Respect, avagy morális meg nem is

Kutatások tucatjai bizonyították, hogy létezik genetikai hajlam a hízásra. Mit is jelent ez? Azt, hogy két ember ugyanolyan étrend és ugyanolyan életmód mellett reagálhat különbözőképpen. Például az egyik elhízik, a másik nem. Ez megtörténik, és egyértelműen arra utal, hogy a két ember genetikai különbözősége az ok. És itt jön be az a következtetés, hogy helytelen a morális megítélés. Csak azért, mert valaki kövér, még nem feltétlenül biztos, hogy azért kövér, mert lusta disznó, és zabál mint az állat. Meglehet, hogy többet mozog, és jobban odafigyel az étkezésére, mint az a sovány, aki nagyjából lesza*ja, mit eszik, mennyit, és mikor. Egész egyszerűen azért, mert mások a génjeik.

A baj az, hogy sok olyan ember van, aki a génjeinek köszönhetően ehet akármit, nem hízik el, és ezt valamiféle erénynek tekinti, szemben a túlsúlyos embertársaival. És úgy gondolkodik, hogy ő megeszik egy csomó csokit, pizzát, junk food-ot, és mégse kövér, de akkor aki az, az már mennyit zabálhat...? És persze morálisan elássa az illetőt, akinek ettől rögtön önértékelési problémái lesznek, és mi máshoz fordulna vigaszért, mint az evéshez. 

Több okos kutató van azon a véleményen, hogy napjaink elhízás-betegségéért az tehető (részben) felelőssé, hogy a civilizált világ megváltoztatta az embereket. Az vadállatok körében nem jellemző az elhízás. Mert a testük úgy működik, hogy ha üres a gyomor, jelzik a hormonok az agynak, hogy hajrá, kialakul az éhségérzet. Gondoskodnak ennivalóról, majd mikor a gyomor megtelt, újabb hormonok jelzik az agy felé, hogy oké, jóllaktam, elég volt. És amíg a gyomor nem ürül ki újra, addig nem lép fel az éhségérzet. Csakhogy a mai embert lépten nyomon arcon csapja a

• sok reklám a tévében/rádióban/interneten/nyomtatott médiában/stb
• látvány, illat, ahogy mások esznek/isznak
• túlzott és célzott ingerek, amiknek pont ez a célja.

Kefalikus fázisként említik az étvágy kialakulásának a folyamatát, ami nyilván ezeknek az ingereknek a hatására indul meg. Azt is mondják, hogy a fejlett élelmiszeripar egyre ízletesebb, egyre finomabb ételeket hoz létre, amik túlságosan is azok, így az önjutalmazó mechanizmusunknak addikt szereplőjévé válhatnak. Magyarán szólva túl finom a junk kaja, és pusztán az íze miatt vágyakozunk rá, holott természetes módon csak akkor kellene evésre gondolnunk, ha üres a gyomrunk. 

Ez egy csúnya kettős spirál. A társadalmi nyomás egyszerre csábít az ingerekkel, a kereskedelmi reklámokkal és a már-már tökéletesen harmonikus ízvilággal rendelkező, szuperfinom ételkészítményeikkel az evésre, és az egyre növekvő árakkal, kamatokkal és gazdasági válsággal a minél több munkára. Márpedig aki sokat dolgozik, az a fizikai aktivitás terén egyre kevesebbet képes teljesíteni. Ez egyértelmű. Tehát többet eszünk, kevesebbet mozgunk, és akkor jön a tetejébe a hab a tortán: a stressz, ami szintén csak tovább ront a helyzeten, két dolog miatt.

1. Közvetve: a nyomás, a sok elvárás, a kapkodás és a konspiráció elfáraszt, és ha fáradtak vagyunk, akkor lazítunk. A lazítás sajnos az esetek túlnyomó többségében újabb fogyasztási hullámot jelent, azaz inkább jellemző, hogy lazításkén sörözünk egyet a haverokkal, nem pedig két órányit agresszívkodunk a squash-pályán
2. Közvetlenül: Egy svéd kutatócsoport azt kutatta ki, hogy a hasi típusú elhízás a kortikoszteroid túltermeléssel hozható összefüggésbe, ami extrém magas azokban az emberekben, akik érzékenyebben reagálnak a stresszre. A hasi zsírszövet sejtjeiben pedig sok olyan hormonreceptor van, ami erre reagál. És ezek a hormonok indítják el a zsírfelhalmozás folyamatát. 

Szóval már megint oda jutunk, hogy ez egy baromi összetett rendszer, és ami nagyon fontos: soha ne ítéljünk elsőre. Csak azért mert valaki túlsúlyos, még simán lehet, hogy nem zabál és tesped, hanem harcol a genetikai örökséggel. Azért azt is hagy tegyem hozzá, hogy ez nem feltétlenül kifogás egy túlsúlyos embernek arra, hogy elfogadja a túlsúlyt. Nem szabad elfogadni, meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy normalizáljuk a testtömegindexünket. De jó lenne, ha mindenki tisztán látna ebben a dologban, és megadná a respect-et a másiknak. Mert könnyű ám a genetika hátszelében észt osztani és morálisan elásni a másik embert. MIndenkinek van egy útja, amin járnia kell, és mindenkinek megvannak a maga démonai, akikkel meg kell küzdenie. Így vagy úgy...

Homo Ludens, avagy az erő velem van

Napok óta nem írtam, de nem azért mert nincs mit....egyszerűen megjött a nyár, és az ember nem ül a gép előtt, hanem futkározik a parkban, teniszezik a pályán, túrázik a hegyen, vagy csak a kertben issza a kávét a nyugágyból, és élvezi a napfényt.

Van itt mellettünk egy nagy hegy, afféle spirituális pont, egy akkora kereszttel a tetején, hogyha az ember felnéz rá, elszédül...komoly túra a megmászása, és én rettentően élveztem, hogy egyáltalán nem volt fárasztó megmásznom. nyilván a súlyvesztés, és a rendszeres mozgás hatása, de nagyon üdítő...mi több inspiráló-motiváló érzés. Érzem, hogy az erő velem van, és nem ellenem :)

Egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy az anyagcsere a mozgás-táplálkozás összehangolt együtthatójával áll szoros kapcsolatban. Úgy tűnik számomra, hogy a rendszeres mozgás, és a 70-80 %-ban szénhidrát- és hozzáadott cukor- és finomított liszt-mentes étrend az anyagcserét képes olyan szinten mozgásba hozni, hogy szinte mindegy, mennyit eszik az ember azokból az ételekből, amik nem esnek a fenti három kategóriába. 

Nyilván nem telt még el elég idő ahhoz, hogy messzemenő kövbetkeztetéseket vonjak le, de a kezdeti tapasztalatok mindenesetre ezt mutatják. Továbbá azt, hogy a tenisz kapcsán olyasmit tapasztalok meg, hogy szemben a futással, ami alapvetően egy unalmas és megerőltető tevékenység....(értem ezalatt, hogy fél óra alatt lefáraszt)...ez egy olyan aerob tevékenység, ami amellett, hogy meghajt, kifejezetten szórakoztató, vidám, és akár órákig űzhető. Kifáraszt, de nem úgy, mint a futás. Lassabban és jobban. A futás hajnalban úgy érzem, hogy beindítja az anyagcserémet, felpörget azzal, hogy lefáraszt, mire végzek, égnek a combjaim, a felsőtestem, a karom, érzem, hogy tele vagyok energiával. Amikor két órai teniszen vagyok túl, úgy érzem, hogy nagyszerűen szórakoztam, és jól esik utána beülni a kocsiba, és alig várom a következő alkalmat, hogy játszhassak.

És talán ez a kulcs szó. A játék. Kisfiamat felkészítve a szeptemberi sulikezdésre, már egy jó ideje tanítgatjuk írni-olvasni. Amíg az ábécét egy lapra írt betűsorról tanultuk, addig kínszenvedés volt, utálta, szenvedett, vergődött, mint a zacskós hal. Aztán pár alkalom után készítettem mindegyik betűhöz egy képet, ami egy ábrát tartalmazott a betű alatt. Az ábra valami olyan tárgy vagy állat, ami az adott betűvel kezdődik. A mint alma, Ű mint űrhajó, és így tovább. Photoshoppal megszerkesztettem, albumba raktam őket, és a tévéképernyőre küldve a képet, úgy mentünk végig a kissráccal egyesével a betűkön. Rögtön nem volt vergődés, mert játékká vált a tanulás.

Tudom én, hogy ez régi és evidens dolog. De akkor is érdekesnek tartom, hogy a mozgással összehozva lehet párhuzamokat találni benne. A mostani életemet leginkább ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni: ERŐ és JÁTÉK. Persze az élet nemcsak szórakozás, továbbá nem is habos torta, mint Bacsó után ezt mindannyian tudjuk. De nagyon jó érzés megélni, hogy létezhet ilyen az én életemben is.

Üzem-anyag-csere

Biztos más is volt már úgy, hogy valami érdekelte, mélyre ásott az adott témában, aztán pillanatok alatt rájött, hogy a dolog százszor, meg ezerszer bonyolultabb annál, mintsemhogy gyorsan meg lehessen érteni. Én az anyagcserével vagyok így kicsit. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy az emberi testben lezajló folyamatokkal. Oké, az ember tudja, hogy a test működéséhez energia kell, meg vannak nyilvánvaló dolgok, minthogy cukor, inzulin, zsírok, fehérjék...de hogy a mitokondriumban pontosan mi zajlik, és legfőképpen miért, vagy hogy a hormonrendszer pontosan kinél mit miért csinál...hát azt baromi jó lenne megérteni.

A magam keresetlen és tudománytalan módján arra gondolok, hogy talán az anyagcsere is olyan lehet, mint mondjuk egy izom. Úgy értem, ha az izommal foglalkozok, tehát használom, szálkásítom, vagy növelem a tömegét, szisztematikusan igénybe veszem, stb....akkor az az izom példának okáért képes lesz arra, hogy a szakadék szélén lógva képes legyen megmenteni az életem, és vissza tudjak húzódzkodni a peremre. De ha valaki nem foglalkozik az izmaival, nem használja őket, nem formálja, nem tartja karban, akkor az az izom elsatnyul, elsorvad, és ugyanabban a szituban a gazdája meghal, mert nem tudja magát visszahúzni a szakadék széléről. De mindkét izom izom. Úgy értem ugyanaz a szövet, ugyanazok a molekulák. Ugyanaz, de mégis más.

Egyszerű dolog ez, ugye mennyi különbség van egy trabant és egy mercédesz között. Pedig mindkettő autó. Vagy egy lestrapált, retvás, elhanyagolt bontószökevény C merci és egy gyönyörű, széltől is óvott S320-as vagy CLS merga között. Pedig mindkettő mercedes. Vagy hogy a diétánál maradjunk, nyilván kalória és kalória között is van különbség, mert rohadtul nem mindegy, hogy 300 kalóriát úgy viszek be, hogy elrágcsálok 4 oreo-t, vagy megeszek egy kiló almát. Pedig mindkettő kalória. Mégsem ugyanaz.

Ha ez az anyagcserére is vonatkozik, akkor az anyagcserék azontúl, hogy egyediek, azontúl még lehetnek minőségi különbségek is köztük. Olyan minőségi különbségek, amik attól függenek, hogy a "gazdájuk" hogyan él. Mennyit mozog, mennyit foglalkozik az étrendjével, és mennyire visz be minőségi kalóriákat. Lehet, hogy az ilyen módon "kényeztetett" anyagcsere nagymértékű rugalmassággal hálálja meg a törődést, és ahogy az izmok is tudnak másképp teljesíteni, és ha kell, nagyfokú erőt kifejtve "szolgálni", úgy az anyagcsere is képes arra, hogy más legyen. Ha kell, felpörögjön, rákapcsoljon, és nagyobb "üzemi hőfokot" érjen el. 

Szokás mondani, hogy az aktív sportolók annyit mozognak, hogy ehetnek akármennyit, nem híznak el. Ez szerintem is így van. De ha pusztán csak matek lenne, akkor borulna az egyenlet. Ugyanis annyit, amennyit egyesek képesek elfogyasztani kalóriában, annyit fizikailag lehetetlen lenne egy nap alatt lemozogni. Úgy értem, hogy mittudomén egy óra közepesen gyors futás 300 kalória. Namost ha valaki megeszik 8-10ezer kalóriát egy nap, abból levonunk 2000-et az alapanyagcserére, akkor marad 6-8ezer, ami 20-26 óra futással ekvivalens, ugye az nonszensz. Tehát lehet, hogy inkább arról van szó, hogy az aktív mozgást végző sportoló anyagcseréje rugalmasabb, és alkalmazkodik a bevitelhez, és ha kell, sokkal többet eléget a kalóriákból, mint egy kevésbé aktív mozgást végző ember anyagcseréje. Persze ez kicsit sarkított példa, hiszen aki ennyit eszik az képtelen ennyit mozogni is mellé, de az alapelv attól még lehet igaz.

Az igazi életmódváltás

Amikor azt mondják az emberek, hogy a fogyáshoz nem fogyókúra kell, hanem életmódváltás, az nagyon igaz. De az igazi életmódváltás akkor kezdődik, amikor már lefogytál. Mert akkor beszélhetünk életmódról, amikor arra gondolunk, ami az életünk....az életünk módja, hogyanja....rutinja. Amikor reggel felkelsz, és indul a napod. A szokásos teendőid, és persze az étkezési/mozgási szokások. Ezeket nem csak akkor kell átírni, amikor fogyni akarsz. Akkor is, persze, de igazából, hosszú távon, tartósan kialakítani akkor kell, amikor túl vagy a fogyási szakaszon, és az a cél, hogy meg is maradjon az a súly.

És miért nehéz....? Azért, mert a hosszú távú betarthatósága nem derül ki rögtön, csak menet közben. Amikor élesben csinálja az ember. Csakhogy ezek lassú folyamatok, nem valami villámakció. A lassú folyamat pedig ultraveszélyes, mert ha elveszítjük a kontrollt, akkor szép lassan észrevétlenül folyik vissza a helytelen életmód. Lépésről lépésre. 

Én most szembesülök azzal, hogy igazán most van a lecke feladva életmód-ügyben. Lefogytam, elértem az ideális súlyt, most van itt az ideje kialakítani azt az életmódot, hogy ne kelljen minden szart leírni, kiszámolni és megtervezni, majd analizálni, rögzíteni, és archiválni. Hogy legyen "freedom", de legyen kontroll is. Kicsit olyan ez, mint a mesében....hozzál is ajándékot, meg ne is.....

Az ember szereti a korlátokat lerombolni. Én legalábbis szeretem. Újra meg újra visszakanyarodok a korlátlanság eszméjéhez....pl. a negatív kalóriás téma is ilyen. Mert milyen vonzó már egy olyan dolog, hogy húha, ebből akármennyit lehet enni, korlátok nélkül, hiszen minél többet eszel belőle, annál jobban fogysz. Ja persze....hogyne Béla bátyám...hogyne...Az élet rohadtul nem ilyen.

Kezdem realizálni az olyan keresetlen, egyszerű, de igaz dolgokat, miszerint:

• A light joghurtok azért light-ok, mert nincs bennük zsír. Van bennük helyette cukor, jó sok :-(
• A kenyér hízlal. Kurvára tök mindegy, hogy fehér, fekete, kék, zöld, sárga, vagy lila. Egymagos, vagy tizenhétmagos, alacsony GI-jű vagy nem, rozsos, szójás, gluténmentes, vagy sorolhatnám. Lényegtelen. Hízlal és kész. 
• Amikor valaki kiiktat egy összetevőt az étrendjéből, azért hogy fogyjon, 90%-ban fogyaszt helyette mást, ami jó esetben ugyanolyan negatív, mint az, amit kiiktatott, rosszabb esetben rosszabb.

Jelen állás szerint úgy gondolom, egy összetett életmód lehet a befutó, amiben egyaránt hangsúlyosan szerepel az étrenden belül, hogy mit eszem, és mit nem, és a mozgás mennyisége, intenzitása is. Együtt. Tehát például azokat az ételeket, amik tényleg nem hasznosak (kenyerek-pékáruk, tejcsoki, kekszek, jégkrémek), azokat nem, vagy csak tényleg nagyon szoros és szigorú kontroll mellett szabad fogyasztani, és mindezen közben legalább napi félóra aerob mozgás, és elég fehérje is kell. Továbbá a legjobb, ha a szénhidrát kizárólag gyümölcsből és zöldségből jön.

Jó, tudom, nincs ebben semmi újdonság. Csak az van, hogy valaminek a vége az egyben valami másnak a kezdete is. És ha életmódról beszélünk, akkor az élethosszig tartó létezésre utaló módszertant jelez.

Racionalizálandó állandó

A vágyakozás átszövi az ember életét. Mindenkiét. Mondhatjuk, hogy a vágyakozás viszi előrébb a világot....vagy maradjunk annyiban, hogy viszi valamerre :)...A túlsúlytól való megszabadulás vágya körül forog a blogom is, illetve a kívánt testsúly megtartása iránti vágy körül.

Mire is vágyakozhatunk mi emberek....?

• Ami lehetetlen, hogy teljesüljön
• Aminek a teljesülése vagy törvénybe, vagy a morális értékrendünkbe ütközik
• Amit képesek vagyunk elérni

És mi az amire általában nem ...?

• Bukásra és kudarcra
• Harcra, szenvedésre, megpróbáltatásra
• Ami már a miénk

Mégis m i a fenét kezdhetünk ezzel? Hát, vegyük sorra. Először is ne vágyjunk olyanra, ami lehetetlen, hogy megvalósuljon. Olyanra se vágyjunk, ami törvénybe vagy a morális értékrendünkbe ütközik. Vágyjunk olyanra, amit el tudunk érni. Az igazi kérdés az, hogy ha elértük, akkor is vágyjunk-e rá. Klasszikus az idézet, miszerint meg kell tanulni vágyakozni az iránt, ami már a miénk. Nagy igazság. Viszont ha nem lennének új céljaink, új kitűzött vágyaink, akkor mi történne? Hátradőlnénk, és nem csinálnánk semmit? Élnénk tovább sodródva az életünket?

Bukásra, kudarcra nem vágyik senki, viszont jut belőle bőven mindenkinek. Akárcsak harc és szenvedés is, amik szintén nem sikerlistások a vágyaink között. Viszont tanulhatunk belőlük, változhatunk általuk, és jobbak lehetünk velük. Nyilván ahogy öregszik az ember, változnak a vágyai is. Van erről a tényről kismillió frappáns poén.

A túlsúly ezen a szinten könnyű feladvány. Azazhogy annak tűnik. Hiszen egyértelmű eszközökkel, általunk irányítva elérhető. Nem lehetetlen, nem ütközik törvénybe, vagy morális fenntartásokba, képesek vagyunk elérni önerőből. De bizony magában hordozza a csúnya, csúnya kudarcot és a bukást is. És harcot is jelent, meg szenvedést, meg megpróbáltatást. Meg lemondást, meg elkeseredést, meg rosszkedvet, meg depressziót, meg lehetne sorolni még mit.

Mégis talán megfogható ez a korlát, hogy segítsen az embernek nem felborulni. Olcsó eszköz mindig egy az adott helyzetnél sokkal rosszabbat felvázolni csak azért, hogy jó színben tűnjön fel az, ami van. De ha belegondolunk, az élet nagy kérdéseihez képest a túlsúly pont egy olyan téma....ahhoz a nagyon kevés néhány dologhoz tartozó valami...aminek a szabályzása a mi kezünkben van. Egyszerűen csak meg kell ragadni a kormányt.

Freedom - vagy mégsem

Őrület, hogy így két év után is mennyi energiámat veszi el/emészti fel, hogy megtanuljak enni. Az elmúlt jópár napom erről szólt. jelesül, hogy abbahagytam a számolgatást, a dokumentálást. Lefektettem néhány alapszabályt, úgymint továbbra sincs fehér kenyér, cukor-liszt, cukros üdítő, chips, keksz, stb....tehát egészségesen táplálkozom, és mellette rendszeresen lefutom a napi 2,5 km-t hajnalban a parkban, továbbá hasazok, és gyúrok felkarra.

Ment is szépen minden, mint a karikacsapás. Élveztem, hogy évek óta végre nem kell minden kis bigyót lemérnem, kiszámolnom. Nem kell az arányokat figyelembe venni. Számítottam rá, hogy eleinte nyilván hízni fogok, de amikor a nyolcadik napon este ráálltam a mérlegre, az állam leesett: 84,1-et mutatott. A legutóbbi mért adathoz képest durván 6 kilóval többet. Berántott a pánikrelé, azon nyomban. Bár hozzá kell tennem, nem éreztem magam úgy, mint aki szar formában van. Igazság szerint kirobbanó formában éreztem magam. Erősnek, fittnek, egészségesnek. És álltam a mérlegen, és csak néztem, mint hal a szatyorban....hogy mi van....??? Nyolc nap alatt hat kiló? Basszus más ha éjjel-nappal tömi magát, akkor sem bír ennyi súlyt felszedni. Hát ennyire selejtes lennék....?

Na a pánik reakció elindult, és elkezdtem a következő napokban 1100-1200 kalóriákat enni, és szigorúan csak zöldség (nem számítva a krumplit, a kukoricát a zöldborsót), gyümölcs( nem számítva a banánt, a szőlőt, a körtét), natúr csmell/cod fillet, illetve a joghurtok közül is a legdurvábban light verziójúak (50 cal/100 g-nál könnyebbek). Na és persze minden morzsát újra elkezdtem dokumentálni. És napi mérés, naná....Néhány nap után a következőket figyeltem meg:

• egy éjjel pusztán alvással kettő kilót fogytam
• Képes vagyok két nap alatt három és fél kilót lefogyni úgy, hogy egyáltalán nem esik nehezemre
• A gyümölcs és a zöldség rohadt unalmas tud lenni egy idő után.

Eltelt néhány nap, a súlyom visszaállt 80-ra, valamelyest megnyugodtam, és a kognitív énem megint a felszínre tört. Hamarosan ihletet kaptam, és megmértem a haskörfogatomat. És ekkor realizáltam, hogy a tavalyi mért ugyanennyi súlyomhoz tartozó 94cm-es haskörfogatom mostanra 87-re csökkent. Továbbá amikor 76 kilós voltam, a haskörfogatom 90 cm körül volt. Tehát effektíve azóta a súlyom ugyan nőtt, de mivel a hasam csökkent, ezért tulajdonképpen alakformálás történt. Azaz a testem alakul....átalakul....formálódik a módosított életmód mellett, és azt hiszem nincs okom a kétségbeesésre.

Azért óvatosan élem tovább az életem, mert mint most is kiderült, hiába ástam magam nagyon mélyre a témában, hiába érzem magam qrva okosnak, és nagyon rutinosnak, és iszapszemű rájának....akkor is messze vagyok én még attól, hogy átlássam a saját testem működését. 

Pizza fétis

Újra meg újra felmerül itt-ott az ún. junk food fogalma. Én is írtam róla a blogomban, többször is. Mondjuk szerintem kicsit erős a "szemét" megnevezés, hiszen azok az ételek, amiket ebbe a kategóriába dobunk, azok is embereknek készülnek, és azokból is van jobb minőségű, és kevésbé jó minőségű. Azt hiszem a pizza vagy a hamburger például kifejezetten ebbe a csoportba sorolandó. Csakhogy ha pl. a pizzáról beszélünk, abból is van  olyan, amelyik nagyon sok egészséges paradicsomot, gabonát, zöldséget, sovány sonkát, sajtot tartalmaznak, amik hordozzák a sok fontos energiát, ami a testünknek kell. Nem beszélve arról, ha a tészta is hidegen sajtolt extra szűz olívaolajjal készült. Lehet benne omega akárhány zsírsavtól kezdve mindenféle pozitív dolog. Nyilván a prémium kategóriájú pizza nem egyenrangú a legolcsóbb, gyárival, amiben ki tudja milyen műanyagok meg gumik vannak.

Ha az erdőben félrehajtunk egy faágat, majd elengedjük, az egy kis idő múlva visszarendeződik az eredeti állapotba. Menet közben egyre csökkenő intenzitással leng ki. Nem vagyok fizikus, nyilván van erre normális, tudományos szakkifejezés, de a lényeg az, hogy a kilengés mértéke egész addig csökken, amíg be nem áll az eredeti állapotba.

Szóval pizza...a pizzáról akartam írni. Tegnap megettem egy fél pizzát. Az elmúlt két évben talán egy, de legfeljebb két kezemen meg tudom számolni, hányszor ettem pizzát. Azelőtt, amikor még kövér voltam, nem múlt el hét, hogy egyszer vagy kétszer ne ettem volna, mondhatom, hogy az ún. "Junk-food" kategóriából ez volt a kedvencem. Brutál mennyiséget képes voltam elfogyasztani belőle, hogy konkrétumot is mondjak, például a "belvárosi"ként emlegetett fajtából (Dr. Oetker) kettőt-hármat. Első nekifutásra. Aztán egy fél óra-óra múlva még egy lecsúszott...ha sütöttünk, amúgy is sokat csináltunk, hiszen sokan vagyunk, és mindannyian szeretjük. Ebből a tényből kifolyólag mindig több volt, annál, amennyi elfogyott. Így az embert folyamatosan hívogatta a maradék. Amikor elkezdtem a diétámat, és a pizzát is kiirtottam az étrendembeől, oly sok minden mással egyetemben is, akkor ahogy múlt az idő, egyre távolabbi emlékké vált a pizza íze. Aztán eljött az idő, amikor elkezdtem fokozatosan vissaépíteni az étrendembe a normális ételeket, és ettem egy fél pizzát...olyan másfél év után körülbelül. Nem prémium kategóriás volt. Csalódás volt. Mást vártam. Valahogy addigra a pizza az agyamban valami földöntúli, semmi máshoz nem hasonlítható, mennyei eledellé avanzsált. És amikor megkóstoltam a kisült fél pizzámat....hát izé. Papírízű, lisztes, ízetlen, rágós.....így hirtelen ezeket a jelzőket tudnám mondani. Olyan volt az élmény. Namost a tegnapi pizza, az prémium kategóriás volt. Finom volt. A tésztája pont kellemes állagú, ropogós, de nem papírvékony, könnyű, de nem túl levegős. A feltét pont kellemesen fűszeresen paradicsomos, soksajtos, kellően szaftos, de nem túl zsíros, kellően fűszeres de nem agresszív. És az élmény...? Nos, mint írtam, fonm volt.....de nem volt olyan finom.

És akkor arra gondoltam, vajon ez - mármint az 'evés-élmény' - mennyire múlik rajtam, és mennyire a pizzán. Az emberi agy varázslatos dolog, működését csak ugatja az orvostudomány. Ki tudja, vajon ez a része hogyan működik. Mindenesetre számomra nagyon tanulságos volt a dolog, mert azt hiszem, most már ki mondhatom, hogy a pizza, mint olyan, már nem az az étel, amit bármilyen mennyiségben, bármikor, és szinte addikt módon fogyasztok, hanem egy általam kedvelt étel, amit szívesen elfogyasztok, de alapvetően elvagyok nélküle. Halleluja. Lehet, hogy egy fétisemtől szabadultam meg...?

Vagy ez is olyan, mint a faág amiről az előbb írtam. Kileng....nagyon....aztán kevésbé...majd végül beáll a normál kerékvágásba. Azt hiszem - bár még korai tapasztalatról írni, ez inkább csak megérzés még- a fogyás utáni súlytartás is valahogy így működik....eleinte nagyon ingadozik, aztán lassan csitul, és végül stagnál.

Mezítlábas kölykök avagy az öreg sárkány tényleg hátraveti-e a fejét....

Akinek van gyereke, az bizonyára ismeri azt a semmi máshoz nem hasonlítható látványt, amikor a gyerkőc önfeledten birtokba veszi a természetet. Amikor mezítláb rohan a homokban, vagy a friss füvön, vagy amikor belegázol a Balatonba, vagy akármilyen más élővízbe. A srácok arcán olyankor megfigyelhető az önfeledt, szabad, ősi öröm. Gondolom más szülő is igyekszik olykor megörökíteni ezeket a fantasztikus pillanatokat.

Hiszem, hogy mi felnőttek sokszor keressük ezt az érzést. Tovább megyek: akár tudatosan, akár tudat alatt, általában ennek az érzésnek a birtoklásvágya hajt bennünket. Kínát nem nagyon lehet megkerülni...már képletesen persze. Kína világhatalom, minden ötödik ember a bolygón kínai. Továbbá számtalan dolog van, amit ők találtak fel, vagy ki, és az egészséges életmód kapcsán is rendre előkerülnek a kínaiak. Ha már életmód, akkor étrend és ételek....mit esznek a kínaiak? Most abba ne menjünk bele, hogy milyen a kínai kaja, én inkább arról beszélek, hogy Kínában kevesebb túlsúlyos él, mint például Európában. Nyilván ez is összetett dolog, hiszen közrjátszik a szegénység, a speciális körülmények. De ha egy Európai nagyvároshoz hasonló kínai nagyvárost veszünk górcső alá, akkor is szignifikánsan kevesebb a kövér ember. Oké, sok fehérjét esznek, nyomatják a Thai Chi-t, tehát mozognak és foglalkoznak a testükkel.  Ugyanakkor számukra a kövér ember csupa pozitív dolgot jelent. A férfi minél kövérebb, annál gazdagabb, annál "nagyobb", mindenféle értelemben. A kínai nők szemében a nagy darab férfi az sokszor inkább pozitív, mint negatív. Hogy honnan veszem mindezt...? Nos, annak idején egy általam Piroskának elkeresztelt lánytól tanultam kínaiul....azért hívam Piroskának, mert Wang volt a neve, ami kínaiul vöröset jelent, és elég általános név. Vele sokat beszélgettünk erről. 

De hogy miért hozom ezt fel? Azért, mert szeretném megérteni az ember működését, szeretném felfogni, hogy egy fejlődő gazdaságban miért tövényszerű, hogy az emberek többsége túlsúlyos. Nyilván egy testes része a dolognak ráhúzható a jólétre, a fogyasztói társadalom elvárásaira, meg a manipulatív reklámokra, továbbá a lelki problémákra, valamint az orális fixációkra. Azon kívül a stresszre, az alkoholra, a cigire, továbbá Gyurcsány Ferencre és Orbán Viktorra is....egyértelműen...

De most komolyan: hány olyan embert ismerünk, aki túlsúlyos, és imádnivaló? Akit szeretnek, aki pozitív, és sikeres, és kedves? Aki segítőkész, őszinte, és aranyos? Én a magam részéről elég sokat. Mindannyian hallottuk már szerintem azokat a mondatokat, hogy a nevetés hízlal...és ha már Kína: mi a helyzet Buddhával....? A kövér az enyhe kifejezés, mégis a mosolygó Buddha szimbóluma hirdeti a jópéldát. A keleti vallásokban a megvilágosodott ember az, aki mentesül a további sok földi szenvedéstől. Szidhártha Buddha a tanítás szerint azért indult útnak, hogy meglelje a boldogságot. És az út végén meg is lelte, önmagában. Most akkor hogy áll össze a boldogság, az elégedettség, a nirvána.....a borzasztó túlsúllyal...?

Lehet, hogy ez csak számomra hordoz valami ellentmondást, és csak én nem látom emögött az evidens valóságot. Mindenesetre én úgy látom, hogy a "szeretet hizlal". A jó emberek általában kövérebbek, mint a rosszak. Máshogy fogalmazva, én nagyon sok jó embert ismerek, aki túlsúlyos, és imádnivaló személyiség. 

Abban a Thai Chi-ben, amit egykor én tanultam, az egyik figurának ez a neve: Az öreg sárkány hátraveti a fejét.....Maga a gyakorlat a szokásos lassú haladású, folyamatos mozgás, ám a végén egy -az egész gyakorlathoz képest- gyors, szinte hirtelen fordulattal kell magunk mögé nézni. Szeretem a metafórákat.....és óhatatlanul merült fel bennem, hogy vajon ez a gyakorlat jelképezhetné akár az optimális étrenddel kapcsolatos álláspontokat is. Van egy trend, van egy megcélzott állapot, ami felé haladunk, már aki foglalkozik ezzel a kérdéssel. És van egy út, ami elvezet oda. Sok cél van az életben, és vannak olyan célok, is, amikhez soha nem vezet ugyanaz az út. Talán ezért fontos, hogy néha "hátravessük a fejünket", és megnézzük, mi van mögöttünk.  

Buktatók és hogyanok

Önmagában az a tény, hogy mennyi fogyókúra, vagy diéta, vagy életmódváltás van, ami elbukik, azt jelenti, hogy sok olyan buktató leselkedik azok számára, akik belevágnak a fogyásba. Pedig nagy igazság, hogy az első lépés a legfontosabb. Hányszor és hányszor megtettük az első lépést....? Én magam is, hiszen az elmúlt 20 évben kismilliószor vágtam neki a fogyásnak, ahogy sok más embertársam is. És ugyanennyiszer buktam el. 

Több helyen lehet olvasni a leggyakoribb hibákról, amit a fogyókúrázók elkövetnek. Sokszor visszagondolok a saját próbálkozásaimra, és próbálom megfejteni azt, hogy miért nem sikerült soha, és most miért sikerült a fogyás. Az út, ami elvezetett a sikerig, hosszú volt és kanyargós.

Fejlődtem a fogyókúra alatt, nagyon sokat tanultam, tisztába jöttem olyan fogalmakkal, mint a kalóriaszükséglet, az alapanyagcsere, a szénhidrátok, és a mozgással kapcsolatos dolgokról is egész mást gondoltam régebben, mint most. Aki számára az út most kezdődik, és internet-közelben van, időre van szüksége ugyan, de ha rá tudja (és akarja persze) szánni az időt, akkor az összes fontos információt megtalálja a neten, ami a sikerhez kell.

Persze nincs doktrína, azazhogy mégis van, de azzal nem nagyon tudunk mit kezdeni. Hiszen ha napjaink túlhajtott családapája elmegy egy pszichiáterhez a problémáival, nem nehéz a terápiát megtippelni: tessék kevesebbet dolgozni, többet pihenni, egészségesebben étkezni, tegye le a cigarettát, az italt, és mozogjon többet. Csakhogy a probléma mélyebben gyökeredzik...Mert nem tud kevesebbet dolgozni, sőt, örül, hogy egyáltalán van még munkája, naná, hogy kapar és hajt, miközben retteg, hogy mégis az utcára kerül. Amikor pihenhetne, akkor sem tud, mert ha nem a munkája miatt idegeskedik, akkor leköti a hiteltörlesztés, a számlák, a problémák a gyerek(ek)el/asszonnyal/kutyával/kocsival, meg az ezernyi egyéb dolog, ami van...mert valami mindig van...ráadásul a pihenés dupla kiadás, hiszen többet költünk, és kiesik a jövedelem, mivel nem dolgozunk. Az egészségesebb étkezés sokkal több pénzbe és nem kevés energiába kerül, ami nem feltétlenül áll megfelelő mennyiségben rendelkezésre. A cigarettát letenni önmagában is egy komoly projekt, nemhogy egy a sok között. Hogy mégis sikerül néha kikapcsolni, az legfőképp az italnak köszönhető, ami eltompítja a sok problémát, most akkor arról is mondjon le?

Itt nem az a nagy kunszt, hogy okosat ki tud mondani. A fogyás is ilyen. Nem kell atomfizikusnak lenni, hogy bemondja valaki a frankót: egyél kevesebbet vazze, és mozogjál...azonban aki járt már ebben a cipőben, az tudja, hogy ez sajnos nem ennyire egyszerű.

Van azonban pár olyan dolog, amin tényleg lehet változtatni, és ami tévhiteken alapul. Ezek az én szubjektív véleményemen alapuló dolgok...Mire is gondolok?

• Turmixok, energiaszeletek - Sosem értettem, miért iszik valaki proteinturmixot, ha fogyni akar. Az a része világos, hogy amikor valaki összerakja a napi étrendjét, és mondjuk kevesebb proteint tud belevinni, mint amennyit szeretne, akkor ezzel pótolhatja. Az aktív sportolókat megértem, ha így gyorsan és hatékonyan be tudják vinni az extrafehérjét. A fogyózókat viszont nem. Az energiaszeletekről pedig az a véleményem, hogy egészségesek, de nem segítenek a fogyásban. Hiszen a nevükben is benne van, hogy sok energiát, azaz sok kalóriát tartalmaznak. Szintén úgy gondolom, hogy a sportolóknak van kitalálva, nem a fogyózóknak. Márpedig a kövér ember, ha fogyni akar, és elkezd mozogni, attól még nem lesz sportember. Sajnos..

• Mozgás - A mozgás jó, és kell is. De a fogyáshoz nem sok köze van. Én a fogyásom alatt semmit nem mozogtam. Ha próbáltam volna, igencsak elvette volna a kedvem az egésztől. A zsírégetéshez szükséges kardiójellegű mozgás egy kövér ember számára kivitelezhetetlen, mert mire elérkezik oda, hogy a májban és az izmokban tárolt energiatartalékot elégeti, és jöhetne a zsírégetés, addigra olyan fáradt lesz hogy nem bírja tovább folytatni. Az anaerob mozgások meg tömeget növelnek, nincs helyük a fogyási folyamatban.

• Egészséges étel - fogyasztó étel. A teljes kiőrlésű kenyér, az olívaolaj, a sajtok, a zöldségek, a gyümölcsök....mind egészséges étel, de egy fogyni vágyónak egyformán tiltott a barna kenyér, mindenféle sajt, a krumpli-kukorica-zöldborsó, és a banán-szőlő-körte hármas. Pedig mind egészséges étel. Nem beszélve az olajos magvakról. Szintén fontos és egészséges tápanyag, de fogyáskor felejtős. 

• Kontrollhiány - Nagyon sokat segít, ha képbe kerülünk. Olyan, mint amikor valaki felkapcsolja a villanyt egy sötét helyiségben. Világossá válnak a test reakciói. Nem könnyű....sok energia, átszervezés kell hozzá, és idő is. Ha valaki elkezdi, meg fog döbbenni, mennyi olyan ételt eszik meg, amiről nem tudja, hogy mi van benne. Érdemes nekiállni, és megbizonyosodni arról, a nap során mennyi kalóriát adunk a testünknek. Az autónkba se mindegy, mennyit tankolunk, és a test üzemanyaga a kalória. Talán mind közül a legfontosabb, hogy szerezzük meg az irányítást a dolgaink - saját életünk-ételünk felett.

Mindezeken túl rengeteg apróság van...pl. hogy ha kerülni akarjuk a feleslegesen bevitt kalóriákat, akkor ivással már ne vigyünk be kalóriát. Igyunk vizet, vagy cukormentes üdítőt. Ha a teát, kávét, cukorral isszuk, helyettesítsük a cukrot stevia-val, vagy aspartame-al. Ha éjfélkor fekszünk le aludni, akkor ne hatkor együnk utoljára, mert pokol lesz az egész este....válasszunk inkább könnyen emészthető, természetes ételeket estére...gyümölcsöt, joghurtot...de mindenképpen adjuk meg a testünknek a tápanyagot, 3-4 óránként, amíg ébren vagyunk. Olyan ez kicsit, mint az autó üzemanyag fogyasztása. Jobban fogyaszt a kocsi, ha egyszer felgyorsítom az adott sebességre, és onnantól pici gázzal, magas fokozatban alacsony fordulaton tartom a sebességet, mintha 5 percenként megállok, és minden alkalommal újra gyorsítok, hogy elérjem a sebességet. Az is egy apró, de fontos dolog, hogy alkossunk párokat, csapatokat, mert egyedül megvívni ezt a harcot nagyon nehéz. Ha valaki mellett áll egy élettárs, aki mindenben partner, az a legjobb. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor jöhet a "buddy" módszer...valaki, akivel együtt csináljuk, valaki, aki ugyanazokat éli, élte meg....aki érdemben tud beszélni, és hallgatni is, ha azt kell.

Szóval látható, hogy bizony sok olyan dolog van, amihez nyúlhatunk, ha meg akarjuk támogatni a fogyós projektünket. Elmondható, hogy pont azokból kell sok vagy több, ami a mai világban a legkevésbé áll rendelkezésre: idő, és pénz. Viszont ha elő tudjuk keríteni ezeket, akkor a többi dolog már könnyen meglesz: a matek, a logika, és egy kis internet. 

tovább

Az van, hogy én ezt a blogot úgy írom, hogy elkap az ihlet, eszembe jut valami, és akkor leülök, és leírom. Nem trevezem meg, nem építem fel a struktúráját, nem rakom össze okosan, nem építek bele elemeket, nem alkalmazok tudatosan ingerkifejezéseket....stb. Csak írom, ami bennem van. És nagyot nevettem, mikor véletlenül a szemem elé került az egyik tavaly decemberi bejegyzésem Azért mulattatott, mert lám-lám, már akkor a fejemben volt mindaz, amin az elmúlt napokban dolgoztam. Egy olyan étrend kialakítása a célom, amire a következők jellemzőek:

• Egészséges ételeket tartalmaz, semmi junk food nincs benne
• nincsenek mennyiségi korlátok
• nincs mérés és dokumentálás

Hogy miért? Nos, azért, mert nem szeretnék életem végéig minden étkezésemet lemérni és dokumentálni. Két éve ezt teszem, és egy picikét kezd belőle elegem lenni. Ha pedig egyszer valamikor abba szándékozom hagyni, akkor ennek a pillanatnak el kell jönnie egyszer. Az az elképzelésem, hogy ha betartom ezeket a szabályokat az életem napjainak legalább 70 %-ban, a maradék 30%-nyi elhajlást kompenzálni fogja az életembe iktatott napi 2,5km reggeli futás, továbbá a megérzés és a józan ész mértéke.

Arról meg vagyok győződve, hogy egy fogyni vágyó embernek ez az étrend biztosan nem alkalmas. Ugyanakkor egy átlagos testalkatú ember számára, súlymegtartásnak ideális lehet. Az egészséges étrend nem ugyanaz, mint a fogyós étrend. Akinek fogynia kell, az -úgy gondolom- nem ehet se fehér, se barna., se fekete, se kék, se zöld stb. kenyeret. Minden olyan ételt, amiben liszt, /akármilyen liszt/, hozzáadott cukor, vagy zsiradék /akármilyen/ van, kerülnie kell. Az alacsony GI, a teljes kiőrlés, a magok jelenléte egy tésztában nem arról szól, hogy fogyni lehet tőle. Az élettani hatásuk jobb. Több olyan anyagot tartalmaznak, ami értékes a testünk számára, illetve ami jobban megdolgoztatja az anyagcserét. De nem fog fogyasztani senkit sem.

Ebben az új étrendben, amit tervezek, ugyanúgy tiltólistán lesz a fehér kenyerek, finomított cukrok mellett a krumpli, a kukorica, mindenféle zsiradék, a fehér rizs, a tészta, a tejcsokoládé, a normál ömlesztett sajtok, a zsmelemorzsa, a készített édességek, a kekszek, a fagylaltok, a mogyorókrém, a marcipán, a lekvár, a méz, a juharszirup, a vörös húsok, az olajos halak, a pizza, a hamburger, a chipsek, a nachos, a ropik, a sör, a frissensültek, a majonéz, a tejföl, a különféle öntetek.

Viszont szabad utat kapnak a teljes kiőrlésű/multigrain kenyérfélék, a barna rizs, a szokásos zöldségek,az édes gyümölcsök, a tej, a sajtok, a light sajtkrémek és -ömlesztett sajtok, a stevia, az olajos magvak, a mogyoróvaj, a 70%nál magasabb kakaótartalmú étcsoki, a "lighter than light" majonéz, a "weight watchers" tejföl, a mustár, a ketchup,  továbbá a joghurtok, a fromage-ok, a tojás, a sonka, a rántás nélküli levesek, a liszt nélkül sűrített főzelékek, és a bundázott halak, zsírmentesen, tepsiben sütve.

Ez a terv, a megvalósításról referálok majd mindenképpen.

Súlytartás és működési mechanizmus

Hangsúlyos, hogy mennyire különböző téma a súly megtartása és a fogyás. Nem szabad összekeverni a kettőt. Ha valaki fogyni akar, akkor szigorúan tartania kell az irányt. A súlytartás más tészta. És azt hiszem, ezen a témán belül önállóan kezelendő azoknak a súly-megtartása, akik el voltak hízva. Mert aki nem volt kövér soha, az nem tudhatja. 

Olyanok jutottak eszembe, hogy ha a Twinkie-diéta működik, azaz ha csökkentett kalóriamennyiséget viszünk be a szervezetbe, de junk food formájában,akkor is fogyunk, vajon fordítva is így van? Tehát hiába viszünk be több kalóriát a szükségesnél, ha a kalóriák "jó", ill. "egészséges" ételforrásból származnak, akkor nem hízunk? Így lenne logikus. Mert sokan sokféleképpen közelítik meg ezt a témát, de nem hinném, hogy a szervezetnek mindegy, hogy ugyanazt a mennyiségű kalóriát mondjuk cukros üdítőben, vagy gyümölcsben viszem be. Kizárt, hogy ugyanolyan hatása lenne.

Továbbá sok helyen olvasni, okos emberektől is, hogy miért nem jó, ha túl keveset eszünk. Mert akkor a szervezet bepánikol, hogy nem jön be elég tápanyag, és tartalék-üzemmódra kapcsol. És a bevitt ételből sokkal többet hasznosít, ezért a fogyás lassul, és amikor a delikvens visszatér a megszokott étrendjéhez, villámgyorsan visszahízik, és még kövérebb lesz, mert a szervezete még a "pánik-üzemmódban" van, mikor megkapja a megszokott adagot. És nem anynit raktároz el/hasznosít, amennyit azelőtt, hanem többet. Namost ha ez így van, és számítanunk kell a testünk ilyetén reakciójára, vajon visszafelé is működik? Tehát ha a megszokottnál többet eszem, akkor nem kéne "anti-pánik-üzemmódba" kapcsolnia, és elengedni a sok felesleges kalóriát? Pedig így lenne logikus, hiszen az éremnek két oldala van. Az inga nem csak az egyik irányba leng.

Nyilvánvalóan ezek a folyamatok nem könnyen kiszámíthatóak. Az is egyértelmű, hogy az egészséges étrend nem ugyanaz, mint a fogyni vágyók étrendje. Adjuk meg a királynak, ami a királyé. Vajon mennyire helyénvaló úgy gondolkodni, hogy ha minőségi alapanyagot adok a testemnek, akkor meghálálja? Az autó is megbosszulja magát, ha hitvány olajat töltök bele, vagy gagyi gyújtógyertyát. Vagy futózott gumit teszek a kerékre. Szóval simán el tudom képzelni, hogyha a testünknek minőségi üzemanyagot adunk, akkor számíthatunk az együttműködésre a részéről. Minőségi üzemanyagon azt értem, hogy sok zöldség gyümölcs, hogy fehér kenyér helyett magos, teljes kiőrlésű, hogy zsíros szalámi helyett sovány sonka, hogy chips és sült krumpli helyett olajos magvak és édes gyümölcsök, és így tovább.

Elképzelhető, hogy ebbe az irányba fogok tovább tapogatózni.

Test -ékszer

Tegnap egy bevásárlóközpontban voltam a srácokkal, és szemet szúrt, ahogy az ékszerbolt előtt egy pár elmélyülten nézte az ékszereket a kirakatban. Mindketten, a férfi és a nő is kövérek voltak. Az jutott eszembe, hogy az emberek mennyi pénzt fordít ékszerekre. A pénz előteremtése általában munka, idő, energia. Megszerzése gyakran jár áldozatokkal, kockázattal, kényelmetlenséggel.

Namost mindez elmondható a helyes étrend - helyes életmód kialakításáról is. Az is munka, idő energia, és az is áldozatokkal jár. És mikor dekoratívabb egy ember: ha arányos testalkatú, vagy ha vastag karkötő/nyaklánc/gyűrű van rajta? Tudom, ennek több aspektusa van, hiszen az ékszerek nem feltétlenül esztétikai ill. kizárólag esztétikai célt szolgálnak. Üzenetet is hordozhatnak, kompenzálnak, hirdetnek, árulkodnak, mesélnek.

Mindössze azon méláztam el, hogy akik X erőfeszítést megtesznek az adott ékszerért, vagy annak a hatásának az előidézéséért, azok akár megtehetnék ugyanazt az erőfeszítést a saját testük rendberakásáért is. Hiszen az ékszer, vagy a divatos ruha alapvetően azt a célt szolgálja, hogy a megjelenésünk fényét emelje. És mi emelheti jobban a megjelenésünket, mint a tökéletes(ebb) alak? A 'túlsúlytalanság' vonzó, mert mögötte egy egészséges ember képe húzódik meg, és ez ösztönösen pozitív kisugárzást ad, ebben biztos vagyok. Továbbá abban is, hogy felveszi a versenyt az önbizalom-önértékelés téren is bármilyen kaliberű ékszerrel.

Egy biztos: én nem adnám a 22,7-es BMI-met semmi ékszerért cserébe. 

Vegyes vágott

Blog:

Azt olvastam, egy amerikai bloggert börtönbüntetéssel fenyegettek meg, aki cukorbetegeknek javasol paleolit étrendeket. Felszólították, hogy fejezze be a tevékenységét, olyan indokkal, hogy nincs szakképesítése az adott témában. Tény, hogy nem nyithatok cukrászdát, ha nem vagyok cukrász én magam, vagy legalább nem alkalmazok egy cukrászt. Ez világos. Másrészről viszont az internet szabadsága mindenkinek jár, és teljesen jogszerűnek tűnik számomra az, ha valaki a saját tapasztalatai alapján tanácsokat osztogat. Ha szóba elegyedek egy emberrel az utcán, akkor sem határozhatja meg a törvény, hogy adhatok-e javaslatokat vagy nem.

Mindenesetre én a magam részéről igyekszem minden alkalommal tisztázni, hogy amiről én "beszélek" itt a blogon, az a saját tapasztalataimból kiinduló módszer. De mivel a világon semmi új vagy extra nincs benne, ezért nem hiszem, hogy ebben a témakörben elgondolkodnivalóm lenne.

Irwin örvény update:

Megkaptam a gyártól a választ: a legközelebbi bolt, ahol kapható a kenyér, az a newry-i Sainsbury-ben van Ja, és szigorúan ragaszkodnak a tényhez, hogy nem húzták ki a listájukról :) Továbbá nem mulasztják el hozzátenni, hogy nem folyamatosan rendelnek, szóval nem mindig kapható náluk sem...Ami számomra érthetetlen: A környezetemben bármelyik nagy üzletbe betérek, van Irwin-féle termék. tehát ha szállítanak ide, és az a kenyér forgalomban van, akkor miért nem küldenek....???

Felvettem a kapcsolatot egy privát bevizsgáló laborral, és ajánlatot kértem tőlük a fagyasztómban lévő Irwin 7 magos fehér cipó tápértéktartalmának az elemzésére....

Futás:

Harmadik hete futok minden reggel, általában 2500 métert. Eleinte fél óra volt, most olyan 18-20 perc ez az idő. Nem könnyű reggel hatkor szárba szökkenni, és 10 percen belül a hideg parkban pattogni....de az a fél óra az életemből mégis számít, mégpedig nem kicsit. Valahogy jobb hangulatban telik el a napom. Kicsit olyan, mint amikor a kandallóba tüzet rakok. Máshogy ég a fa/szén/turf, ha előtte kipucolom a kandallót. Kiszedem a hamut az aljából, kisöpröm a sarkokból az odaesett/égett mellékterméket. 

Étrend:

Alakul. Úgy tűnik, ha az irányelvek adottak, nem is olyan nehéz tartani a korlátokat. Pláne ha globálisan nézzük, és mondjuk egy heti átlagát nézzük az értékeknek. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, kifejezetten nehéz elhajlani mondjuk a túl sok ch irányába, ha nemet mondunk az édességre és a tésztára. Gyümölcsből nehéz annyit megenni, hogy boruljon az egyensúly. Szándékosan hozom vissza az étrendembe a mostanában elhagyott dolgokat. A tojást, a csirkét...a sajtot. Ezzel párhuzamban egyre kevesebb trutymót fogyasztok, és valami furcsaság miatt megkedveltem a lilahagymát. Azelőtt kifejezetten nem szerettem a hagymákat. Egyiket sem. Kenyeret, amióta az Irwin-féle fiaskó van, nem nagyon fogyasztok. Össze vagyok zavarva, mint Gyulabea a műtét után...nem tudom, most át lettem verve, vagy nem. Ha igen, akkor úgy sikerült fogyni, hogy kifejezetten sok ch-t pakoltam magamba...ha nem, akkor helyesek a rögzített adataim. Úgy tűnik, ezt nem is lesz olyan egyszerű megválaszolni. Lehet, hogy megkérem a sógornőmet, akik Angliában élnek, és szoktak a Sainsbury-ben vásárolni, hogy nézzen körül. De a tervek szerint a nyáron mi is megfordulunk a ködös Albionban, és én magam is utána fogok nézni, mi újság Irwinék háza táján. Amúgy a címben szereplő, a post tartalmára utaló ételt nagyon szeretem, itt nálunk max a magyar boltban kapni, már amikor épp nyitva van :)

Irwin örvény

És akkor az ember ne érezzen összeesküvéselméletet maga körül. 

Szeretem a kenyeret. A kenyér magában hordoz egy csomó lehetőséget. Ahány ember, ahány ízlés, annyiféle szendvics. Továbbá spirituálisan is meghatározó tényező. Magas ch és kalóriaértéke miatt azonban azoknak, akik figyelnek a vonalaikra, ha nem is tiltott gyümölcs, de mindenképpen olyan étel, amit alaposan meg kell vizsgálni, mennyit, mikor és hogyan fogyasztunk.

Mikor lefogytam annyira, hogy szóba került a súlyom szintentartása, és belefért némi kenyér is a kosárba, górcső alá vettem a kenyérkínálatot. Itt errefelé sokkal több jellemzően a csomagolt kenyér, mint a friss, ami nagyon jó, hiszen a csomagoláson fel van tüntetve minden lényeges adat, ami kellhet. Elkezdtem hát kutatni a kenyerek között.

Hamar felfedeztem, hogy a teljes kiőrlésű és a magos, barna kenyerek, amik köztudottan egészségesebbek, mint fehér társaik, nemhogy alacsonyabb, de magasabb kalóriával rendelkeznek, és azért egészségesebbek, mert jobban megdolgoztatják a szervezetünket, mint a finomított lisztből készült kenyerek. És ezért a feldolgozásuk több energiát igényel a testünktől, plusz mivel tovább is tart a művelet, ezért a jóllakottság érzése is kitolódik. Ezért jobb hát, mint a másik. De kalória és ch kérdésében tök mindegy.

Sportot űztem abból, hogy minden üzletben, minden kenyeret végig vizsgáltam, hogy megkeressem azt, amelyiknek a legkisebb az energiaértéke. A versenyben sokáig a lidlben kapható brown soda bread volt a nyerő a maga 100 grammonkénti 204 kalóriájával. Azonban ez a kenyér nem hagyományos textúrájú, hanem afféle tömött, sűrű, "bostoni" (mint a fojtogató :-)) fajta. Na és a szénhidrátja 40 körüli, mint bármelyik másik kenyérnek.

Véletlenül találtam rá az Irwin cég 7 magvas fehér cipójára, ami teljesen hagyományos textúrájú, magokkal teliszórt, részben teljes kiőrlésű gabonával készült kenyér, foszlós, könnyű, isteni finom ízű...és kalória értéke 163, valamint ch értéke 16,8 gr/ 100 gramm. Hoppá. Verhetetlen. Írtam is egy postot róla itt a blogon, olyan címmel, hogy ilyen kenyér nincs is. Rá is mentem a típusra, és kizárólag ilyen kenyérből készítettem magamnak a szendvicseimet, ezáltal lehetővé téve, hogy akár 6-8 szendvicset is megegyek ey vacsira/ebédre, ha épp kenyeret kívántam meg. A történet ott ért véget, hogy egyszercsak eltűnt a Dunnes Stores polcairól, és nem lett többet.

Első körben megkerestem a gyártót, és megkérdeztem őket, hogy miért nem tudom megvenni a szokott helyen. Közben halkan megérdeklődtem, hogy ugye nem arról van szó, hogy kiderült, tévesen tüntették fel a nutrition adatokat, és azért tűnt el hirtelen a polcokról, mert kiderült, hogy nem korrektek az értékek. Nos, biztosítottak arról, hogy az adatok helyesek, és közölték, hogy a Dunnes Stores nem forgalmazza a továbbiakban ezt a típust.

Megkerestem tehát a Dunnes vezetőségét, és megkérdeztem őket, ugyan miért pont ezt az egy típust húzták ki a listájukról, amihez hasonló nincs még egy a kínálatban, és egyben megkérdeztem, mit tudnának ajánlani helyette, ami hasonló értékekkel bír. A válasz meghökkentett: Nem ők húzták ki a listáról, hanem az Irwin-ék szüntették be a forgalmazását, az alacsony eladási statisztika miatt. Hoppá. 

Az Irwin bakery egy 100 éve fennálló, a mai napig családi vállalkozásként működő, helyileg Észak Írországban működő gyár. Sokféle kenyeret, muffint, és rollt forgalmaznak, itt Írországban is. Nem értem, miért vezettek félre. Írtam nekik újra, és rákérdeztem, pontosan mi a helyzet. Egyúttal rávilágítottam arra is, hogy elég régóta vásárolom ezt a kenyeret, leszarva, hogy kettő ötven a nyolcvan deka  nem nézve milyen drága, kizárólag a nagyszerű értékei miatt. Namost ha véletlenül kiderülne, hogy elírás volt az egész, akkor....akkor nagyon csalódott lennék :):) Győzhetnének kártalanítani hahahah....

Körbenéztem a neten, nem tűnik úgy, hogy létezne ebben az országban alternatívája ennek a kenyérnek, Angliában és az USA-ban van dögivel, még ennél sokkal "lightabbak" is. De ez nem Amerika ("És nem is Mexikó" :D:D:D) Közben a Dunnes központjából egy nagyon rendes tag felvette a pék beszállítókkal a kapcsolatot, és megkérdezte őket, tudnak-e ehhez hasonló terméket forgalmazni, de eddig aki válaszolt nekik, az sajnos nem. A röhej az egészben az, hogy a Weight Watchers saját kenyere is hozza az átlagos 220 kcal/100gr és 40gr CH/100gr értékeket....szóval az én kedvenc nem létező kenyeremnek a poros lába nyomába sem ér...hogy a fenébe lehet, hogy azért szüntették be a forgalmazását, mert nem vették az emebrek eléggé....? Ebben az országban sok a túlsúlyos ember, és elég jó a diétás ételek propagandája....szóval nem értem...tényleg.