Helyzetjelentés

Csakhogy ne mindig ételekről essék szó....

Közel egy hónapja kezdtem bele az új étrendbembe, melynek célja az volt, hogy emelt fehérjebevitellel és egyenletes kalóriabevitellel felpörgessem az anyagcserét, hogy ki tudjak alakítani egy olyan étrendet, ami normál, a kalkulátorok által ideálisnak tartott energiabevitel mellett súlymegtartást produkál. Erre azért van szükség, mert a szervezet, ahogy hozzászokik a kevés kalóriához, az anyagcsere lelassul, és alkalmazkodik az alacsonyabb fordulatszámhoz. Így aztán amikor a delikvens megkönnyebbülten, lefogyva felhagy a diétával, és visszatér a normál étrendjéhez, hirtelen nagy dózisú energiát kap az a szervezet, amelyik eleddig szépen lassan átállt a lassúbb anyagcserére. Ilyenkor fordul elő a hírhedt jojó effektus, és a szegény fogyózó nem érti, hogy miért hízik, amikor (még az is lehet, hogy) kevesebbet eszik, mint amennyi a minimális kalóriaszükséglete.

Feltételezem, hogy egy nagyobb lélegzetvételű fogyásnál ez azért nem feltétlenül durván szignifikáns, de amikor "csak" 5-10-15 kilós felesleget akar valaki ledolgozni, akkor pont a legrosszabb hatását fejti ki. Szó szerint is, de lelkileg talán még jobban. Hiszen erősödnek azok a negatív gondolatok, miszerint értelmetlen az egész szándék, úgysem sikerülhet soha, és jöhetnek a hosszabb távon káros, akár végzetes gondolatok is, hogy ez az egész karmikus, és genetikailag kódolt, és úgysem tehetek semmit, ilyen alkat vagyok, tök mindegy, ésatöbbi ésatöbbi....

Túllépve a fehérjediéta egy hetén, kitaláltam, hogy nem csak a fehérje fontos, hanem milyen jó lenne úgy étkezni, hogy minden összetevőből a megadott értékeken belül maradni. Tehát zsír, (abból mennyi a telített zsír), szénhidrát, (abból mennyi a cukor), fehérje, rost és kalória. Igyekeztem tehát olyan étrendet alkotni magamnak, ami minden tekintetben megfelel a megadott értékeknek, figyelve arra, melyik érték milyen irányból van limitálva....úgy értem fehérjéből és rostból minimum van, zsírból és szénhidrátból maximum, kalóriában pedig tartomány.

Nem mondom, hogy nem nagy munka, és nem nagy odafigyelés. Mert dehogynem. Viszont az nagyon jó, hogy itt Írországban szinte bárminek megtudható a tápanyagértéke, ami kapható. Tehát ha van elég időd és pénzed, akkor tudsz úgy vásárolni, hogy pontosan ismered a termékek összetevőit.

Anyagcserém javítása érdekében mozogni is elkezdtem. Kicsi helyben futás, hasprés, karizom gyakorlatok. Nem gyúrás ez, attól nagyon messze van, mégcsak tornának sem nevezném, szó szerint egyszerű mozgás vagy mozgatás. Hiszem, hogy szerepe van viszont a megfelelő anyagcsereműködésben.

Szóval az első majd' egy hónap statisztikája így fest:

Lehet látni, hogy a kezdetén (elég stresszt okozva nekem) masszív emelkedés figyelhető meg, majd lassan beáll a súlyom. Ebben az időszakban átlagosan 1300 kalóriát vettem magamhoz, ezt tervezem két hetente emelni, napi 100 kalóriával. Így év végére érném el a 2000 kalóriás napi átlagot, ami a célom. Ennyit enni és tartani a súlyt. Megfelelő anyagcserével mennie kell.

Csak azért is, avagy túrókrém 1.2

Ritkán törődöm bele csak úgy valamibe, valahogy olyan makacs fajta vagyok, aki többször is nekimegy az adott feladatnak, miután lepattan arról. Aztán még van az is, hogy utálom a félmunkát. Akkor is ha más csinálja, depláne ha én. Úgyhogy második nekifutásra megalkottuk drága feleségem, Verbéna közreműködésével az epres túrókrém kettes edition-t, ami jelentem sokkal jobban sikerült, mint a prototípus.

Az alapokat ezúttal szintén teszkós"normandiai zsírmentes" túrókrém adta, amit nagy örömmel fedeztem fel a polcon a 100 grammonkénti mindössze 46 kalóriányi energiamennyiségével. A gyümölcsréteget ezúttal fagyasztott eper szolgálta, ami harmadáron kapható, mint a friss, és 10 dekával többa súlya is.

A többi a szokásos módon zajlott....édesítőszer, citromhéj, blablabla....ami a lényeg: a kedvenc márkájú ilyen típusú desszertemet sikerült kiütni a nyeregből. Ugyanis ez ízre is, költségben is, és 100 grammra leosztott kalóriailag is jobb, mint a gyári. Sőt, míg fehérjéből, rostból, szénhidrátból nagyjából ugyanannyi benne minden, cukorból majdhogynem fele annyi van a miénkben, mint a gyáriban.

Íme egy kép az alkotásunkról:

Töltött gomba, kicsit máshogy

Tegnap volt valamilyen fura érzés talált meg, úgy éreztem, unalmas ételeket eszem, jó lenne változtatni. Persze az irányelveim nem változtak semmit sem, de arra gondoltam, kipróbálok valami újat. Valami olyat, amit eddig még nem csináltam. Először valami csirkéset szerettem volna, de aztán bevillant egy ötlet. Töltött gombafej. Nyilván nem májkrémes-tojásos-zsemlemorzsás verzióban :) Hanem light krémsajttal, csemege hagymával, kaliforniai paprikával, friss petrezselyemmel és zsírszegény sajttal.

Sikerült nagyon finomat alkotni, ami egyszerre volt gusztusos, laktató, finom, és tápanyagdús is, hiszen 440 kalória alatt a napi fehérje- és rosttartalomról is gondoskodik. A csökkentett zsírtartalmú sajtkrémbe apróra vágva tettem bele a zöldségeket, majd só, pors, petrezselyem, és ezt a tölteléket pakoltam bele a megtisztított csiperke gombafejekbe. A tetejét diszkréten megszórtam reszelt zsírszegény cheddar-ral. Jénai tálban zsírpapíron, kb. 40 percig sütöttem, 160 fokon, légkeveréses sütőben. Íme a képek, és atápanyagtáblázat:

Okos ételek

Most hogy az anyagcserém beindult, és szerencsére tényleg beindult, igyekszem összeállítani olyan ételeket magamnak, amelyek amellett, hogy nem vészesen kalóriadúsak, amellett minél több fehérjét, rostot tartalmaznak. Ez ugye még mindig a fehérjediétáról szól, és az anyagcsere csiszolásáról. Ennek a gondolatnak a mentén ma sikerült egy olyan ebédet fogyasztanom, ami 488 összes kalória mellett 72 gramm fehérjét és 34 g rostot tartalmaz. Mindegyik sokkal több, mint a napi szükséglet.

Érdekes figyelni a különböző nyersanyagokat, meg az összefüggéseket a testünk működése és a nekiadott üzemanyag között. Ha most keresnék pályát, kifejezetten érdeklődnék a dietetika iránt. Persze az ízlés, mint "zavaró tényező" mindig és mindenkinél bejátszik, ráadásul az ízlésre sem lehet számítani hosszú távon, hiszen változik az is.

Néha elgondolkodom, mikor egy durván túlsúlyos okos embert látok a tévében, vagy máshol...mondjuk legyen építészmérnök, akire gondolok, de akár orvos, vagy vegyész, vagy egy sikeres pénzember....akik az emberi testnél százszor összetettebb s bonyolultabb rendszereket látnak át, terveznek meg, satöbbi. Ezek az emberek vajon nem érdeklődnek a saját testükben zajló folyamatok iránt, vagy egyszerűen csak lesajnálják a dolgot? Azért érthetetlen nekem ez, mert hiszen a saját életünk a tét. Épp ma olvastam valahol, hogy a civilizált, "nyugati" világban az embereknek hány százaléka pusztul el szív- és érrendszeri betegségekben, és rákban. Ezeknek a csúnya betegségeknek nagyon sokszor áll a hátterében a helytelen táplálkozás / életmód. Fura. Különösen, hogy az életmód pont hogy egy olyan valami, ami lesír rólunk. Ha valaki kövér, akkor kövér. Nem tud soványnak látszani.

Vissza az étrendhez, íme tehát a nagyszerű csapatjátékosként felvezetett ebéd, a maga 488 kalóriás középsúlyával:

Tejfölös gombás csirkemell, párolt kelbimbóval. (15 dk csirkemell, 25 dk gomba, 50 dk kelbimbó, 5 dkg tejföl (light), kis só, kis bors, nulla olaj vagy egyéb zsiradék)

Kapufa, avagy az élet nem fenékig túrókrém

Milyen az ember...naná, hogy nekiáll kísérletezni, hiszen ha van valami, ami jó, akkor miért ne lehetne házilag is elkészíteni? Akkor legalább pontosan tudom, mi van benne. Ennek a gondolatnak a mentén találtam ki, hogy epres túrókrémet fogok gyártani. Merthogy egyébként szeretem a boltban kapható, persze diétás verzióját.

Legott neki is álltam, beszereztem hozzá a csökkentett zsírtartalmú lengyel túrót, (amit már régóta megtanultunk, hogy twáróg :D), illetve a friss harmatos epret. A túróból 12,5 dekát álltam neki kikeverni, egy teáskanál édesítőszerrel, vanília aromával, és reszelt citrom héjával. Nagy mutatvány volt, talán ha 7-8 deka maradt hasznos tömegnek, ugyanis -én okos- botmixerrel gondoltam a kikavarást, amiből aztán az kerekedett ki, hogy tiszta túró volt az egész konyha, én meg vakargattam le a mixer fejéről és -ből a túrót:) Nagyjából egy másodperc üzem után az összes túró eltűnt a keverőedényből. Három felé osztódott: A keverőedény falára, a botmixer keverőfejének a külső műanyag burkolatára, valamint a keverőpenge mögé beállt, mint Berger a seregbe.... én meg néztem mint a légy, hogy de hol a túró, amit ki kéne kavarni....:D

Az epret megmostam, megpucoltam, félbevágtam, és feldobtam egy edényben, szintén egy teáskanál édesítőszerrel ízesítve, és kicsi vizet is tettem, katalizátor gyanánt. Az eper miután megpuhult és elfőtte a vizét, pont megfelelő állagú lett, az került hát a pohár aljába, és a tetjére "halmoztam" a közben nevetségesen kevésre sikerült túrókrémet. Pár óra hűtés után fogyasztottam el, kis kóstolót hagyva belőle Verbénának, mert kíváncsi voltam a véleményére.

A következő konklúzókat vontam le:

• Ami általam ízletesnek gondolt desszert lett, arra Verbéna kábé olyan arccal nézett, mintha ecetet nyalogatott volna, nem pedig valami édességet...tehát anagymértékben lecsökkentett cukorfogyasztás tényleg befolyásolja az ízlelést...
• Az elkészült mennyiség bekerülési költsége nagyjából ötszöröse a bolti verziónak...pedig az sem olcsó...
• A tápértékekben egyedül a fehérjevonalon van pozitívum, minden egyéb összetevőben relatíve rosszabb lett a házi verzió

• El kell ismernem, hogy bár nekem tényleg ízlett, de a bolti lényegesebben finomabb.

Mindezek ellenére érdekes kísérlet volt, íme a kinézet:

Kiadós snack, avagy a diszkrét fehérjebomba

Új diétám lényeges eleme, hogy a mindenből ideális mennyiség alapelve mellett törekszem a minél magasabb fehérjebevitelre. Ez az anyagcsere felpörgetése miatt van így, természetesen nem fogom életem végéig követni a szükséges fehérjebevitel háromszorosát, de most mindenképpen hasznos.

Szóval a mai snack adagom (amit akár nevezhetek ebédnek vagy vacsorának is, hiszen kalóriaadag alapján simán főtékezésnek minősül) úgy alakult, hogy önmagában csak ebben is több mint 60 gramm fehérje van, ami a napi 50 g-os ideális értéket nézve mindenképpen kiadós. Kalóriaértéke ennek a mennyiségnek 500 körül van, ami ugyan nem kifejezetten szigorú diétába illeszkedő, viszont ez tényleg laktató és tápanyagdús eledel. Csökkentett zsírtartalmú sajtot tartalmaz 10 dekát, 5 db kemény tojást, és 10 dekányi csemege uborkát.

Szendvics - másfél év után

Sokadszorra járunk úgy mostanság, hogy kedvenc gyorséttermünkben járva egyszerűen nincs salátájuk, és így én nem tudok mit enni. Namost persze nyilván tudnék, hiszen bőven van választék, de ilyenkor általában dacból nem eszem, mert nehogymár kényszerítsenek valami más elfogyasztására, csak mert trehányságból, lustaságból nem rendeltek elég alapanyagot, hogy egy étlepon szereplő ételt ki tudjanak szolgálni. Igen, mert kísérletezvén a minél tökéletesebb étrend kialakításával, bizony még minden nap megtervezem, hogy mit fogok enni. És baromira nem tetszik, hogy mások hülyesége miatt boruljon az étrendem. Szóval a lényeg, hogy saláta ugrott, így Verbénám megdumált, hogy itt az idő visszavenni a jó öreg kenyeret az étrendbembe.

Na persze nem hűbelebalázs módjára, hanem okosan. Választásunk természetesen teljes kiőrlésű, "rusztikus" kenyérre esett. A teljes kiőrlésű lisztből készült termékek sokkal jobbak a diétázóknak, és nem azért, mert alacsonyabb a kalóriértékük, ( mert magasabb általában ), hanem két dolog miatt. Az egyik, hogy sokszor több tápanyagot tartalmaznak (kalcium, kalium, magnézium) a fehér társaiknál, másrészt mivel rostban is sokkal gazdagabbak, ezért nagyobb munkára késztetik a szervezetünket, ezáltal feldolgozásuk kapcsán több energiát veszítünk, másrészt mivel tovább tarta a folyamat, ezért a jóllakottság is tovább tart. Ezek régi igazságok, de azért nem árt lejegyezni.

A kenyérre vaj helyett krémsajt került, ami bár nem zsírmentes, de lényegesebben kevesebb kalórát tartalmaz, mint a vaj. Rá kettő szelet sonka, némi zöldség, mellé pár szem paradicsom. A pici uborka és a sóhajtásnyi iceberg saláta mérhetetlenül kicsi tömeggel rendelkezik (szó szerint), így azoknak együttesen felszámoltam jelképesen pár kalóriát, csakhogy felkerekítsem az értéket. Így a "Szuperszendvicsem" 230 kalóriás lett, és jelentem, tényleg igaz, hogy lassabban dolgozik, ugyanis délutánnegyed háromkor ettem meg, most pedig negyed hat lesz mindjárt, és még nem vagyok éhes. Íme egy kép, és a tápanyag részletek...:

Napi rutin kontra tökéletes étrend

Tele vagyok kérdésekkel. Honnan tudom, beindult-e az anyagcsere? Milyen jó lenne, ha lehetne kapni valami tesztet, ami százalékra megmondja, milyen hatásfokon pörög az anyagcserénk :D Jó lenne...Az első tapasztalataim alapján lényegesebben gyorsabban működök, amióta felemeltem a napi kalóriamennyiséget 1200-1400 közé. Csakhogy el kellene érni a minimális 2100 körülit, tendenciózus súlynövekedés nélkül.

A kontrollt tartom, nem is én lennék, ha nem tartanám. A mozgást is töretlenül, kis futás, bicepsz-tricepsz, hasprés. Tényleg minimális, csak hogy a vérkeringésem beinduljon. Egyébként jól esik, csak unalmas. Viszont most hogy tényleg nem akarok fogyni tovább, és a súlymegtartás a cél, lassan beúszik a képbe a kalória és a fehérje után a szénhidrát, meg a rost..na és persze a zsír. Nehéz okosnak lenni, pláne ha az ember nem dietetikus, ugye. Bár a trendek viharos gyorsasággal tudnak változni, szinte naponta jelennek meg újabbnál újabb tanulmányok, hogy mi is jó, meg miért az.

Szóval azt hiszem az bizonyos, hogy egy optimális étrend nyomán az ember naponta fogyaszt 70 gramm zsírt, de úgy, hogy abból 20 gramm alatt van a telített rész, 170g szénhidrátot, hogy abból legfeljebb 90 a hozzáadott cukor, 50 gramm fehérjét minimálisan, továbbá 25 g rostot, és mindezt teszi mégpedig oly módon, hogy a napi 2000 kalóriás keretet nem lépi túl.

Vajon létezik ilyen étrend? Naná. De azt nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy meló összeállítani. Az egy dolog, hogy az ember percenként rohangál a nappaliból a konyhába, hogy megnézze, az adott termékben mennyi a ch...meg hogy a nappali fél óránként átalakul élelmiszerraktárrá, és össze kell szedni a cuccokat visszahordani a hűtőbe, ahova valók...de mindezeken túl kiszámolni az elkészített dolgok részarányos értéket tartalmazó táblázatot, beilleszteni a napi étrendbe, ja és közben persze a napi rutint fél kézből kirázni, hiszen a gyerekkel tanulni kell, a kaját meg kell főzni, nemcsak a miénket, ami más...hanem a frankót is a srácoknak...meg közben vásárolni, tankolni, rentet fizetni, postára menni, meg orvoshoz, meg persze meghallgatni a nagyobb kölykök áradatszerű beszámolóit....huhhh..na szóval nem egyszerű.

Ennek ellenére sikerül olyan étrendet megvalósítanom, ami megfelel az összes kritériumnak...na jó, a rost tartalmat nehéz elérni, de azért majdnem jó...viszont a fehérje háromszor annyi, az anyagcsere beindítás miatt...úgyhogy ott van a fény az alagút végén.

Idő tényező

Amikor valaki nem tud ellenállni a kísértésnek, és megeszik valami olyat, amit az adott diéta nem javasol. Ismerős...szerintem sokmindenkinek. Mennyire más, ha az idő aspektusából nézzük ezt a dolgot. Úgy értem, legyünk kicsit folyamatábra-szemléletűek: két út van, az egyik, amikor azt mondjuk magunkban, hogy lófütty, egy darab csokitól/sütitől/stb. nem lesz semmi bajom, és megeszem. Idő tényező úgy játszik be, hogy az élmény, amitől nekem jó, addig tart, amíg eszek. Mennyi lehet, 5 perc? Nem sokkal több. Viszont utána a legtöbb ember esetében hosszan tartó, akár egész napját is végigkísérő rosszkedv, bűntudat következik, ami esetleg átcsaphat apátiába, vagy depibe, és akkor fuccs lehet az egész diétának.

A Bé verziós útválasztás, amikor nemet mondok. Mi történik? Megfosztom magam az öt percnyi élvezettől, amit az ominózus étel elfogyasztása okozna. Megjegyzem a jó érzés a másik útnál is mindössze 5 percig tart, és még képletesen írtam ennyit, hiszen egy tábla csoki elfogyasztásához általában kevesebb idő is elég. Szóval ezt a jóságot bukom. Rögtön utána viszont érezhetek egyfajta elégtételt, hiszen az, hogy ellenálltam a kísértésnek, büszkeséggel tölt el, és erőt ad. Méghozzá egész nap érezhetem, hogy mennyire erős vagyok, és mennyire nem törtem meg. íszó nincs apátiáról vagy depiről.

Szóval lehet, hogy ez az egész időtéma meglehetősen triviális, mégis szerintem eléggé determináns ahhoz, hogy én ne tudjak csak úgy elmenni mellette. Szeretem a számokat, és ebben a kérdésben a számok nagyon meggyőzőek tudnak lenni. Nekem nagy segítség, ha a számokhoz tudok fordulni, hiszen a számok objektivitása megkérdőjelezhetetlen. Összességében tehát az időt ilyen szempontból is fontos tényezőnek tartom a diétában.

Az alkotás öröme, avagy mi ha nem tojás?

Sokszor okoz fejtörést, hogy kitaláljak olyan megoldást, ami kielégíti a reggeli vagy az uzsonna szerepét az étkezésben, de úgy, hogy kevésszénhidrátot tartalmazzon, és bár legyen azért laktató, de ne legyen 3-400 kalóriánál több. A tojás adja magát...csakhogy az baromi unalmas tud lenni egy idő után. Rántotta, vagy tükör, vagy főzve...előbb utóbb azember mást is kíván. Egyébként több helyen olvastam, hogy sokan csinálják a rántottát úgy, hogy egy egész tojáshoz adnak hozzá 5-6 fehérjét. Mert így nagyobb arányban tartalmaz fehérjét, és minimális zsírt. A kalóriáról nem beszélve. Kipróbáltam, de nem bírtam megenni. Mintha pacal, vagy valami habos zsíros bigyó lett volna megsütve. Próbáltam megenni, de nem sikerült.

na szóval hogy visszakanyarodjak a témához, akartam valamit, ami a tojás alternatívájaként működhet ezeknél a kisétkezéseknél. Jelentem sikerült. Íme a hozzávalók:



Fenti alkotóelemekből összeállítottam egy "light" sajtkrémet, amit aztán nem "light", de jó minőségű és vékonyan szeletelt sonkába tekertem.



Az összetevők súly és energia szerint:

25 dkg	sajtkrém	288
2 gr	snidling	8
4 gr	újhagyma	16
11 gr	lilahagyma	44
28 gr	paprika	62
33 gr	uborka	66
10 szelet	sonka	120
	összesen	603
	per tekercs	60

A végeredmény látványra ugyan nem profi, ehhez sajnos nem volt megfelelő eszközöm, viszont ízre teljesen oké lett. Öt darab tekercs 300 kalória, egy bögre édesítőszeres citromos teával nekem teljesen tökéletes volt reggelire. Tápláló, finom, egészséges, és....és nem tojás ;-)

Még több kérdőjel

Megújult étrendem nem várt mennyiségű kérdést és kételyt ébreszt bennem. Az internet, mint elsődleges információforrás, tele van névtelen önjelölt észosztókkal, és ellentmondásokkal. Tény, hogy a csökkentett kalóriabevitel lassítja az anyagcserét. Az anyagcsere lelassul, a szervezet átáll raktározó üzemmódra, és a fogyás megáll. Sőt, a kevesebb bevitt energiából többet raktároz el, mint egy normál anyagcserével bíró szervezet a sokkal több bevitt energiától. És ezért lehet az, hogy Marinéni a napi ezer kalóriájával is hízik, míg Pistabácsi a napi háromezertől sem.

Oké, ez világos. És akkor én hogyhogy száz kilót fogytam úgy, hogy lecsökkentettem a kalóriáimat? Rendben van, az anyagcsere lelassul, de mennyire? Meg nyilván nem áll, mert akkor meghalna az ember. És a lassulás mértéke vajon hogy megy végbe? És a felgyorsítás is ugyanannyi idő alatt történik meg, vagy inkább olyan, mint egy kártyavár, hogy megépíteni sok idő, össze meg összedől egy pillanat alatt...

Mondhatnám, hogy a nagyszerű internet ott van, és az információ is, csak ki kell bányászni. Aha...de mi van, ha azt mondom, hogy a púpom tele van már a témával? Hogy mindenre van példa meg ellenpélda is? Hogy egyszerűen nincs olyan, aki hasonló helyzetben lenne vagy lett volna, aki precedenssel járna előttem? Vagy ha van, nem találtam meg...Hogy lenne millió más dolgom, de annyira lefoglalnak ennek a téma kérdései, hogy az már túlzás?

Azt hiszem ebben a témában is, mint minden másban meg kell értenem, hogy magamnak kell kijárnom ezt az utat, és nem adatik meg az okos "mások kárán tanulás" lehetősége. Marad az elmebeteg számolgatás, meg a tervezgetés, meg a tudatos vásárlás...Kezdem utálni magamat, hogy állandóan forgatoma termékeket az áruházban, és nézem a kalória meg a ch adatokat, meg hogy mi mit tartalmaz. Enyhe nosztalgiával gondolok azokra az időkre, mikor konkrétan kicsit sem érdekelt az elfogyasztott ételnek az ízén kívül semmi más sem, hacsak nem a mennyisége :)

Tudom, az idők változnak, továbbá semmi sincs ingyen. Az egészség sem, meg a gudluking....(éljen Ben Sherman :D). De akkor is unom már, hogy ha nincs konkrét táplálkozási tervem az adott napra, akkor billegek a bótban, mint rigó a dögön, hogy most mi fér bele, meg mikor, hogyan, merre, meg egyébként is...

Gyakorlati megvalósítás

Abbéli törekvésemben, hogy tápláló, mi több nehéz, mégis nem túl sok kalóriát tartalmazó ételt egyek, feleségem is mellettem áll. Ahogy minden másban is szerencsére. Ezúttal viszont kreatív módon előállt a javaslattal, miszerint nem csirkemellel meg zöldséggel kellene csak foglalkoznom, de készít nekem rakott káposztát, méghozzá úgy, hogy az megfeleljen az általam támasztott, szinte lehetetlen kritériumoknak.

jelentem sikerült Neki, és megalkotta a tökéletes "light" rakott káposztát. Ízre teljesen rendben van, és kalóriaértéke megdöbbentő módon mindössze 390 kalória. Igaz, nincs benne rizs. Igaz, a tejföl benne csökkentett zsírtartalmú. A káposzta meg lengyel termék, és némi sárgarépa is van benne. Azonban a savanyú káposzta és a sárgarépa kalóriaértéke egyrészt szinte ugyanannyi, másrészt tényleg alig van benne valamennyi, itt-ott sárgállik egy pötty a káposztában, gyakorlatilag észre sem lehet venni. Jöjjön tehát a szokásos táblázat ill. a kép. Íme:

45dkg	savkáp	144
16dkg	darált sertéshús	320
20dk	"light" tejföl	140
4 dkg	hagyma	16
1 dkg	olaj	80
		700

Ez két adag, ami azt jelenti, hogy egy szép nagy tányérnyi fogást ad ki a jénai tál fele. A maradékot fotóztam le:

Fából vaskarika

Ez az anyagcsere beindítás nem egyszerű dolog. Sajnos a nap csak 24 órából áll, és azember nem tud szétszakadni...pedig a gyerekneveléstől kezdve a tudatos táplálkozáson keresztül a pénzcsináláson át a szeretkezésig hosszú a sor, amit lehetne, kellene, jó lenne kizárólagosan a nap 24 órájában véghez vinni.

De sajnos a 24 órába bele kell szuszakolni mindent, ami fontos. Szóval rengeteg információ van a neten, de az általam oly sokszor hangoztatott hasonlattal élve az egész olyan, mint egy nagy szeméttelep...nagyon sok limlomot kell áttúrni, hogy az ember valami használhatót találjon. És egyre inkább úgy tűnik, hogy bár aprólékos munkával elkezdtem összeállítani egy speciális, egyedi étrendet, amiben sok fehérje, kevés szénhidrát és kevés kalória van, akkor sem lehet egyszerre szerelmeskedni is, meg szűznek is maradni.

Paradox a szitu. Mert a testet olyan ételekkel lehet munkára fogni (ez volna az anyagcsere serkentésének a lényege), amik nehezen emészthető ételek. Amiknek a lebontása, megemésztése munkát kíván. Mert akkor a test elkezd dolgozni vele, és bepörög az anyagcsere. Tehát az alacsony víztartalmú, nem homogén állagú, rostban, zsírban, és fehérjében gazdag ételekről beszélünk. Hoppá, csakhogy pont ezek az ételek azok, amiknek a kalóriaértékük is magas.

Adja magát a gondolom költői kérdés: akkor tehát nem léteznek alacsony kalóriatartalmú ételek, amik megdolgoztatják az emésztőrendszert? Harmadik napja nem eszem egy falat gyümölcsöt sem (elég fura), mindennap eszem ellenben tojást és halat vagy csirkét, és sajtot. Továbbá zöldségeket. Ez alatt a három nap alatt átlagosan 1300 kalóriát ettem, szénhidrátot pedig átlagosan 70 grammot. A három nap alatt a súlyom úgy változott, hogy 90 dekát híztam.

Erre mindössze kettő magyarázat lehet: vagy a lelassult anyagcserém miatt a szervezetem még nem vette észre, hogy több kalóriát hordok be, mint az elmúlt hetekben, és még mindig vész-raktár-üzemszerűen dologzik, vagy....vagy mégiscsak UFO vagyok :-/

Na persze három napból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Több idő kell, tudom én. De most, ebben a szent pillanatban elég freak a helyzet.

Megvilágosodás és reform...újra.

Most hogy elértem az álomsúlyom, következett egy kellemesnek nem mondható pofára esés. De haszna is volt, mint általában minden hasonló dolognak. Mi is volt a pofára esés lényege...? Nos, amióta elkezdtem a változtatást, azóta ragaszkodom a heti egy méréshez, amiből később napi mérés lett ugyan, de azok az adatok, amikből a grafikonom csinálom, és amit érdemi adatoknak tartok, azok a heti egyszeri, vasárnap reggeli méréseken alapulnak. Az elmúlt héten még magamhoz képest is keveset ettem, ami azt jelenti, hogy átlagosan naponta 7-800 kalóriányi energiát vittem be. Azt hittem, majd hú de fogyni fogok. Ehhez képest negyven dekát híztam, ma reggel a mérleg 84,6 kg-t mutatott.

Éreztem én, a napi mérésekből, hogy valami nem stimmel, és legott ismételten az internethez fordultam, mert információra vágytam. Van ugye az anyagcsere folyamatunk, amit egy egyszerű képlettel meg lehet állapítani, kinek mennyi, és az én esetemben ez 1865 calória. Ezt a leglájtosabb módszerrel is egy egész kettővel kell beszorozni, hogy megkapjuk a napi minimális kalóriabevitelt, ami a szinten tartáshoz köll. Ez tehát 2238. Ennyi kalória elfogyasztásának eredményeképpen az én súlyomnak stagnálnia kellene. Hét nap alatt összesen 15 666 kalória. Ezzel szemben egész pontosan az elmúlt héten 6 212 kalóriátfogyasztottam el. Kevesebb mint fele annyit, és nem hogy nem stagnáltam, de híztam. Ugye, milyen freak....

És akkor az ember ne gondolja, hogy UFO. Nyilván vagy találok erre értelmes magyarázatot, vagy marad az, hogy valami genetikailag elcseszett, selejtes példánya vagyok az emberi nemnek, és hiába vergődök, mint a zacskós hal, sosem fogok normális lenni. Jó hír: találtam rá magyarázatot. Mielőtt erre térnék, még érdekes adalék, hogy az elmúlt napokban rendkívül zavaró volt, hogy a jobb kezem, és/vagy a jobb lábam rendszeresen meg akart fagyni. Eleve amióta lefogytam nagyon fázós lettem, de azért az mégiscsak túlzás, hogy a gyerekeim egy szál pólóban, meg rövidnadrágban jönnek-mennek, apuka meg hosszú újjú hoodie-ban, meg mackónadrágban gubbaszt, és lehelgeti a kezét ötpercenként.

Na szóval internet anyónak hála, eljött a megvilágosodás. A kulcsszó: lelassult anyagcsere. Azt mondják az okosok, a messze földön hírhedt jojó effektusnak is ez az eredője. Jelesül, hogy az ember nekiáll agresszíven diétázni, leszámol a kalóriákkal, le is fogy, majd mikor visszatér a normális étrendhez, öt másodperc alatt visszahízza a leadott súlyt, de legtöbbször még többet is. Nem hinném, hogy ez bárkinek ismeretlen dolog lenne, sajnos. Már aki valaha túlsúllyal küszködött....vagyis embertársaim többsége. Én magam is többször lefogytam, majd visszahíztam. Borzasztó destruktív, mert kvázi értelmetlenné teszi a törekvéseinket. Nem beszélve az eredményeinkről.

A lelassult anyagcsere megmagyarázza azt is, hogy miért nem fogytam a fele mennyiségű energiától, és magyarázhatja a hideg végtagjaiamat ill. a fázásomat is. Azt mondják, a szervezet anyagcseréje alkalmazkodik a bevitt kalóriamennyiséghez, és ha valaki túl keveset fogyaszt, akkor tartalék-, vagy vészüzemmódra kapcsol. Ez azt jelenti, hogy adott mennyiségű tápanyagból többet fog elraktározni, mint egyébként.

Atléta nagyfiamnak valószínűleg pörög az anyagcseréje, hiszen iszonyatos mennyiségű ennivalót eszik, több alkalommal összeszámoltuk, hogy csak vacsorára többet eszik, mint én egész nap...és tömény izom a gyerek a maga 185 centijével, és a 71 kilójával. Szóval a mai naptól hivatalosan is változtatok: alacsony kalóriamenet vége, fehérjedeiéta indul. Na nem ész nélkül,mert szenvedtem eleget ahhoz, hogy ne riszkírozzak. Úgyhogy személyre szabva fogom összeállítani magamnak az étrendemet úgy, hogy megfeleljen a fehérje diéta elvárásainak, ÉS ne haladja meg a napi 1600 kalóriát...maximum 1800, az pont az anyagcsereigényem. Tehát napi legalább ötszöri étkezés, első héten semmilyen szénhidráttal, nagyon sok fehérjével, sok zöldséggel,ami rostban gazdag. A hidegen sajtolt olajakat és a sajtot is engedi a diéta. Ebből én nagy örömmel alkalmazom a sajt visszaépítését az étrendembe, már alig várom. És mindezt a megadott napi kalóriakereten belül.

Igy valami olyasmire számítok, hogy helyreáll az anyagcserém, gyorsabb lesz, erősebbnek fogom érezni magam, és a súlyom stagnálni fog. Mindemellett nem leszek éhes, és tele leszek energiával. Továbbá elkezdtem beépíteni a mozgást is a magam ritmusában. A mozgásból nem fogok életcélt csinálni most sem, de fél óra kocogás, kis hasprés, kis karra gyúrás jót tesz a közérzetemnek, és szintén jóttesz az anyagcserének is.

Hát ez a terv. Remélem beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Mennyi az annyi

Azt olvasni a neten, hogy egy ember életben maradásához kiszámolható az a kalóriamennyiség, amire szükség van. Magasság, testsúly, életkor. Namost adott ez az érték, amihez még hozzá kell számolni azt a mozgást, amit az életben maradáson túl csinálunk....fekszik, ül, áll, dolgozik, rohangászik a konyhában felalá, autót vezet, lecipeli a gitárerősítőt az emeletről, amit már megint fent hagyott magánál a szobájában a kölyök....majd megint felrohan az emeletre mert a capo is ott van...ilyesmi. Na és akkor kijön egy érték, ami kalóriamennyiséggel emberünk szinten tudja magát tartani.

Elméletileg.

Megnéztem, nekem ez 2200 kalória. Harminckilenc évesen, száznyolcvanöt centi magasan és nyolcvannégy kilósan, semmilyen fizikai munkát nem végezve állítólag itt körül volna ez az érték. Az tiszta sor, hogyha eleddig átlagosan naponta 984 kalóriát fogyasztottam (februártól szeptemberig mérve) akkor fogytam. A kérdés az, vajon tényleg hinni lehet-e a számoknak. Úgy értem, van, hogy az ezer kalória fogyasztása során napokon keresztül nem fogyok egy dekát sem, ad absurdum hízok valamennyit. Persze, világos, hagyni kell kifutni, nem lehet pár napból kiindulni. De.

Azt is olvasni a neten, hogy aki kövér volt egyszer, annak a zsírsejtjei nagyobb számban vannak a testében, mint aki nem. És azok, akiknek több zsírsejtje van, azok máshogy reagálnak, hiszen sokkal több sejtecske vár a zsírra, hogy előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, és csoportosan elkövetve elraktározza azt. Ha így van, akkor ugyanolyan étrend mellett máshogy fog alakulni egy ex kövér és egy normál ember súlya. tehát ebből kiindulva nem lehet mindenkire egyformán alkalmazni a formulát.

Ha ez így van, akkor afféle oldalra esett pionírként magamnak kell ösvényt vágnom a saját testem működésének erdejében, hogy kitaláljam, mennyi az annyi. Na jó, végül is, miért várnám el, hogy mások mondják meg, nekem mi köll. Logikus.

Tehát akkor innentől datálódik a kísérletezgetés időszaka. A jó hír, hogy akkor a számolgatással egyelőre nem kell felhagynom :) Úgyhogy tetszeleghetek még egy darabig az elvetemült orthorex őrült szerepében :)

Sarokpont

A mai napon sarokponthoz értem. Amikor elkezdtem dokumentálni a fogyásomat, megállapodtam magammal, hogy a heti egy alkalom megfelelő lesz a mérésre, ennél ritkábban túl laza lenne, ennél sűrűbben meg túl sűrű. Ennek ellenére már fél éve is lehet, hogy minden nap megmérem a súlyom. Mondhatni, hogy a reggeli kis szokásos tisztálkodási és egyéb rituálém része lett az is, hogy a mérlegre állok, és az eredményt a kis excel táblázatba vésem, miközben a reggeli kávémat kortyolgatom. Sokan azt mondják, ez nem egészséges. Mármint a napi mérlegelés. Mégpedig azért nem, mert a szervezetben végbe menő biológiai folyamatok nagymértékben, és a táplálkozástól sokszor ha nem is függetlenül, de nem lineáris relációban hullámzanak. Ez alatt leginkábba szervezet kiválasztási folyamataira gondolok ill. a bioritmus adott szakaszainak megfelelő ingadozásokra.



Nos, én mindezek ismeretében mégis mindennap megmérem magam, de érdemi eredményként kizárólag a vasárnap reggelenkénti adatot tekintem, így a grafikonon is csak ezeket a mérési erdményeket jelzem. Szóval a sarokpont úgy jön be a képbe, hogy elértem a célként kitűzött 85 kilós határt. Egész pontosan 84,2 kg-ot dokumentálhattam a mai reggelen a nyilvántartásomba.

Ez a 185 centimhez ideálisnak mondható a maga 24,6-os BMI értékével. Pláne ha még azt is hozzá gondolom, hogy hozzávetőlegesen 8-10 kiló bőr lóg rajtam, ami ugyan növeli a súlyom, de nem zsír vagy izom, amiből fogyhatnék.



Szóval sarokpont. Eljutottam ide, cirka másfél év alatt. A harminckettes méretű farmernadrágig, amilyet a tizenhatéves futóbajnok atléta nagyfiam is hord. Nem tudtam az összes nadrágot előásni, de azért egypárat előszedtem ebbőla másfél évből. Íme:







Nem igazán tudom, most pontosan mi lesz majd. Mindig azt szoktam mondogatni, hogy a hídon csak akkor tudunk átmenni, ha odaértünk. Hát most viszont itt vagyok a hídnál, és át fogok menni rajta. Több elképzelésem is van a jövőt illetően, már ami a táplálkozást illeti, de az biztos, hogy kontrollmánia ide, orthorexia oda, a heti mérést biztos hogy sosem fogom abba hagyni. Jó lenne úgy élni, hogy nem számolgatom a kalóriákat, de van egy olyan gyanúm, hogy ezért dolgoznom kell elég sokat, hogy képes legyek ne foglalkozni ezekkel a számokkal. De hiszem, hogy sikerülni fog.



Ha már számok: 591 nap alatt 108,8 kilóval lettem kevesebb. 18 deka naponta. Nem kifjezetten turbódiéta volt ez, a számok alapján semmiképp sem.



A lényeg, hogy nagyon jó érzés megélni, leírni, átérezni, megtapasztalni, stb. ezt. Valami olyan megint, mint a kontroll-feeling. Magabiztossá és erőssé tesz a tudat, hogy képes vagyok befolyással lenni a testemben zajló folyamatokra.

Csirkemell a'la Farmhouse

Tegnap nem volt érkezésem főtt ételt készíteni magamnak, így el voltam egész nap almával meg light joghurtokkal, ma viszont előjött belőlem az emberállat és húst kívántam :) Lehet kapni nálunk a bótban egy olyan zöldségkeveréket, ami nagyon fantáziadúsan "farmhouse mix"-nek van elnevezve. Van benne sárgarépa, brokkoli, zöldborsó, zöldbab, karfiol. Kifejezetten kellemes összhatású az egész (legalábbis az én ízlésvilágomnak), és nincs benne hagyma. A hagymátlanság azért kell, mert tapasztalataim alapján amiben van, abban túl sok van. Érthető, miért, hiszen a sokféle hagyma között mindig van olyan, ami olcsó, tehát a bekerülési költséget megcsökkenti.







Naszóval én általában nem szeretem az előre megkevert zöldségeket, ha lehet inkább szeretem magam összeállítani, de ebben még nem csalódtam. Hogy hogy lehet csalódni ezekben a készízményekben? Poofonegyszerű. A répa pudvás, a karfiol takony, a zöldbab száras, a borsó fekete...soroljam? Van ám a piacon bőven rossz példa. Szóval ebben nem csalódtam, és a pozitív serpenyőben még a tápérték is bejátszik, ugyanis ennek a cuccnak elkészítve tíz dekája mindössze 31 kalória.







Tehát a magamfajta, aki szeret sokat enni ehet belőle rendesen. Én a tányéromra ezúttal kerek negyven dekát pakoltam, a húsz dekányi pipicici mellé, amit kizárólag sóval, és őrölt fekete borssal ízesítve sütöttem meg serpenyőben, hozzáadott zsiradék nélkül, mint rendesen. Az első szelet után egy kis mustárral színesítettem az ízeket, ez kalóriaügyileg jelentéktelen.



A pároláshoz a jól bevált pároledényemet vettem elő, íme a technika :) :







Nos, nem is én lennék, ha nem állna itt a kis exceltábla:

	dkg	cal
csmell	19	209
farmhouse mix	40	124
összesen		333