Monday, 9 January 2012

Elejetlen blog.

A blogomnak nincs eleje. Onnan kezdődik, hogy lefogytam és pont. Sokan, akik fogyókúrába, diétába, életmódváltásba (stb) kezdenek, az induláskor kezdik el a blogjukat, naplószerűen vezetni. Nekem ez több okból sem jutott eszembe.

Előszöris azt hiszem azért nem, mert komolyan úgy gondoltam, sőt, most is úgy gondolom, hogy ha valaki olyan mértékű átalakulást akar végrehajtani, amilyet én tettem, ahhoz teljes mértékben el kell mélyedni saját magában. És valahogy nem került képbe a publikusság. Továbbmenve nem beszéltem senkinek (na jó, egy kezemen meg tudom számolni azokat, akiknek de igen) arról, hogy akkor én mostantól elhatároztam, hogy lefogyok.

Egyrészt azért, mert két lehetőség van: vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül, úgyis észre fogják venni az ismerőseim. Ha nem, akkor meg beégés...egy újabb kudarc, ha a kinézetem nem lenne elég kudarc önmagában is. Szóval egyrészt ezért, másrészt meg azért, amiért a külföldre költözésünket sem vertük nagydobra, csak mikor már minden megvolt, és 1000 százalék volt. A szándékról nem beszéltünk senkinek sem, pedig évekkel előtte elindultak a tervezgetések. Oké, a blogunk kivétel volt, de az amúgy józsefattilásan úgysem szólt senkinek sem. Életünk együtt töltött 20 éve finoman szólva is hányatott volt, és megtanított minket a nagybetűs néhány dologra, többek között arra is, hogy nem mindenki akar jót, még akkor is, ha a látszat erre utal. És nem akartunk a rosszindulatú emberek céltáblája lenni, akik kaján vigyorral kérték volna számon a kudarcot.  

Olyasmi dolog ez, amikor a fiatal párocska elhatározza, hogy gyereket szeretne, és fűnek-fának elújságolják a nagy hírt, hogy akkor jöhet a gyerek. És akkor beüt az élet, hogy hoppá, valami gond van, és bizony nem jön a gyerek elsőre, meg másodikra, meg harmadikra sem. Meglehet, hogy csak tizenkilencedikre vagy huszonhetedikre fog jönni....rosszabb esetben sohasem....de a "kedves" ismerősök minden alkalommal vagy szánakozva-együttérzőn néznek, vagy kajánul...és akkor a fiatal anyuka arra gondol, bárcsak sosem beszélt volna arról, hogy gyereket akarnak.

Na szóval mindamellett, hogy minden hasonlat sánta /ezt úgyis mindig elmondom :-/ valahogy így voltunk a külfölddel is, és valahogy imígyen voltam éna fogyással is. Annyiszor nekimentem már, és annyiszor pofára estem, volt hogy gyorsan, és nagyot, volt, hogy lassan és még nagyobbat, de mindig megkaptam a magamét.

Úgyhogy ezért nincs eleje a blognak. Miután úgy éreztem, hogy most sikerült a lényeget megfogni, most elkaptam a problémát, és van eredmény...akkor gondoltam csak arra, hogy megblogoljam. Hát így.

2 comments:

  1. Szerintem így volt pont jó, hogy az eredményesség után kezdtél el írni róla. Így sokkal több mindent össze tudtál fogni egy-egy postban, mintha naplószerűen írod az étrended day after day. :):):)Ez egy olyan blog, amit sokszor nagyon sokszor el kell és szerencsére el is lehet olvasni. Minden epizód külön-külön is érthető és globálisan is. Nekem eddig ez a legjobban tetsző, ilyen témájú blog. :)

    ReplyDelete
  2. Kedves Vizicsibe, köszönöm szépen :)

    ReplyDelete