Sunday, 22 January 2012

Két év

Ma jubilálok. Pontosan kettő évvel ezelőtt indultam el az életmódváltás útján. Két évvel ezelőtt, ugyanezen a napon döntöttem el, hogy elég volt, le akarok fogyni. Végleg. Nem nagy cucc, tudom, hogy egyrészt én is sokszor elhatároztam ezt, másrészt mások is millióan elhatározzák. Viszont úgy tűnik, valahogy valamit sikerült úgy elkapnom, hogy működött. Igaz, még nem haltam meg, és tudjuk, hogy az alkoholista még alkoholista marad, legfeljebb nem iszik a haláláig egy kortyot sem. Tehát élve az analógiával, én is kövér leszek mindaddig amíg meg nem halok, legfeljebb nem hízom meg többé addig. Nekem ez így kielégítő, hiszen ez egy olyan dolog,ahol az számít, ami a felszínen van. Nekem az a priceless, hogy nem bámulnak meg a gyerekek a supermarketben, vagy az utcán tátott szájjal...meg az, hogy a 32-es farmernadrág lötyög rajtam. Továbbá hogy S-es méretű alsónadrágot kell vennem, és M-es méretű konfekcióinget. Az csak másodlagos tény, hogy egyrészt a ruha alatt (még így is) 10-15 kilónyi feleslegessé vált bőr lifeg, másrészt hogy amíg mások esetleg le sem szarják, mikor, mit és menynit esznek, én pontosan kontrollálom és megválogatom, mit teszek az asztalomra. A megbúvó zsírsejtecskék sem látszanak kívülről. Elég ha én tudom, hogy ott vannak.

Szóval két év. Íme néhány adat, "just for the records":
 A két év alatt a súlyom a kezdeti 193-ról 77-re csökkent, és a hasam körfogata 165 centiről 90-re apadt. 116 kiló és 75 centi mínusz. Az objektív ideális súly felső határát, tehát amikor a BMI-m alapján azt írja az értékelés, hogy gratulálunk, önnek nincs szüksége fogyókúrára, 2011 szeptember 11-én értem el. Tehát mondhatni, hogy 5 hónapja tartom az ideális BMI sávot. A kontrollt nem hagytam el, heti szinten mérem magam, és adminisztrálom ugyanúgy. Az étkezéseimet mostanság 50-60 százalékban teszi ki a gyümölcs-zöldség, többnyire nyersen, vagy zsírmentesen párolva, a maradék rész fele valamilyen "trutymó", általában joghurt vagy túrókrém, és a fennmaradt rész teljes kiőrlésű kenyér, csirkemell és sajt. Időnként eszem édességet is, például tegnap isteni csokiskekszet sütöttek a kisfiúk Hannussal, és még melegen kettőt meg is ettem belőlük. Máskor is előfordul, hogy 1-1 kocka csokit, péksüteményt, vagy szelet tortát elfogyasztok, ezeket az étrendembe illesztem.  Vagy utánajárok pontosan, mi mennyi kalória, vagy kiszámolom hozzávetőlegesen. Rendszeresen eszem a Mcdonalds-ban, jellemzően grill csirkesalátát, illetve most már előfordul, hogy halas szendvicset is, vagy csirkéset. Itt szerencsére könnyű dolgom van, hiszen mindennek ott van feltüntetve a pontos kalóriaértéke, így könnyedén beilleszthető az étrendbe.

Jó fél éve érzem az igazi változást magamon, hogy kezdem elfogadni az új külsőmet, és elborzadva nézem a régi képeket, és megdöbbenve látom, hogy hogy néztem ki hosszú éveken át. Bizony az ember szemét elhomályosítja a jelen. 

Nagy hálával tartozom a feleségemnek, aki a kezdetektől fogva mellettem állt, mitöbb, beszállt velem ebbe a csónakba, bár nem lett volna szüksége rá, egyáltalán. Mindemellett ledobott ő is egy harmincast, és most még csinosabb, mint addig volt. Nem mellesleg sokkal jobban érzi is magát. Szóval nélküle esélyem sem lett volna megváltozni, ez teljesen egyértelmű. A másik evidencia, hogy ehhez az egészhez kellett mindaz a változás, ami az elmúlt években megtörtént velünk. Talán ha otthon maradunk, mára már nem is élnék. Megölt volna a zsír, a ch, meg a stressz. Belegondolni is rossz. Szóval, ha innen indulok ki, az elért eredményekhez kellett még a bennünk lévő hajthatatlan, bulldog-szerű makacs kitartás, a kurázsi, az eltökéltség, és az a fajta teljesen ésszerűtlen, sokszor minden józan megfontolást határozottan nélkülöző, mégis jó értelemben vett hülyeség, ami jellemzi a családunk döntéseit sokszor.

Szóval összességében azt hiszem, kijelenthetem, hogy sikeres két év van mögöttem, és elég erőt érzek magamban ahhoz, hogy továbbra is kitartsak a megváltozott életmódom mellett. Bónusz az egészben, hogy a blogomon keresztül másoknak is tudtam/tudok segíteni, bármilyen apró szinten, de talán így hozzájárulok mások sikeréhez is, ami szintén klasszikusan a priceless kategória.

6 comments:

  1. Egyrészt gratulálok ismételten az elért eredményhez. Másrészt köszönöm, ezt az összefoglaló bejegyzést.
    V tényleg csinosabb lett, mi több olyan kislányosan fiatal, hogy az csak na. :) Persze te is teljesen átváltoztál, ha valaki (mint a régi szomszédod) csak ezt az új külsőd látja, elmegy melletted az utcán. :)
    Fantasztikus eredmény, igazán! Miközben ezt írom, karalábét ropogtatok, mert az kell és különben is, naná, sőt depláne. :):):):):):)

    ReplyDelete
  2. Köszönöm szépen a gratulációt, nagyon kedves vagy :D Átváltoztunk mindketten V-vel, így van, és hazudnék, ha azt mondanán, nem élvezem a változást :) Remélema karalábé jól esett :) Én sajnos nem szeretem, igaz, itt nem is lehet kapni, csak valami elfajzott hasonmást :)

    Szóval köszönöm még 1x.

    ReplyDelete
  3. Amikor ovis voltam ( jó régen volt :D) anyukám mindig egy fél karalábéval jött elém az ovihoz délutánonként. :) Nekem az volt az almám, vagy csokim, nagyon szeretem, persze csak azt, amelyik zsenge. :)

    ReplyDelete
  4. itt is csak bio boltba van karalabe meg nagy ritkan feher gyoker huslevesbe. usaba nem lehet rendes izu kajat venni ha csak nem bio es meregdraga

    ReplyDelete