Friday, 3 June 2011

Szembemenés

Nézzük csak meg, mire sarkall a világ, mi az ami az újszülött kisbabának egyaránt célja, mint egy felnőtt embernek: a gyarapodás. Lehet más köntösbe bújtatni, más szavakkal illetni, úgy mint: fejlődés, előrébb jutás, gazdagodás, vagyonosodás, satöbbi. Ám mindnek egy és ugyanaz a jelentése: a kevésből legyen több. Ez az, amit a társadalom a kezdetektől fogva az emberekbe plántál. Mi motivál egy fiatalembert, amikor kikerül az életbe? Jó állás megszerzése, ahol minél több pénzt tud minél kevesebb munkával megkeresni, hogy minél többet tudjon megadni a szeretteinek.

És a megadás, vagy az adni szó a kulcs, mert ezek által lesz a kevesebb több. Lehet, hogy túl cizelláltnak tűnik, de nekem mély meggyőződésem, hogy a fogyni vágyó emberek egyik legnagyobb gátja mélyen a pszichében gyökeredzik, és a kulcsa a gyarapodás felé való igyekvés. Amikor magunkévá teszünk egy szelet csokoládét, akkor többek leszünk tőle, hiszen az a szelet csoki pénzbe kerül, és a pénz az, amiért dolgozunk, megalkuszunk, robotolunk, kompromisszumokat kötünk, szenvedünk, harcolunk, küzdünk, ha kell ölünk is. Azzal tehát, hogy a csokit megesszük, egyfajta spirituális szemszögből nézve megbecsültebb emberekké válunk. És ha az ellen akarunk küzdeni, amiért egész életünkben harcolunk, az bizony paradox helyzetet eredményez, és összekuszálhatja az elmét.

Véleményem szerint át kell látni világosan ezeket az összefonódásokat ahhoz, hogy megértsük, és elfogadjuk a törekvéseinket. És persze nem utolsó sorban elérjük a céljainkat. Meg kell látni, hogy a társadalom, illetve az abból fakadó törvényszerűségek mind a fogyasztás köré csoportosulnak, így ha a fogyasztással, a gyarapodással, ergo a hízással szembe akarunk menni, az bizony az eredendővel való szembemenés. A társadalommal való szembemenés. És nem apróság.

No comments:

Post a Comment