fejleszthető, alakítható, képlékeny dolog. Szándék, információ, tervezés, megvalósítás....azt hiszem, valahogy így.