Annak idején, amikor egyszer régen a nyugdíjpénztárak képbe kerültek a magyar piacon....akkor egy meghívott nagy tudású előadó azt magyarázta, hogy az emberekenk azért kell túllépni az állami nyugdíjrendszeren, mert az olyan csekély, hogy a nyomorúságos életminőséget konzerválja vele a haláláig. Érdekes volt, mert számomra sugallt valami olyat, hogy az emberek harcolnak küzdenek valamiért, ami teljesen más, mint amilyennek ezt ők elképzelik.És akkor a relevancia: Emberek akik olyan csodabogyóktól függenek,amik igazából nem csinálnak semmit, mert mindegyik mellé ott vannak az olyan instrukciók, amikkel egyébként is elérheti a sikert, de a csodabogyó által nyújtott talmi segítséggel szemben simán lehet függő egy idő után, és simán dőlhet az egész. Az emberek hajlamosak a saját eredményeiket hozzákötni egy olyan dologhoz, aminek igazából nem sok köze van hozzá. Hogy e mögött kishitűség van, vagy önbizalomhiány, vagy valami más, azt nem tudhatom. De az biztos, hogy a nyugodt és stabil időskori életem az nem az állami nyugdíj miatt lesz megalapozott. Ahogy az is biztos, hogy ha sikerül lefogynom, akkor az az én magam eredménye lesz és nem valami szuper kapszula, vagy valami szuper készítmény okozza, amit jó drágán megvehetek. Lehet, hogy könnyebb egy ilyen külső összetevőhöz kötni a dolgot, sőt, az is lehet, hogy szükségszerűen így működik a mechanizmus. Akkor viszont el kell jönnie egy pontnak, amikor már nincs a mankóra szükség, és eldobahtom bátran.
Asztmásként nagyon sokszor fulladtam be egy másodperc alatt csak azért, mert rájöttem, hogy nincs nálam a ventolin. Ha ott lett volna velem, semmi bajom nincs. Nem volt könnyű eljutni addig, hogy ez ne így működjön.
No comments:
Post a Comment