Monday, 6 June 2011

Ésszel...

Nehéz indulatok nélkül megállni a sok-sok neten keringő, vagy médiából ömlő információtengert. Tudom, hogy az emberek sokszor nem látják a fától az erdőt, persze...de könyörgöm, miért kell ilyen látványosan bedőlni minden baromságnak? Birkanyájként vonulunk a hamis, demagóg, minden összefüggést és logikát kizáró szlogenek után, fújjuk a hülyeséget, amit lehet hallani mindenhonnan. Én a magam részéről nagyon utálom, ha valaki manipulálni akar. Tök mindegy, milyen irányba. A politikában is azt nem szeretem, hogy populista törekvésként képes a legnagyobb baromságra is. Fennhangon hirdetik, hogy a gyorséttermek minden rossz okozói, és hogy a szegény gyerekek egészségtelenül táplálkoznak, és ezer blognak ezer kommentjén olvasni, hogy így is van, pfuj szemét mcdonalds, undorító, hazug gyilkosok mind, és műanyag mérgekkel tömik a szegény gyerekeket. Meg a sült krumplihoz "valamit" hozzá kevernek, amitől függőség alakul ki a gyerekben, mert utána mindig csak azt akarja...a nagy kedvencem, hogy a marhahús pogácsát elteszik az emberek, és figyelgetik, hogy úristen, nem indul bomlásnak, nem penészedik meg, nem bomlik el...micsoda szörnyűség, nyilván tiszta műanyag. Most ne is menjünk bele abba, hogy a megsült színhús ugyan mitől indulna enyészetnek....

Egyszerűen csak tegyük fel a kérdést: Ha minden negatív promós szart feltétel nélkül elhiszünk, amiben fikázzák a gyorséttermi kajákat, és ha valaki elmondja, hogy kérem szépen, a gyorsétteremben minden egyes apróság a legprofibban ellenőrizve van, hogy különösen ügyelnek az alapanyagok minőségére, az előkészítésre, a sütési hőfokokra, a tisztasági előírásokra, hogy csupasz kézzel nem fogják meg az ennivalót, hogy a konyhán dolgozóknak hajhálót kell viselni, hogy arcszőrzet nem megengedett.... erre mind csak legyintünk, és azt mondjuk, ugyan már, mondani mindent lehet...de ki tudja, mi az igazság? Akkor ugyanígy miért nem a negatív promókra legyintünk, miért nem azokra a rémhírekre, meg manipulált "supersizeme" típusú anyagokra mondjuk, hogy ugyan már, mondani bármit lehet.....?

Esetleg megterhelő belegondolni olyanokba, hogy például a hamburger az egy fajta étel, amit elkészíthet bárki, bárhol....és nem azért egészségtelen, mert az, ami, hanem akkor egészségtelen, ha nem megfelelően szerezzük be az alapanyagokat, ha nem megfelelően készítjük el, ha nyers marad a hús, vagy épp túl van sütve, ha túlfűszerezzük, vagy épp ha nem....a zsömle friss-e, a zöldség, amit bele rakunk, meg van-e mosva, megfelelő-e a minősége....? És ha harcosan mi otthon magunkban készítjük el a gyereknek ezt az ételt, akkor miben lesz egészségesebb az, amit mi csinálunk? Honnan tudjuk, hogy a hentesnél vett hússal mi újság? Vajon a mi konyhánkban is naponta ellenőrzik a sütő/grillező teljesítményét vagy az olaj elhasználtságát? Vajon stopper órával a kezünkben sütjük a krumplit....a megfelelő hőfokon persze...OK, a fritőzt a megfelelő osztásra állítjuk....de ellenőrizzük-e az olaj valódi hőfokát? Nem, persze hogy nem.

Amikor azt mondjuk, egyen a gyerek rendes kaját... levest meg másodikat...Minden ételt el lehet készíteni egészségesebb és kevésbé egészségesebb módon, nem? Levest is lehet zsiradék, liszt, cukor nélkül elkészíteni, és lehet finomliszttel, bő zsírral berántani, cukorral édesíteni...és a "második"? Ugyanez... Tegnap a híradóban arról beszéltek, hogy az iskolai, óvodai közétkeztetés mennyire olyan, amilyen...és mutatták a közkonyhákat... nem akartam hinni a szememnek. Az oké, hogy annak idején nálunk az általános suliban minden konyhásnéni a menzán akkora volt, mint egy ház....de ez azóta sem változott semmit....?!? Súúúúlyosan elhízott konyhásnénik, könnyű kis otholkákban kavargatják a hatalmas fakanállal a krumplimasszát....a hónaljszőrük sokszor csak centiméterekre az ennivalótól :-o Most abba ne menjünk bele, hogy az már milyen durva, hogyha egy üzemi konyhán mindenki extrém mód el van hízva....és ne foglalkozzunk a dolog gazdasági, etikai, morális oldalával (tudom, nehéz, de ne...) Foglalkozzunk azzal, hogy sétáljunk be egy sokat szidott mekibe, és nézzünk be a konyhába....hány túlsúlyos embert látunk? Mondjuk ki, a mekiben dolgozók a mekis kaját eszik, az üzemi konyhások meg az üzemit....melyik csapat hogy néz ki....? Vajon ennek mi az üzenete...?

Különben is mit tudjuk mi azt, hogy a saláta, amit a piacon megveszünk, honnan származik, mivel locsolták, ráöntötte-e Mari néni a hígtrágyát, vagy pista bácsi milyen növényvédővel permetezte a kártevők ellen? Sorolhatnám a kérdéseket, mindegyikre ott van a válasz. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, és tényleg belegondolunk, akkor ugyanígy feltehetnénk ezeket a kérdéseket is.

Mi dönti el akkor hát, hogy melyik oldalra nézünk ferde szemmel? Mi segít eldönteni, hogy a pengehátú ló melyik oldalára essünk....? Biztosan nem a pénz....vagy az önigazolás. Vagy lehet, hogy előfordul olyan, hogy valaki azért tiltja el a gyerekét a mekitől, mert gusztustalanul drága....? És mert talán részben ezért is olyan népszerű a kölyköknél...? Na igen, a jó szülő egyik ismérve, hogy legyártja öt másodperc alatt a filozófiát, ami alapján alátámasztja azt, amit tesz, vagy nem tesz. Amit enged a gyereknek vagy nem enged neki. Amit támogat, vagy amit tilt. Hiszen ha kell, fossuk magunkból az érveket. Akár pro, akár kontra....

2 comments: