Friday, 3 June 2011

Sztereotípiák

Gyűlölöm a sztereotípiákat. Mérhetetlenül dühít, hogy vannak olyan dolgok – és a túlsúly-fogyás témakör is ilyen - , amit pókhálószerűen körbefon valamiféle paradigmaháló...valami sztereotip rács, amiből lehetetlen kiszabadulni. Ennek egyik része a gyorséttermi vonal. Miért olyan baromi nehéz az embereknek elfogadni azt, hogy nem kifogásokat kellene keresni, hanem megérteni azt, hogy önmagunkért csakis önmagunk felelünk. Én nem azért vagyok túlsúlyos, mert van a világon mekdonálc. A sok manipulatív kisfilm pont olyan, mint az összes statisztika. Azt mutat meg, amit akar. Pontosabban, amit a megrendelő akar. Gondoljuk már végig, ha mindenkinek 48 órája éjjel-nappal rögzítésre kerülne, abból össze lehet vágni egy olyan tízpercest is, hogy az illető maga a földre szállt angyal, de olyat is, hogy egy elmebeteg pszichopata idegroncs. Csak a megfelelő pillanatokat kell összeollózni. Ennyi. Ugyanígy nem a meki tehet arról, ha valaki elhízik. Senki más nem felelős érte, csak ő maga. Pont. Én a nagy fogyásom alatt rendszeresen jártam gyorsétterembe. És toltam be az arcomba a salátát a grill csirkemellel, meg a lájtkólát. És nem torpant meg a fogyásom ezért soha.

No comments:

Post a Comment