Időről időre dokumentálni szoktam a tényeket, én már csak ilyen féle vagyok. Ebbe az is beletartozik, hogy készítek fotómontázsokat magamról, ilyen volt-ilyen lett jelleggel. Ennek annakidején az volt a célja, hogy matematikai, objektív módszerekkel, tizedmilliméterekkel bebizonyíthassam magamnak, hogy igen, tényleg kisebb lettem. Ma már nem ez a célja, inkább egyfelől a tűz ébrentartása, másfelől jópofa dolog analizálni a látott képet.
értelemszerűen ezekből a képekből nem sok van, ami azért publikus kategória, nyilván. Bár azt hiszem azon a részén túltettem magam, hogy szégyenlem azt, ahogy kinéztem. Fel kell vállalnom, hiszen én voltam az is, és a személyiségem, az egyéniségem alapja mit sem változott. Ha a homokba dugjuk a fejünk, attól a világ még olyan, amilyen. Szóval a tények tények maradnak, a képek meg képek :D
Íme a két évnyi különbség, arcilag kifejezve:
2 comments:
Jól van, ezt most ne olvasd el. :)
Én elfogult vagyok a "mackókkal" szemben. :) SZóval, nekem az az Alan is tetszik, aki voltál. :) Persze tudom, hogy egészség, meg esztétika, meg mindenféle szól a túlsúly ellen, de én szeretem az ilyen macis pasikat is. :):):)
Most meg kifejezetten vitalitással teli vagy. :) Ez is tetszik. :)
Pedig de....:):)
Köszönöm, aranyos vagy. A mackósággal nincs is baj, én viszont már olyan voltam, mint két medve...együtt :-/
Post a Comment