Thursday, 16 June 2011

Hit

Mindenki hisz valamiben. Vagy valakiben. Vagy épp a semmiben, gondolom. Nyilvánvalóan ahány ember, annyiféleképpen értelmezi ezt a témakört. Alapvetően ateista nevelést kaptam, bár nominatíve római katolikusak volnánk vagy mi...meg lettem keresztelve a Mátyás templomban, de templomba soha nem jártunk. Az iskolai kirándulások alkalmával láttam csak templomot belülről. Mindemellett nem mondanám magam Istentagadónak, elég sajátos elképzelésem van ezekről a dolgokról, de ez a blog nem erről szól.

A keresztény egyháznak mocskos dolgai voltak mindig is. A keresztes hadjáratok, az inkvizíció, satöbbi...ezekre gondolok. Nyilván a hit és a vallás eszközként is funkcionált, pláne a középkorban, hiszen kiválóan alkalmas volt (és még ma is az) a tömegek manipulálására. Így a vezető elit könnyedebben haladhatott előre. A plebs pedig tűrt és fizetett, félve a pokoltól és a kárhozattól. Az Ó- és Újszövetség bizonyos tekintetből rettenetes fenyegetésekkel teli könyv, mely borzalmas, válogatott kínzásokat kilátásba helyezve terelgeti az embereket, amennyiben nem az általa megjelölt ösvényen haladnak. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy a célokhoz mndig tartoznak eszközök is. A társadalom vezetőinek eszközként funkcionált az emberek hite, ebben biztos vagyok.

Nyilvánvalóan amikor az ember kitűz egy célt maga elé, akkor eszközöket is választ(hat) annak érdekében, hogy ezt a célt elérje. Az eszköztár elég széles, ki mindenkinek más és más. És sokszor fordul elő, hogy mások meglátják az ebben lévő üzleti lehetőséget, hiszen minél nagyobb akarással esik az ember neki a céljának, annál jobban képes eltompítani a józan ítélőképességét. Gondolok itt az elképesztő mennyiségű levélszemétre, amit kéretlenül és tömegesen szórnak az emailcímekre, válogatás nélkül. Ezen levélszemetek három nagy csoportra szoktak tagolódni: akciós nyaralások és termékek, pénisz növelés, és fogyasztószerek. Nyilván nem véletlenül, a számok erejéből és a marketingesek alapos munkájából kiindulva ezek a leginkább népszerű témák, a leggyakoribb célok. Nem csoda, hiszen valóban nagyon sok embernek van túlsúlya, és szívesen szabadulna meg tőle.

ha tehát ez egy olyan cél, ami vélhetően sok ember szeme előtt lebeg, akkor nyilván adja magát a piac, hogy eszközök tekintetében ott van a lehetőség. Kitalálom az eszközt, megmanipulálom a fogyasztót, aki boldogan nyitja a pénztárcáját. A haszon megvan, a delikvens pedig jól jár vajon? Nos, ha okos az ember, aki az eszköz mögött áll, még akár jól is járhat...mire gondolok: Arra, amikor például forgalomba hozok egy csodabogyót, amit ha valaki napi három alkalommal fogyaszt, garantálom a súlyvesztést. Majd mikor megvásárolja a könyvemet, és kitárul a megismerés kapuja, elolvassa benne, hogy a bogyó nem elég, mellette kevesebbet kell enni és többet mozogni. Hoppá, de akkor minek a csodabogyó? Namost ilyenkor lehet valamiféle önigazolás, mert ha megvettem a könyvet, mert elhittem a promóját, akkor már tartani fogom magam a saját döntésemhez (önigazolás), és belemegyek a játékba. Ha kevesebbet eszem, és többet mozgok, - és persze szedem a csodabogyót is mellé-, akkor fogyni fogok. És máris alátámasztom a bogyó nimbuszát, ami pedig csak katalizátor volt, hiszen eszközként funkcionált a célom elérésében, amit effektíve saját magam vittem véghez.

Mindenki döntse el magában, most akkor ez morálisan milyen megítélés alá eshet, illetve képes-e működni...Egy azonban biztos: a csoda bennünk van, emberekben. A képesség,a lehetőség...ott van bennünk, és nincs semmi vagy senki más, aki képes lehet változtatni a dolgokon, pláne a saját dolgainkon, csak mi magunk.

No comments:

Post a Comment